2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Telefonjaim a régmúltól napjainkig.

Írta: | Kulcsszavak: Sony . Ericsson . LG . Samsung . Alcatel . Nokia

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Sziasztok!

Látván a sok "eddig milyen telefonjaim voltak" jellegű írást, kedvet kaptam én is, hogy megosszam veletek eddigi phone-történelmem.

Vágjunk is bele.

Ericsson GA628 - fél éves bemelegítés

Életem első mobiltelefonját, egy Ericsson GA628-as készüléket, édesapámtól örököltem meg szakközépiskolás tanulmányaim első évében. (Az osztályban nekem volt elsőnek mobilom. Nem mintha nagy szó lenne, de na...) A szerencse ezen formája abból az apropóból ért, hogy a Vodafone akciózott egy szépet. Ha az üzletükben vett valaki egy telefontokot kettőezer magyar forintért, akkor adtak bele egy Ericsson A1018-as készüléket egy szerződés aláírásért. A régi készülék pedig rám ruházódott. Elkapott a gépszíj, innen már nem volt menekvésem. Bő fél év múlva már meg voltam veszve a következő telefonomért.

Nokia 3210 - fél évig tartó első "nagy" szerelem

A Pannon GSM-nek 2000 nyarán volt egy jóféle akciója. Diákigazolvánnyal és némi készpénzzel (emlékeim szerint 26000 forint) Nokia 3210-es telefont lehetett venni. Számomra szerelem első látásra volt. Több soros kijelző, rejtett antenna, játékok. Egy 14 éves srác számára megannyi csemege a GA628 után. De mint minden első nagy szerelem, ez is hamar elmúlt, mikor megláttam a frissen ropogósan megjelent Nokia 3310-t. Onnantól egy vágy hajtott. Rágni szüleim fülét, hogy 44 ezres elköltésének legjobb módja csak is az lehet, ha a legnagyobb fiuknak vesznek egy új mobilt.

Nokia 3310 - másfél éves együtt lógás

Kitartásomnak és természetesen édesapámtól jövő hátszélnek (ezúton is szeretném neki 1000+1 hálámat kifejezni) köszönhetően végül a Nokia 3210 édesanyám mobilja lett, én pedig megkaptam a 3310-t. Így sok év elteltével nem tudom megmondani miért is voltam annyira oda érte. Semmivel nem nyújtott többet mint az előző készülékem. Arra azért jó volt hogy belekóstoltam már akkor a "romolásba". Egy év elteltével már tuningolt szoftverváltozatokat töltögettem le a netről és adatkábelen keresztül flashelgettem. Kis idő elteltével addig merészkedtem, hogy még a hálózatfüggőséget is megszüntettem rajta.

Alcatel OT715 - egy évnyi jó barátság

Egy éles váltás következett az életemben. Pannon GSM-ről Vodafone-ra váltottam, és ezzel együtt telefonkészüléket is cseréltem. Szolgáltatói palettáról csak az Alcatel OT715 tetszett, mert ugye 16 éves fejjel még nem a tudás érdekelte akkoriban az embert. Bár azért a 3310 után bőven volt fejlődés. Polifónikus csengőhangok, nagy méretű és a szürke több árnyalatát megjeleníteni képes nagy ( :D 100x150 pixel) felbontású kijelző, diktafonnal felvett hangok csengőhangként való használata, kihangosítás, GPRS, infra, csak a legfontosabbakat említve. Ekkoriban 2002-t írtunk. Valamikor ebben az időben fordult velem elsőnek körbe az a bizonyos gépszíj. A technikai háttér is vonzani kezdett. A "tudás". A mobilnet bontogatta már a szárnyait, amit én meg is lovagoltam. Hátrány volt a pre-paid kártyás létem, hiszen gyorsan apadt a keret. Mindezek ellenére egy év közös pályafutás után mégis váltottam. Újra édesapámnak köszönhetően.

Alcatel OT535 - egy év békés együttélés, de nem több

A jobb tudású készülékre való vágyam addig hajtott, hogy a szó szoros értelmében kinéztem faterom kezéből az Alcatel OT535-ét. 4096 SZÍNES kijelző!!! 128x128 pixel felbontás!!! Egy futurisztikus csoda volt számomra, és természetesen tudta mindazt amit az OT715 is tudott. Valójában nem volt nagy szerelem, bár a váltás oka inkább a józan ész miatt történt. Jó volt használni bő egy évig, de ha retrózni szeretnék akkor a 715-öt választanám. Ha másért nem, akkor a forma miatt.

Sony-Ericsson T610i - meghitt másfél év

Mit ad Isten, ismét édesapámnak köszönhetően lett új készülékem. Mivel hűséges és pontosan fizető ügyfél volt, 2003-ban a Vodafone egy előfizetéses társkártyát ajánlott neki, mellyel hálózaton belül csúcsidőn kívül ingyen lehetett telefonálni. Elmúltam 18 éves így a szülői bizalom elérte azt a szintet, hogy rám lehessen bízni egy előfizetéses SIM-et. Mellé pedig egy SonyEricsson T610i-t. Nem lehet szavakba foglalni milyen földöntúli élmény volt ezt a készüléket birtokolni. 128x160 pixel felbontás, 65ezer színt megjeleníteni képes kijelző, CIF (320x200) felbontású fényképező, bluetooth, MMS, csak a legfontosabb újdonságokat kiemelve az OT535-höz képest. Imádtam a mobilt, míg egyik napról a másikra meg nem halt. R.I.P.

