Annyira nem vagyok toppon az egeres cikkek írásában és nem is akartam száraz tényes és sok képes tesztet, helyette írtam egy rövidebb, tapasztalat és élménybeszámolót.

Milyen az, amikor az ember egy jól bevált beviteli eszközt lecserél, arra alapozva, hogy az "utód" teljesen más karakterisztikája lehet az igazi és eddig tévúton járt?
Alapjáraton természetesen nem így indul a történet:

A Logitech G500-t nem másért választottam 2010 környékén, mint a G5 bevált formájának megtartása végett.
A "kigyúrtabb" forma, a szabadon futható görgő, a több gomb és a rendkívül kedvező ár /13.500 Ft/, mind arra késztetett, hogy lecseréljem az addigra teljesen elkopott és idejét megszolgált G5-t.
Akkoriban és még most sem vagyok a szenzorok milyenségének rabja, tehát nem szoktam 20-30 G-nyi mozdulatot belevinni a játékomba azt figyelve, hogy vajon visszatolva, a célkereszt elcsúszott e fél centivel.
Ez nyilvánvalóan az én szemléletem gyengesége, de azt nagyon is észreveszem, hogy melyik "közvetlenebb" és melyiket érzem pontosabbnak.

Mint mindenkinek, nekem is voltak a "karrierem" elején olcsóbb egereim.
Kezdőként is éreztem, hogy ez azért nem a technika csúcsa: egymás után jöttek az 1000-1500Ft-s Genius-k és hasonló csodák.
Alapvető pötyögésre megtették, de lövöldözős játékokban "késtek", pontatlanok voltak, hosszabb távon begörcsölt a kezem rajtuk.

A lépés: Microsoft Laser Mouse 6000

Nem igazán lehet róla különlegeset elmondani, a G5 elötti időszakomat ölelte fel.
A szenzor sokkal pontosabb volt, mint ami addig a kezem alatt járt volna, ugyan a nagyon gyors, hirtelen mozgást nem viselte jól, de elnézhető, hiszen ez sem játékra lett kitalálva.
A szimmetrikus felépítése és a "fura" ívei miatt elég nehéz volt megszokni a formáját, de igazán sosem állt kézre.
A legzavaróbb a fényes felülete, ami nyáron szó szerint ide-oda csúsztatgatta az ember kezét.A görgő felülete átlagos volt, de a járása nehézkes és darabos.
A kattintási érzés felettébb nagyszerű és minőségi volt: relatíve kis utat járt be, de mégis szépen elkülönült a kapcsoló 2 állása. A Logitech G5 sokkal "darabosabb" és hangosabb volt ilyen szempontból.
Anyaghasználatra és fogásra, mostani tapasztalattal a középkategória aljára sorolnám ezt a modellt.
2 év használat után semmi gondja nem volt, csak a görgő járt egyre nehezebben.

A játékos: Logitech G5

Ez az egér volt az a pont, ahol beléptem abba a bizonyos "játékra szánt" egér klubba, ahova mindig szívesen tekintek vissza.
Eléggé közkedvelt volt a játékosok körében ez a modell, ami nem is csoda, hiszen súlyozható, 5 DPI profil rendelhető hozzá és a fogása is hajaz a klasszikus MX510-s szériára.
Nekem a legnagyobb gondom a fogásával volt, mert hiába a megfelelő a forma, ha nem tudtam kényelmesen rátenni az amúgy átlagos méretű kezem, de nagyon kevés hiányzott a tökéletes érzethez, viszont ez rányomta a bélyeget.
A hüvelykujj felöli oldal homorulata nem volt megfelelő ívvel megáldva, így olyan érzés volt a fogása, mintha kivájtam volna egy hüvejkujjnyi helyett és akkor tegye bele az ember. Persze lehet az én hibám volt, hogy alapvetően Palm Grip fogással szerettem volna használni, de Claw Grip sikerült csak hosszabb távon.
A minősége korrekt, jól összerakott és masszív egér, de a kattintási érzet elég felemásra sikerült, az évek pedig szépen megrágták és néha-néha már dupla kattintást is végzett helyettem.
Ahogy a Microsoft egérnél is írtam, itt volt visszalépés a G5, hozzá képest.

A görgő átlagos és vékony volt, nem igazán éreztem a minőséget benne, de legalább tudta az oldalra "dőlést", ami 2 extra funkciót jelentetett. Az évek során nem kezdett el lötyögni, csak volt egy 1 centis "folt", ahol kicsivel erőssebben kellett hozzányúlni. Az oldalsó gomb egy kicsit bizonytalan volt nyomáspontilag, de megszokás után, ez nem ment a használat rovására.

Pontosságra egy fokkal jobban teljesített, mint a feketeség, de különösebben nem éreztem az előrelépést ilyen téren. Ebben valószínűleg közrejátszott, hogy itt még nem volt egérpadom.
Összességében szerethető, de az idő komolyan kikezdte a külsejét és a kapcsolókat is.
A Logitech és a G5 felirat eltűnt a süllyesztőben a kopás mértéke miatt, a dupla kattintás pedig egyre gyakoribb és idegesítőbb volt, így itt volt az ideje, hogy elküldjem pihenőre.

A hűséges társ: Logitech G500

Ő az egyik főszereplőnk és (majdnem) csak jót tudok róla elmondani. Rengeteget gondolkodtam, hogy Razer Imperator vagy G500 legyen, de utóbbi lett, mert akkoriban nagyon bíztam a Logitech minőségében.
Mikor először a kezem alá került, egyből éreztem, hogy ebben minden benne van, ami az elődjében /G5/ nincs:
Itt van például a már említett 2 állású görgő. Nagyon nagy hasznát lehet venni, ha az ember sokat netezik és keres vagy olvas dolgokat.
Minőségre is teljesen más érzés ez a görgő, mint akármilyen másik egér hagyományos modellje. Egyrészt azért, mert fémből van és nagyon jó a fogása, másrészt a kettős "mód" miatt.
Szabadon futó állásban akár 15-20 másodpercig is forog, ezzel megspórolva felesleges és lelassító mozdulatokat. Hagyományos görgetéssel pedig szépen elkülönülnek az állások.
Az már az elején kérdés volt, hogy mennyire lesz tartós ez a "komplexebb" rendszer. Ennyi év után ez is kiderült:
Elszállt a görgő alatti kapcsoló és egy minimális holtjátéka lett a keréknek, de kegyetlen sokat volt használva és az utóbbi időben nem is finoman, ezért nem is csodálkozom rajta.
A klikk érzete a Microsoft egerének és a G5-nek az ötvözete:
Még mindig elég kemény a lenyomás, de már finomabb értelemben, így még mindig kizárt a véletlen lenyomás.
A hangját úgy 10/7 körül saccolnám, a G5 10/9-hez képest.
A szenzort teljesen jónak ítéltem meg, pontosabbnak mutatta magát, mint a G5.
A fogását is megkedveltem és a könnyed érzete is új dimenziókat nyitott meg.

A feketeleves másik fele ismét az idő teltével előjövő esztétikai problémák:
A háta egy foltban 70%-san lekopott, a fehér Logitech felirat már sehol nincs, helyette a fekete alapra lekopott logo vette át a helyét.
A görgő fém részének teteje szintén lekopott 1-2 mm szélesen mindkét oldalon.
6 gombról 2-ről eltűntek a festett jelek. A teflon talpak ellenben minimálisan karcolódtak és koptak ennyi év alatt.Ugyanúgy csúszik, mint új korában.

Fogásra igen kényelmes és mind a három stílussal könnyedén kezelhető, de egy fekszik neki igazán.
A háta izzadós fajta, mint a G5-nek is, ezért kopnak rendkívül gyorsan a hátuk.
Ami hiányzik róla, az egy kisujj támasz és ha nagyon szőrözős szeretnék lenni, akkor a hátának az íve is lehetne egy csöppet kissebb, de ez csak nagyon néha zavaró, sok-sok óra használat után.
Összességében ez egy igen remek vétel volt és a családban marad.
Pontosságra nem volt az igazi egérpad nélkül, így vettem hozzá egy Steelseries 5L-t.

A kötelező: Steelseries 5L

A kiválasztasa egész egyszerűen zajlott: találtam aprón egy jól és minőséginek kinéző, relatíve nagy egérpadot, utánanéztem, hogy jó e, extrának még rákérdeztem a fórumon is.
Mivel teljesen pozitív válaszokat kaptam, így gyorsan be is húztam.Csak élőben fogtam fel, hogy milyen nagy is ez, de inkább az legyen, mint kicsi, így ezzel nem volt problémám.
A grafikája nekem nagyon tetszik, az évek kicsit sem viselték meg a felületét, ugyanolyan hibátlan és karcmentes, mint amikor megkaptam.
Teljes mértékig vízálló, a G500 ellenállása minimális rajta.
Az egér is meghálálta a törődést, pontosabb lett.

A kíváncsiság szülötte: Razer Imperator

Egy nap megláttam jó áron egy első generációs Imperator-t, amit persze már régóta kiszerettem volna próbálni, így nem volt kérdés, hogy beszerzem.
Annyi defektje volt, hogy az egyik klikk már ki volt kopva, ezáltal a nyomásnak nem volt különösebb útja és érzetre is elég necces volt néha a dolog, de megszokható és ezáltal kis kompromisszummal használható volt. A kapcsolós történet tipikusan Razer gyengeség.

Amit először megemlítenék, az a márka hype-ja. Nagyon sokan odavannak az egereikért, hogy milyen minőségi termékeket gyártanak, amik még modern megjelenésűek is, és ezért kérik meg az árukat.
Az évek során több Razer egérrel is találkoztam és próbáltam őket, de őszintén szólva egy G500-s minőséget egyik sem ért el. Talán a DeathAdder az, ami kiemelkedett a többitől 1 fokkal, de nekem nem állt kézre a formája.

Mikor először megfogtam az Imperator-t Logitech után, úgy éreztem, hogy ez egy bazári, gagyi valami.
Ahogy elkezdtem használni, ez az első benyomás, csak egy kicsit csillapodott és nem tudtam magam abban az illúzióban tartani, hogy egy minőségi egér dolgozik a kezem alatt, ami felettébb szomorú, hiszen egy 20k-s egérről van szó. Ezt muszáj voltam elkönyvelni magamban, hogy a minőségén túl kell lépnem.
A fogását elméletben univerzálisnak mondják, de az igazság az, hogy Palm Grip-pel, az én kezem alatt szinte használhatatlan volt. Nem fértem el rajta, így kénytelen voltam Fingertip Grip-t alkalmazni, ami teljesen más karaktert adott a használatának és ez való ehhez az egérhez.
A hüvelykujj és kisujj felöli rész teljesen fényes felülettel rendelkezik, ez nagyon izzadós és rendkívül olcsó hatást kelt, kellemetlen egy szóval. A plussz gombok száma is kevés volt és kongott az ürességtől az egész belseje.

Most jöjjön a pozitív része a történetnek:

Noha utóbbi nem az én világom volt először, a végére már kezdtem megszokni és fantáziát látni benne.
A talpak a fogásnak és a kissebb súlynak köszönhetően kissebb ellenállást biztosítottak, mint a G500-nál.
A görgő teljesen átlagos minőségű, a billenthetőséget nagyon hiányoltam, de ez sajnos nem túl gyakori a komolyabb egerek körében, ha nem Logitech-ről van szó.
Megszokható a cuccos és jó volt ránézni az asztalon, de nem éreztem, hogy a G500 mellett használnám, így eladtam és ami a legfontosabb, hogy kicsit sem bánom.

Az utód: Logitech G502

Mikor bemutatták a Logitech az egeret, nagyon örültem, hogy végre, itt egy új, nagyon potens, G500-t leváltó egér.
Vártam az első tesztekre és felhasználói véleményekre, a Logitech nem okozott csalódást.
Noha újdonságot nem hoz a mostani egeremhez képest, de ha kapok 4-5 évre ismét egy nagyon jó egeret, akkor ilyen szempontból nem kérdés, hogy jó e.

A G502 javította a G500 hiányosságait:
Kapott egy nem kopandó felületet, egy esztétikus és elegáns, világító G Logo-t és sokak örömére vére nem lézeres szenzort. Minden más maradt a régi, megszokott minőségben. Nem is lehetett kérdés, hogy egy ilyet nemsokára beszerzek, mert a felhasználók is hasonlóan pozitív élményeket írtak le.
Eljött az idő és megrendeltem Ebay-ről, de sajnos probléma volt a rendeléssel és olyan áron, amennyim volt rá, már nem találtam, így muszáj voltam másik modellt keresni.

A hirtelen gondolat

Három modell maradt a nézelődés végére: egy limitált szériás, 4G-s Imperator, Steelseries Sensei MLG Edition és a Mionix Naos 7000.
Logitech-ből más nem fogott meg, csak a G502, G500-t már nem akartam megint, így az alapból kiesett.
A Mionix-t még használtan is drágán mérik és voltak / vannak kétségeim vele kapcsolatban, a visszajelzések alapján.
Sok-sok olvasás után úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Steelseries egereinek királyát.
A rengeteg elégedett felhasználó és a szimpatikussága miatt döntöttem mellette, Imperator-t azért ejtettem ki, mert olyanom már kvázi volt és nem visszalépni szeretnék.
Engem sosem hatottak meg a számok, hogy valami csak 5000 vagy esetünkben 16400 DPI-s.
A legkevésbé ezt az értéket nézem választáskor, persze azért legyen egy modern szenzor az eszköz szíve.
Ezen szempont alapján sajnálom kicsit a G502-t, hogy nem jött össze, mert a legnagyobb ovációt a Logitech üdvöskéjének új szenzora kapta, de átlagos használat mellett kétséges, hogy kijön az előnye.

A Sensei-n egyből éreztem, hogy ennek az köze nincs a Razer minőségéhez. Nem kevéssel felette áll, nem tévhit az interneten terjedő, mondhatni közvélemény, hogy a Razer egerei összességében súlyosan túlárazottak, gyenge minőségűek.
Konkrétan egyben van az egész, sehol nincs minőségileg gyengébb pontja, az egész egy igen korrekt szerkezet.
G500 után 4 nap kellett, mire nagyrészt átszoktam erre az egészen más formára, addig szenvedés volt, de megszokás után kényelmes és fogásra multifunkcionálisabb, mint a Logitech.
Dizájnra igen egyszerű és gyönyörű, semmi csicsa nincs rajta, egyedül a világítás, ami tényleg ezt a célt szolgálja, de ez egyszerűen kell rá, hogy összeálljon ez az elegancia és modernitás, amit sugároz.

A klikkeken akadtam meg az első napon, mert én úgy képzeltem el, mint a Microsoft egerét: kicsi utat jár be, de az feszes és nincs semmi holtjáték. Elöbbit meg is kaptam nagyjából, utóbbit nem igazán. Így utólag ezt jobbnak ítéltem meg, mert van egy minimális holtjáték, ami épp arra elég, hogy legyen a klikkelés és a fogás között egy olyan átmenet, amit én személy szerint hasznosnak ítéltem meg. Ez jelentéktelennek tűnhet, de a jobb egereknél az ilyen apróságokra is figyelnek a megalkotáskor.

