Előszó, avagy mért is vetemedtem ilyesmire...

Már 1 hónapja volt fent a 13.04-es ubuntu, (amit 1 hónapja tesztelés céljából tettem fel, és még több mint egy hónap van hátra a megjelenéséig ), amikor is jött egy kernelfrissítés, ami nem szerette a videókártyámat. A tünetek: fagyás betöltődés közben, ha mégis elindult nagynehezen, egy 1024*768-as felbontás fogadott egy 1366*768-as felbontású kijelzőn. Mondhatjuk, hogy meglepődtem.... Hát még amikor 2 perc után lefagyott az egész, és linuxon nemhogy ez, de általában a lefagyás jelensége még nem történt velem (pedig még Mandrake-vel kezdtem, ami nem most volt ) .
Itt jegyzem meg, hogy az alapelvem: tiszta rendszer = stabil rendszer. Ezért minden frissítés után elvégezem az Ubuntu Tweak-el el lomtalanítást = apt gyorsítótár ürítés, régi kernel és beállítófájlok törlése. Ezentúl fent fogok hagyni egy régebbi kernelt...
Következő lépéskent elkezdtem imádkozni, hogy addig jussak el, hogy letöltsek egy lemezképet, és kiírjam pendrivera. Már úgy is tervbe volt, hogy megnézem az Elementary OS-t, ráadásul kicsi (legalábbis kisebb mint az ubuntué ) a lemezképe. Miután sikerült a letöltés, csináljunk bootolható pendrivot... Tapasztalat, hogy az Ubuntu indítólemez készítő, az Unetbootin, stb. legalább 10 percet szórakozik egy ilyen elkészítésével, és nem is 100 % , hogy jó lesz az eredmény. Ez szintén tapasztalat. Még szerencse, hogy van egy python scriptem: linux-image-writer.py. Ezzel csa annyi a teendő, hogy ezt be kell írni aterminálba:
sudo python linux-image-writer.py .iso_fájl_helye
2 perc alatt kész is van. Hurrá ! Újraindítás, bebootol, és nagyon tuti. Tetszik a rendszer nagyon. A kezelőfelület szép, kézreálló. Akkor telepítsük. Addig minden oké, amíg elrendeztem a partíciókat: fájlrendszer, csatolási pontok, formázandók... Adatok megadva... Aztán hoppá, hibaüzenettel kilép. sokadszorra is... Mondon rendben, semmi vész. A live rendszerben frissítem a telepítőt, és ezért Isten áldja, aki még ezt is lehetővé tette..., csak kár hogy ez sem segített.
Összegezve ott tartok, hogy van egy üres laptopom, egy használhatatlan telepítőm, és.... egy telefonom (!!!). Hát lássuk, mit kezdhetünk evvel.

Hogyan telepítsünk androidról pc-re oprendszert

Telefon előkészítése:

Először is le kell tölteni ezt: DriveDroid

A Drive Droid üdvözlőképernyője. Nyomjuk meg a letöltés gombot.

Válasszunk eggyet a 20 féle linux disztribúció közül.

Az Ubuntu a 8.04-től a 12.10-ig, minden verzióban letölthető.

Letöltés folyamatban.

Miután végzett a letöltéssel válasszuk ki a letöltött képfájlt. alapesetben a None van kijelölve, és miután végeztünk, állítsuk is vissza erre, különben a telefon nem tud usb storage módba kapcsolni.

Mikor kiválasztjuk, két lehetőséget ajánl fel. Ha csak telepíteni akarunk, akkor a read-only elég, ha live rendszerként akarjuk használni, akkor read-write kell.

Zárójelben megjegyzem, hogy úgy is lehet, hogy az sd-re rámásolunk egy .iso vagy .img kiterjesztésű képfájlt, így akár olyan rendszert is telepíthetünk, ami nincs a listában. Akár windowst-is. Csak arra kell figyelni, hogy a programban megadott mappában legyen a fájlunk, különben nem fogja látni. (Alapértelmezetten ez a Download az sd-n.)

Ezután ha eddig nem volt, engedélyezzük a hibakeresés módot készüléken.

Pc előkészítése:

Tulajdonképpen ez csak annyiból áll, hogy engedélyezzük a BIOS-ban az usb-ről bootolást, és tegyük a bootsorrendben a winyó elé.

Telepítés menete, hogy működik:

A menete nagyon egyszerű. Csak dugjuk be a kikapcsolt gépbe és a telefonba is az usb kábelt. Kapcsoljuk be a gépet, és ha jól állítottuk be a dolgokat, már bootol is a live rendszer. (Vagy a telepítő, rendszertől függően.)

Az egész működési elve: A DriveDroid egy külső optikai meghajtót csinál a telefonunkból. Ezért lehet az, hogy bármilyen rendszer telepíthető vele, amiről van egy lemezképfájlunk. És ezért van, hogy minimális babrálással működik ez a dolog. Nagyon ötletes és praktikus. Gratulálok a fejlesztőnek !

Biztonság

Viszont ez az egész számomra komoly biztonsági kérdéseket vet fel.
Az oka ? Az hogy egy linux live rendszerrel, ha fizikailag hozzá tudunk férni egy pc-hez, arról bármilyen adat lementhető.
Már nagyon régóta léteznek linux live rendszerek. Ez persze nagyon jó, hisz megnézhetjük, kipróbálhatjuk őket. De megkönnyíti e telepítést is, hisz már itt beállíthatjuk a netet, és már telepítésnél letölti a nyelvi fájlokat, frissítéseket... Szóval egyből egy naprakész, teljesen használható rendszert kapunk.
De jól jöhet egy nem bootoló gép merevlemezéről lementeni az adatokat.
Egy szó mint száz, sokszor lehet örülni ennek a találmánynak.

Viszont én már (talán ennyi idő után már bevallhatom ) középiskolás koromban is mandriva live cd-vel jártam suliba, mivel az infótanárunk a net korlátozást a klienseken, és nem a szerveren állította be. Egyszóval a linux live cd egyenlő volt a netezéssel. ( Meg a tanár úgyse igen tudott újat mondani, meg szerencsétlennek még az se tűnt fel amikor elment mögöttem, hogy nem ms office ablakot lát, és nem windows tálca van alul....)

Persze a lehetősg eddig is megvolt, hogy valaki ilyen könnyen hozzá férjen egy géphez, de az ember nem járt live cd-vel mindenhová. Most viszont visszük magunkkal mindenhova a töltőnket, ami általában szétszedhető, de ha mégse, akkor is mindenhol ott hever egy micro usb kábel.....
Na persze ez is megelőzhető, hisz a BIOS-ban is lehet jelszót beállítani, de én még nem találkoztam olyan emberrel, aki ezt megtette volna. Sőt, akinek nincs valami infós hajlama, az még BIOS-t sem látott, hacsak a suliban meg nem mutatták, hogy létezik ilyen is....