Szeretett első autóm és szerelmem a Peugeot 306. Sose akartam lecserélni, gombokba került a szerelés, megbízható volt, elnyűhetetlen, rozsdamentes és annyira fapados, hogy a legnagyobb extra a centrálzárba ki is merült és a fényszóró magasságállításban. Még is annyira közvetlen és igénytelen, hogy bármikor csak beleül az ember, kulcs elfordít és már megy is. Télen kiolvad pillanatok alatt mint egy mirelit pizza, a legnagyobb hidegbe is 4-5 perc és már okádja az utastérbe a meleget. Sose akartam megválni tőle. Tudom szar, tudom francia, de kinek melyik ország márkája vált be. A családban a 406-os 18 évig teljesített szolgálatot probléma mentesen, a 106-os 8ik éve van meg és sose panaszkodott, a 306 6.5 éve tűri a hideg indítás/padlógáz kombinációt szó nélkül. Év elején elérkezett a családba, hogy apa lecserélte a 406-ot egy 308-ra. Rengeteg autót nézegetett (váltani akart a Peugeot-ról) de ár/érték arányban és tetszésben ez állt hozzá a legközelebb. Aztán véletlen rábukkantam 2 hónapja egy hirdetésre Peugeot 206 GTI 1 gazdás 129ezer km-rel a lakhelyemtől 3km-re. Nem akartam kocsit cserélni, de érdekelt nagyon! Mindig is vonzottak a zsebrakéták a túlmotorizáltságukkal. A véletlen műve volt, hogy észrevettem/megláttam a hirdetést. Elmentünk megnézni és már a család új tagjaként tért velünk haza. A 306-os még megvan, igazából annyira nincs ára, hogy nagyon gondolkodom, hogy megtartom 2ik autónak, mert 100 ezer forintért csak elpazarolnék egy ennyire megbízható és még szerelhető autót. Valamint az első autó mindig is az ember szívéhez közeli marad, mert hát ő volt akin megtanultuk a vezetés minden fortélyát és ő szenvedte el sokszor a béna kezdő jogosítványunk által keletkezett "plezúrokat". A na figyeld, hogy megy és nézd csak mennyinél tilt dolgok se épp a hosszú élet titkai, de kibírta végig szenvedte, gondolom már menne nyugdíjba meg-meg pihenne. Nehéz elengedni a kezét és igazából nem is nagyon akarom, mert még mindig élvezet vezetni. De ugyanakkor hazudnék ha azt mondanám, hogy a 206-al felér. Biztos, hogy a 206 megbízhatóságba nem fog felérni a 306-osal, de általában egy új szerelem kialakulásánál sose az anyagi és megbízhatósági dolgok a szempontok, hanem hagy elvakítani a szenvedély.
Az új vasról:
Szinte full extra a kocsi, tényleg nagyon meg van kímélve, a 100kw és 190nm ha kell oda teszi magát. Fogyasztása 9.5 litert simán eléri (a 306 max 8 liter volt ha tapostam, a szemét kiléptem, de óvatosba 6 liternél megállt az étvágya). 1050kg-ot a 2.0-ás motor szét cibálja. Eddig nem bántam meg a hirtelen vételt, mert kényelmes, sportos, stabil, lehet vele haladni, az előzés se igényel visszaváltást. Azért az 5 sebesség kevés neki, mert már 90-nél 2500at forog. Egyenlőre még a rózsaszín ködfátyol beszél belőlem, majd 1-2 év távlatából visszaolvasom ezt a blogot és kielemzem magamban, hogy vajon így gondolom-e még, mert a 306 a mai napig szívemnek kedves gépkocsi és valószínűleg a sok közös emlék miatt már életem végéig az is marad...
Bocsánat a Használtautós képért, de ezek vannak csak nappali fénynél:
]
306-os:
[ L:/dl/upc/2018-11/24/364492_dnl7umpl1isrccus_1.jpg]
A régi 3-as oroszlán csapat (majd az új csapatról is jön közös kép):