Érzésre a forma és a / Logitech-hez képest / könnyebb szerkezet miatt közvetlenebb az irányítás, ez nekem jót tett a lövöldözős játékokban, de még a megszokás stádium végén vagyok, így akadnak régi berögződéseim.
A görgőtől mindig féltem, hogy a G500 után, ha ilyen simát választok, akkor az minőségileg visszavet a régi egerekhez.
Szerencsére azért akadnak olyanok, mint például ez, hogy ugyan csak egy állás van és műanyag, de egyáltalán nem rossz. Lefelé görgetve hangtalan, de jól elkülönülnek az állások, felfelé megjön a hangja.
Holtjátéka így pár naposan nagyon minimális van, remélem, hogy ez nem lesz már rosszabb. A dönthető görgő még mindig hiányzik, de sajnos ezek ilyenek.

A 2-2 gombnál az zavart, hogy túl nagy utat járnak be a lenyomásig, megszokás kérdése az egész, de ez azért kicsit fura még. Mivel 2 kezes egér, így jobb kézzel használva a jobb oldalt nem érem el elég gyorsan, mert mindenképp fogást kell váltaztatnom ahhoz, ettől még nem lesz használhatatlan az az oldal, de játékban semmiképp nem vállalnám őket, ahhoz amúgy is elég a 2, de egy TS mellett már hiányolom azt a bizonyos harmadikat, ami sajnos nincs rajta.

A külsőre visszakanyarodva kicsit: sajnos a lepattogzása a felületnek, már most elkezdődött, szimpla használat mellett, ez úgy 30 órát foglal magában. A felület fényességének hála, az izzadást nagyon szereti, így van egy pont, ahol szinte elveszíti a tapadását, de ha nem lesz 30+ fok, akkor ez nem is lesz probléma.
Dícsérik a Steelseries-t garanciális támogatás terén, így annyira nem aggódom a pattogás miatt, de szomorúnak és kiábrándítónak tartom, hogy ennyi nap után ilyet csinál egy ilyen drága egér. A világítás bármilyen színben állítható, így sosem lesz unalmas az egér külsőre.

Szoftveres térre most először térek ki, mert tényleg nagyon jó az a 4-5 extra beállítása lehetőleg, amit felajánl. Én csak kettőnek tudtam a hasznát venni, az Aim-nak és a magasság érzékelésének állítását, igaz ezt csak egyszer kell belőni. Profilozhatóság, minden testreszabható, makrózás, szóval mindent tud, amit tudhat egy ilyen szoftver.
A Support elég érdekes olyan téren, hogy 2.8-s driverig támogatja jelenleg a legjobb egerét az SS, míg a legújabb a 3.2. Ilyet nagyobb neveknél nem szabadna játszani, még ha nem is ad új funkciót, legalább a támogatás illúzióját megadnák.

Mi a helyzet a szenzorral, a teljesen feleslegesnek tűnő kijelzővel és a 16k+ DPI-vel?
A szenzornál semmi különöset nem vettem észre, csak játékokkal néztem, ott meg hozza az elvártat.
A kijelző elhagyható lenne, de egyáltalán nem felesleges, profilokat lehet a segítségével állítani és még azon belül is testreszabni, ha mondjuk egy Lan közben úgy érzi az ember, hogy valamit elfelejtett belőni vagy finomhangolni. A csomó DPI meg szokásos téma, 1200-2000 DPI-n használom, mint az eddigi egereim, bár gyorsabbnak tűnik 2000-n a Sensei, mint a G500 2500-n, de ez már igazán nem releváns.

G502 elötti gondolatok:

A Sensei-t 1-2 hete használom már, tényleg jó egér, mert szerethető, de nem érzem azt a kis pluszt, ami hiányzik ahhoz, hogy kitartsak mellette.
Ezen felül egy kicsivel több gomb is elfért volna rajta, de ez már nagyon szubjektív, hogy kinek mennyire van szüksége.
Itt volt az a pillanat, amikor elkezdtem ismét nézelődni, hiszen jól kell választani a következő évekre párt és nem maradhat kétely a fejemben, a választással kapcsolatban, így mindenképp meg kell nézni a G502-t, mint első elképzelést. Itt jött a nagy levegős rész és a Logitech megrendelése, abban bízva, hogy ez végre elhozza a "megváltást". Őszintén szólva mindenből egy kicsivel többet és jobbat várok el, mint amit a G500 nyújtott, de tekintve, hogy a Sensei-nek van jobb tulajdonsága, mint amire a G500 képes volt valaha is, kicsit félve nézek a G502-re.

