Sokszor szoktam álmodni, néha értelmetlen, néha totál érdekes, akciódús álmokat. Mikor újra elalszom, jellemzően a legjobbakat elfelejtem reggelre. Néhány baromság az elmúlt napokból:

Fekete eső:

Leereszkedett a város fölé egy baromi nagy űrhajó. A nagyhatalmak kitalálták hogy jól meg kell rakétázni, de az egész hatástalan volt. Ez felbőszítette az idegeneket és óriási golyókkal kezdték leigázni a várost. Menekülnünk kellett, mert atomot akartak bevetni ellenük, de rossz érzés volt mindent hátrahagyni magunk után. Fekete eső hullott, és a romok közt bújkáltunk, páncélozott, gyalogos idegenek vadásztak ránk.
Tudtam hogy győzhetünk ellenük, szereztem egy könnyű vadászgépet, és megsemmisítettük az űrhajót.

Régi barát:

Ismerősöm elhívott hogy menjek vele az evezős gyerekeket táboroztatni. Közben felbukkant egy régi barátom anyja (szintén evezős) és azt mondta valaki találkozni akar velem.
Szutykosan, lelakottan, megláttam régi cimborám. Nagyon megörültem neki, tudtam hogy rég rossz útra lépett.
Elindultunk hogy csatlakozzunk a többiekhez, gondoltam jót tenne neki egy ebéd. Az étterem teraszánál az egyik kollégám kérdezte hogy ki ez a "csöves"? Mondtam hogy egy régi barátom és segítek neki újra beilleszkedni a társadalomba.
Ekkor jött a fordulat, kiderült hogy nem is a barátom, hanem egy gonosz szutykos vénember. Kicsit olyan volt mint a Kertvárosi gettó, vak, balhés, gonosz öregje.

Vihar:

Valahogy hozzám került egy postafiók papírja és a kulcsa. A cím egy déli amerikai kistelepülés postájára vitt, kiderült hogy ismerősöm fia airsoft fegyvereket rendelt. Elég gázos gyereknek tartom, így nem díjaztam a dolgot, gondoltam a végére járok a történetnek...
Vihar kerekedett, csak a szeretteimre tudtam gondolni. Tudtam hogy ketten helikopterrel jönnek értem hogy átvészeljük valahol.
Sajnos a helikopter lezuhant az addigra tornádóvá alakult viharban, a faszerkezetes házak darabjaikra hullottak.
Barátnőm is a helikopteren volt, ő túlélte, de Glenn a Walking Deadből (akit álmomban Sean-nak hívtak), odaveszett, szomorúak voltunk miatta. A vihart végül egy nagyobb épületben éltük túl, ahol a végén nagyon kapaszkodni kellett, mert az egészet széttépte a szél.

Nindzsák és helikopterek:

Álmomban még otthon laktam és néztem ki az ablakomon. Láttam hogy egy helikopter piruettezik a ház előtti gyümölcsös domboldal fölött. Egyszer csak három fekete nindzsa ugrott ki belőle, Just Cause stílusban.
Szóltam apámnak, gondoltam a fele sem tréfa, de nem jött.
Láttam hogy bokrokkal álcázva magát egy mesterlövész kúszik a buszmegálló felé, de az ott várakozók nem vették észre.
A mesterlövész egy elhaladó autót vett célba, el is találta a lila kabrió Cadillac tulajdonosát. Ekkor rángattam oda aput, mondván "Dragunovos terroristák" ólálkodnak a susnyásban.
A szomszéd város felől jött egy rendőrségi helikopter, de szartak az egészre, elrepültek a főváros irányába, valami parádéra.

Inge és a verda:

Munkába mentem, de korábban, ismeretlen környéken szálltam le a buszról. Elég lepusztult, elhanyagolt környék volt, szocreál épületekkel és panelokkal tarkított. A
kicsit "Ózd a csodák csodája" vagy a kamerák előtti Havanna-lakótelep hangulat és az engem méregető helyiek feszültté és sietőssé tettek.
Egy parkolóhoz értem, ahol egy megilletődött nő mellett, egy újnak tűnő fekete X5-ös BMW-be töltött be valamit egy benzinkutas egyenruhát viselő arc.
Hamar rájöttem merre kell mennem, átvágtam a parkolón, át akartam menni egy 2x2 sávos úton, de ekkor megütötte a fülem hogy "még 500 pénz lesz". A nő külföldi volt, nem értette mire fizessen még, a fickó erősködött, gondoltam igazságot teszek.
A helyiek egyre inkább a kialakult helyzetre figyeltek, így jobbnak láttam ha a nagyjából 200 méterre lévő benzinkútnál beszéljük meg.
Kiderült hogy Inge a német hölgy már kifizette a kúton az akciót, a faszi még zsebbe szeretett volna magának egy kis lóvét. Hamar elhajtottam és szóba elegyedtem Ingével.
Nagyon kedves és szép volt, néha nem jutott eszembe valami németül, angolul mondtam, jókat nevettünk. Gondoltam visszakísérem a verdához, nem stresszeltem hogy elkések a melóból.
Megállt mellettünk egy Volán busz, mikor leszálltak az emberek, meglökték és egy csomó pénz hullott a földre. Gyorsan összeszedtem és visszaadtam neki.
Odaértünk a kocsihoz, ami kívül-belül jól meg volt pakolva és már egy narancssárga szafaris Jeep Wrangler volt.
Egyre szimpatikusabbnak és dögösebbnek találtam Ingét, úgy éreztem ez kölcsönös.
Segítettem rögzíteni
a csomagjait, melyből még a motorháztetőre is jutott. Lassan ellenőriztem a rögzítéseket, és el akartam hívni randira, de felébredtem az ébresztőre.

Beírtam googlebe hogy Inge és ez volt az egyik találat, nagyon hasonlított az álomban szereplőre: