Mondjuk érdekesebb lenne ez az írás fél évnél, de inkább egy évnél, viszont úgy adódott, hogy most támadt kedvem írkálni. Szóval kiírom pár gondolatomat, tapasztalatomat, élményemet.

Lehet engem savazni, lehet hogy furcsa fétiseim vannak, sőt azt is megmerem kockáztatni, hogy a szép érzékem is hagy kívánni valót maga után... Mégis Lia első látásra szerelem volt számomra. Megláttam, és azt modtam, hogy Te! Te kellesz nekem! És az enyém lett, 4 hónapja vagyunk stabil, boldog kapcsolatban. Igaz kicsit büdös néha, túlságosan "gyorsan" él, de ezzel a szaggal együtt tudok élni, nem zavar. Néha hangoskodik, de ellensúlyozza azt, hogy jómagam igen halk személyiség vagyok. Személyiségében elegáns, kedves, de nem túl bonyolult, amolyan franciás. Nem egy bomba alkat de pont az egyszerűsége volt megnyerő, az arca ugyanakkor karakteres és aranyos. Nem kívánhatok ennél többet, hű társ a mindennapokban.

Na, ha idáig eljutottatok kedves blogtársak, nem, ez nem egy szerelmi sztori, a szemfülesek lehet ki is szagolták már az elején, autós blogról van szó. Noha, körmönfontan de minden szava igaz.

2022. december 20-án megszereztem a jogosítványt. Egészen 2023. január 13-ig váratott magára, hogy autóm is legyen. Viszont aznap elgördültem életem első saját autójával. Ez pedig nem lett más - na és akkor itt lehet savazi nyugodtan -, mint egy 2006-os évjáratú, szerény 1.2-es 16 szelepes Renault Thalia.

Ő volna az...

Magát az autót nem igen kell bemutatnom a nagyérdeműnek, jár belőle éppen elég az utakon, a környékünkön is, csak most tűnt fel, hogy mennyi van belőle. Egyszerű francia konstrukció, nincs eleresztve nagy technikákkal. Az én autóm is csak bizonyos extrákkal rendelkezik. Úgy mint, szervó, központi zár, klíma, elektromos ablakok elől, utasoldali légzsák... Aztán a felsorolás itt nagyjából véget is érhet, ezeken kívül amik vannak, nem igazán nevezném extrának, bár, évjáratot tekintve, kitudja?! Nem követtem le annyira. Viszont, nekem bőven elég ennyi sőt talán többet is kaptam, mint első autónak gondoltam volna. Kitételem annyi volt, hogy legyen benne szervó, klíma, műszaki minimum 1.5 évig, téli gumi, tekintve, hogy januárban vettem az autót. Ezek meglettek, sőt még egy picivel több is. Az autót 96.886 km-el vettem. Itt jegyezném meg, árakról nem fog szó esni. Nem egy tulajdonosa volt, de viszonylag vigyázva is volt rá. A környéken tárgyhóban és rendelkezésre álló pénznek megfelelően ez volt az egyik legstabilabb ajánlat.

Nos, a vétel után kezdődött a megszokási szakasz, bár, szerencsére hamar megszoktam, nem kopott ki abszolút az a tudás amit a vezetési oktatás során elsajátítottam. Első hazaút alatt egyedül a benzines és dízeles autók közti különbségek végetti lefulladások jelentkeztek, 2 alkalommal, ám gyorsan ráéreztem, hogy s mint működik a dolog, azóta talán 2x ha lefulladtam vele, akkor is parkolás során egy elfelejtett sebeségben hagyott váltóval kombinált kuplung felengedés volt a ludas. Így indult hát a közös életem a Renault-val.

Aztán elkezdtek belecsordogálni a kilométerek. Szoknom kellett kicsit, egy csepp Yaris-on tanultam vezetni, a maga 4.1 méterével ez az autó hangyányival másképp viselkedett, de annak ellenére, hogy legtöbben azt tanácsolták kis autót vegyek, egy percig sem bánom, hogy sedánt vettem. Sokkal jobban érzem az autót, mind az úton, mind parkolások, gyorsabb vagy lassabb manővereknél. Gyorsan megtapasztaltam rengeteg olyan szitut, ami valahogy elkerült az oktatás során, legyen az akár szakadó hóesésben vezetés, éjszakai vezetés és még sorolhatnám a lista már most végtelen hosszú. Az autó is igen jól viselkedik, bár a maga 75 lóerejével és 1.2-es motorjával nem mondom, hogy mindenkit ott hagyok a pályán, viszont nem ragadnak be mögém az emberek a zöldnél mert lassan indulna, a forgalom tempóját is ügyesen fel tudom venni vele. Nyilván ez rajtam is múlik, de segítségemre van a jármű is.

Aztán, hát persze, használt, 17 éves járműről beszélünk, nagy számok törvénye alapján nem úszhattam meg hamar jelentkező hiba nélkül. Első, ami már a vásárlást megelőzően is feltűnt, egy enyhe nyikorgás a motortérből, elsőre a vezérmű szíjra saccoltam, amit amúgy is vásárlás után kicsivel cserélni akartam. Ám jelentkezett ennél kicsivel nagyobb baj is.
Kicsivel kevesebb mint 1500 km után, egy szép, Valentin napi kedden a bal hátsó fékem úgy gondolta, hogy felkívánja adni a harcot. Ahogy közlekedtem az autóval egy hirtelen fékezés után kisebb csattanás, visszarúgó fékpedál jelezte, hogy haverom, baj van. Volt is. Az autó fékhatása onnantól kezdve jelentősen lecsökkent, nem volt egyenlő a nullával, de igencsak bekellett nyomnom a fékpedált, hogy megálljon az autó. Nem volt mese, plusz szerencsém is volt, hogy egy szervíz közelébe történt az eset, ilyen fékkel nem közlekedhettem sokat az autóval, gyors telefon után, kis forgalmú úton, óvatosan elcsorogtam még a szervízbe. Ott hagytam, leadtam a hibajelenségeket kezelésbe vették az autót. Nyilván annyi még hozzátartozik a sztorihoz, hogy nem láttam jelét ennek. Hátul dobfékes az autó, nem láttam bele, és itt jegyezném meg a következő savazási opciótokat is, az autót úgy vásároltam, hogy csak magamra hagyatkoztam.