Kifejtés:

A G500, egy nagyobb darab, nehézkes, Palm Grip-re született rágcsáló, ami ad egyfajta atmoszférát az irányításnak. Kicsit tömzsi, így utólag megfogva, a Sensei hosszúsága is már megszokott és talán hiányzó elem. Az SS nem érződik kissebbnek, csak ránézésre, hiszen a hosszúsága és lapossága kárpótol mindenért. Teljesen könnyed az irányítása, jelentősen kissebb a súlya és a fogása is sokkal opcionálisabb, megvan a varázsa kétségtelenül.
A Sensei egyértelműen a fogás és súly terén tudott olyat mutatni, amit ténylegesen elismerek, mint előny.
Ezekután furcsa döntésnek tűnhet a G502, hiszen kiemelkedően nehéz modell és a fogása is hajaz az elődjére, de kifogytam az alternatívákból, az egyik egér maradni fog, hogy melyik, azt még magam sem tudom, de reménykedem, hogy a G502 levesz a lábamról.
A Probléma adott: minél több cuccot próbál az ember, annál nehezebb és kisebb az esélye annak, hogy talál valami tökéleteshez közeli modellt. Mindig kell kompromisszumokat kötni, a kérdés, hogy melyik tulajdonságnál hozzuk ezt meg és mekkora látóteret tudtunk megengedni magunknak az évek során.

G502

A G502-nek 2 napja vagyok a tulajdonosa, nem igényel akkora átszokást, mint a G500 --> Sensei váltás, mert a formavilág hasonló.
A legelső dolog ami nagyon zavart, az a klikk pengethetősége. Ha odatapad az ujjhoz a jobb klikk és kicsit elcsúszik balra az ujj rajta úgy, hogy visszavesszük, akkor konkrétan pengetni lehet, mint egy teszkós egeret. Ha úgy nyomjuk meg, akkor a "visszarúgása" is olyan kemény, hogy ismét csak rezonál a klikk "füle". A klikk maga kemény és átlagosan hangos, a fogástól függ, hogy mennyire gyakran tudjuk megpengetni. Megmondom őszintén, hogy ennek így köze nincs a Sensei-hez, de még a G500-hoz sem, ezen valahogy túl kell lendülni.

Soványabb, mint a G500 és Razer Imperator-sabb fogást követel meg, más karakterisztikát ad az irányításnak, mint amit az "elődőn" megszokhattunk. A szögletesebb formavilág első fogásra nagyon kiérződik, de megszokás után kényelmesnek és egyedinek mondanám.
Amit egyáltalán nem tudok felfogni, az a "Sniper" gomb elhelyezése, kényelmes fogásnál egyszerűen nem lehet elérni a gombot úgy, hogy azt biztosan meg is tudjuk nyomni. Karmos módszernél pont az ujjunknál van, de úgy meg nincs fogása az egérnek, szóval ezt nagyon eltolták az én szemszögemből, mert mindenképp változtatni kell a fogásomon, hogy elérjem a gombot, persze átrakható másik gombra ez a fícsör, de jobb lett volna 1 centivel hátrébb hozni azt a gombot.
Ha már új elhelyezés: a görgő hátrébb került, mint amit a G500-n megszoktam. Viszont a minősége:
egyértelműen kijelenthető, hogy ez a nagyobb és nehezebb + jobban kiemelt görgő, nem tett jót a görgetés minőségének. Ha szabad módban hagyom a görgőt, akkor enyhe lötyögés hangjával tudatja velem, hogy kapcsoljam "racsnis" módba. A barázdák kellően érezhetőek, talán már túlságosan is, kicsit nehéz lett a görgetés a súlya miatt. Az izzadt ujj sem segíti a műveletet, mert lehagyták a tapadósabb réteget róla, ami fogást biztosítana rajta, ehelyett meg kell próbálni a barázdák széleibe kapaszkodni, ami nem mindig sikerül és egy pörgős fps-ben ez igazán idegesítő tud lenni.