Sajnos, szervíz szűz voltam még, rossz helyre vittem. Na nem abból a szempontból, hogy rosszul végezték el a javítást, vagy nettó lehúzást követtek el. Szimplán rohadt lassan történt az egész. 3 hétig volt náluk az autóm, utolsó héten már naponta hívtam őket, hogy most mi lesz, mi van, mi nincs. A járgányt otthagytam, hogy javítsák meg a fékem, olaj, fagyálló és szűrők cseréje illetve a vezérlés cseréjét iktassák még mellé. Mellé pedig kértem az amúgy, ha náluk szervizeltetem a kocsit ingyenes átvizsgálást. A dolgok meg is történtek, de ez a 3 hét több mint vészes volt, főleg, úgy, hogy akadt nap mikor el sem értem őket, és már komolyan megfordult a fejemben, hogy ezek hozzá se nyúltak a kocsihoz vagy már meg sincs.
Na de TL;DR az autó javítása megtörtént, a vezérlés már cserére szorult, azért vonyított a kocsi alkalom adtán, szűrők szintén ramaty állapotban voltak, a fék pedig... Tippre a gyári szett fékpofák voltak fent addig a napig az autón és eddig bírták a kiképzést. A bal hátsó féknél darabokban hullot ki a ferodol réteg, a másik oldalon pedig nagyon vékonyan volt már csak megtalálható. Lehet, volt annak jele, hogy foglalkozzak vele, csak nem tudtam, hogy jel, nem vettem észre.

Azóta eltelt majdnem 3 hónap, és ez idáig semmi egyéb nem jelentkezett. Olajat nem eszi, fékeim mostmár jól fognak. Kiderül mi lesz még, egyébiránt átnézték a műhelyben, semmilyen egyéb gondot nem találtak, korához való állapotban van, már abból is a megkímélt fajta.

Pár apróságot cseréltem még saját kezűleg rajta, rendszámtábla tartókat mert rossz állapotúak voltak, ablaktörlő lapátok mert szintén régiek voltak, rendszámtábla világítás nem volt, ezt is gyorsan pótoltam. Van az autón egy kiegészítő féklámpa ebbe is tettem új izzót, illetve a beltér világításában is cseréltem izzót miután sajnos igen hamar kiégett.

Eleinte, szerette a gyomrát az autó, de ezt betudtam annak, hogy tudatlanul kezelem az autót. Első hónapban gyorsan elfogyasztotta a beletankolt mennyiségű üzemanyagot. Jelenleg, 5 ezer kilométert tettem már meg az autóval, az átlagos fogyasztása 100 kilométeren olyan 4.5 - 5 liter között mozog. Ebben minimális városi tötyögés van, meg város és lakhely közötti autóúton megtett kilométerek. 40 kilométer a napi átlagom, de mióta nálam van rengeteget járkálunk ide oda a feleségemmel, így inkább több ez. Menet tulajdonságait tekintve a városi és autóutas tempó nagyon jól megy neki, de nem egy Ferrari. Újfent hozzátenném azért sokat nem várok egy 1.2-es motortól, de jelenleg nincs is szükségem többre.

Egyik nagyon nagy pozitívuma a csomagtartó. Hatalmas és marha jól pakolható. Melóból hordok haza raklapokat (80x80) ebből 5 simán belefér és még marad hely a bevásárlásnak. Hátsó üléseknek kicsit szűkös a hely a lábtérnél, de őszintén... Se én se a feleségem nem tartózkodik ott.

Nos... 4 hónap távlatában és ezzel a kezdeti problémával számolva nem tudom azt mondani, hogy megbántam a vételét. Az alkatrészek nem drágák hozzá, azt sem mondhatom, hogy bonyolult technika lenne, a és b között sőt tovább is képes elvinni, kényelmes meg nem tudom... Higyjétek el nekem, én szeretem hiába, hogy sok minden ellene szól.

Hogy mi van még hátra? Szereznem egy kesztyűtartó ajtót, ott én voltam a f@sz, letörtem azt a fület véletlenül, ami a helyén tartja. Első hátsó lökhárítón vannak parkolási sérülések - nem álltalam -, ezekből szeretnék színazonosakat találni és kicserélni rajta, ugyanis maga a kasztni elég jó állapotban van. Nem ette szét a rozsda, minimális karcolás van itt ott. Alváz dettó jó állapotú. Most hétvégén - holnap - kapja meg a nyári lépőit, a nyáron fixen beszerzek egy másik szett felnit hozzá. Téli gumi pedig még el lesz egy ideig mert zsír újak voltak rajta a vételkor.

Nem tervezek relatíve autós blogot vezetni, pedig tetszik, ahogy itt páran vezetnek hasonlót. Viszont, kis Liánál ez indokolatlan, hisz nem egy nagy szám, egyszerűen csak rendbe akarom őt hozni itt ott aztán használni egy jódarabig. Tartom továbbra is, fújolni, savazni szabad sőt....

Béke!