A külső anyagok és az összeszerelési minőség összességében elfogadható. Ez a "puhabb" műanyag oldal túl műanyagosra sikerült, így nem valami minőségi érzés fogni, persze ez csak akkor érződik, ha mozgatja az ember az ujját rajta.
A háta megfelelően tapad, de ez sem túl minőségi. Ami tényleg eléri a régi Logitech színvonalat, azok az oldalsó és DPI állító "G" gombok. Olyan lágyan és könnyedén járnak, hogy ilyet még egéren egyszerűen nem láttam. A görgő kapcsolójának hagyva van egy minimális holtjáték, nem zavar, de azért ez is rombol a minőségen. Összességében a külseje elég spórolósra sikerült, sajnos ez már nem az a Logitech, ami még 2008-9 körül volt.

A szenzorról nem tudok rosszat mondani, egyszerűen fantasztikus, a padomra "optimalizálva" nagyon szépen és pontosan teszi a dolgát. Hogy észrevehető e a különbség a Sensei-hez képest, egy átlagos játékos számára?
Valakiknek biztosan, én nem vagyok olyan "rángatós" még mindig.

A súlyáról sokan panaszkodtak, de szerintem, ennek a fogásnak kell a súly. Súlyok nélkül nem mondanám nehéznek, de még 2 súlyt belerakva sem, efölött azért már érezni a gyomrát.
Amit furcsáltam, az a talpainak az ellenállása: egyszerűen nem csúszik olyan jól, mint a Sensei vagy a G500, minimális a különbség, de mégis ott van, súlytól függetlenül.

A sok rossz ellenére ez egy jó egér?

Egyértelműen igen, csak a kivitelezés minősége nem győzött meg ennyi pénzért.
Kényelmes, van karaktere, egyedi, impozáns a megjelenése és érzem a szikrát benne. Ezeknek köszönhetően tudok hozzá kötődni, amit a Sensei-nél valamiért nem tudtam teljesen átérezni.
A pengetés gondjával pedig együtt kell és lehet élni, de ha ez nem lenne, akkor nagyot nőne a szememben.
Nem hibátlan és rosszabb, mint amire számítottam, de úgy érzem, hogy megtaláltam a következő évekre a társam. Csak sírva kérem a gyártót, hogy álljon le ezekkel a folytonos olcsósításokkal, mert ha ez így megy tovább, sok jót nem jósolok a termékeiknek...

Frissítés:

Volt időm Battlefield Multizni és itt már nagyon is kivillantotta a tudását a G502.

A fogását ugyebár említettem a G500-hoz képest, annyival egészíteném ki, hogy a nagyobb hüvelykujj támasz jobb kapaszkodást ad az egérbe és egyszerűbb vele "manőverezni".
Aztán itt van a szenzor: mesteri, visszahoztam a G500-t, de ugyanazt tapasztaltam, mint a Sensei-nél: ugyan pontos, de valahogy mégsem 1:1-ben követik le a mozgásom, hanem van egy kicsi "ívjük" (gyorsítás és Angle Snapping nélkül). G502-vel nincs, felületre optimalizálás után olyan szépen leköveti a mozgást, hogy az egyszerűen hihetetlen. Lehet csak a Steelseries egérpadra érzékenyek ezek a lézeres megoldások, de az 502-shez képest nagy a difi. Mindent tartok amit eddig mondtam: az anyaghasználat és az összerakás minősége nem 5 csillagos, de játék közben nem figyelem, csak a fejeseket amiket kiosztok vele.

Játszani egyszerűen kitűnő.