Sony-Ericsson W800i - másfél évnyi zene-bona

Öröm az ürömben, hogy a T610i elhalálozása pont sógornőméknél történt. Neki pedig volt egy kártyafüggetlen SE-W800i-je amit kemény 80.000 szép magyar pénzért oda is adott. Ekkor már technikumba jártam és mellette melóztam. Szóval apránként kifizettem. Talán az eddigi sztori legnagyobb ugrását valósítottam meg vele. Profi "walkman" hangzás, 176x220 felbontás, 256k-s színmélység, egy a korát megelőző 2Mpx-es kamera (mellyel már videózni is lehetett, nem csak képeket lőni), 34Mbyte belső tárhely, MemoryStick Dou memóriabővítő slot, ez mind hatalmas lépés az előző ketyere után. Bő másfél év után viszont úgy éreztem váltani kellene.

Nokia N80 - Egy év okosodás

Egy sógornőméknél töltött hétvégén érett meg bennem, hogy a W800i-t lecserélem. Párom nővérének Nokia N80-a eladó sorba került, nekem pedig mindig is tetszett, hát lecsaptam rá. Vonzott, hogy olyan kis okos. (Személy szerint én ezt a mobilt már az okostelefonok közé sorolnám.) Sybian 9.1-3rd oprendszerével köröket vert az előző SE készülékemre. Bika 220Mhz-es dual ARM9 procijával villám gyorsan működött. Kijelzője a maga 352x416-os felbontásával és 18 bites színmélységével szemkápráztatóan szép megjelenítője volt. Három, azaz 3 Mpx-es fotóaparáttal a hátán lehetett kattogtatni vagy videózni. MiniSD bővítőkártyára rengeteg app telepíthető volt (Offline navi is szerepelt a repertoárban, igaz GPS vevő hiányában nem sokra lehetett menni vele.). Soroljam még? Menő volt, és talán akkoriban még kicsit elit kategória is.

Sony-Ericsson P990i - #SMART

Egy szép nyári napon aztán újra eljött a váltás ideje. Sógornőm rám bízott két készüléket, hogy sózzam el őket. Az egyik mobil egy SE-P990i volt. Nehéz szavakba foglalni, hogy mennyire megigézett. A Symbian 9.1 rendszert már ismertem, mellé pedig az UIQ3 tapi felület elképesztő volt. Az N80-hoz képest nem sok előre lépés volt, bár a Wi-Fi nagyon jó kis újdonság volt számomra. Volt azonban visszafejlődés is a Nokiához képest, mégpedig a 240x320-as felbontás. Mindenféle elfogultság nélkül mondhatom, hogy remek kis készülék volt, de ráuntam. Elmúlt a varázs, nem igényeltem hogy okos legyen a maroktelefonom. Egy Creative Zen Gen.1.-re és némi kp.-ra elcseréltem.

Sony-Ericsson S500i - A dizájn mánia első éve

A P990i-ből maradt pénzből vettem meg ezt a dizájn csicsát. Párommal egyetemben. Két egyforma méregzöld telefonunk lett. Világ életemben tetszettek a slider telefonok. Van bennük valami bugi, valami magic, valami amit nem tudok szavakba önteni. Annyira, hogy csak a design miatt nálam le tudta váltani P-széria csúcsát. A két oldalt változó színű ledes fény, a szétcsúszó nyitó mechanika, a szép zöld szín, mind mind simogatta a szemem, és nekem ennyi elég volt, amíg meg nem láttam az LG egyik üdvöskéjét.

LG KF-510 - Eye-candy szirupos csöpögés egy éven át

Az S500 halálát ez a fémvázas, interaktív tapi navigációs felülettel ellátott csoda okozta. Tudásban szinte hajszálra megegyező tudásával nem tudott volna elcsábítani. De a jéghideg, hűs tapintási érzet akkor elkápráztatott. A kezelőgombok helyén pedig a kapacitív felület nagyon ötletesnek hatott, főleg hogy a háttérvilágításul szolgáló ledes fényekkel mintákat is kitudott rajzolni a navigációs terület helyére. Igaz elég kezdetleges módon, de akkoriban ez nagyon eye-candy volt. Végül újra megmozdult bennem valami. Feltámadt a vágy újra valami okosabbra.

LG Optimus GT540 - Az LG féle Galaxy Spica egy évig etetett

Amikor édesapámnak elmondtam mégis milyen nyomorom van mobiltelefon fronton, szinte rögtön rávágta: "Vegyél Androidos telefont. A vodánál épeszű áron van is egy, az LG Optimus GT540." Nehezen akartam befogadni az elképzelést. Két darab fő ellenérvem volt. Az első hogy a Nokia N80 óta csak kártyafüggetlen telefonom volt, ez pedig egy látszólagos függetlenséget adott. A második pedig az Andoid volt. Nem mozogtam akkoriban túl sokat az újdonságokat bemutató cikkek között, mert nem érdekeltek. Ahogy írtam is fentebb, számomra a külcsín fontosabb volt a belbecsnél. Végül fater meggyőzött és egy fehér Vodás GT540 tulajdonosa lettem. Amikor kézhez kaptam volt ám örömködés, meg "hűűűűű asssztaaaa". Az újdonság varázsát növelte, a 600MHz-s proci, a 3"-os 320x480-as felbontású kijelző, a P990i-nél gyorsabb Wi-fi vevő, a GPS vevő és a netezés élménye (az előző telefonok egyikével sem volt ilyen jó). A legnagyobb meglepetés az az Andoid Market volt, a maga kis program és játék dömpingjével. Akiket megfertőzött az zöld kis robot, azok mind tudják miről beszélek, ha felidézik milyen élmény is volt az első ilyen rendszerrel működő készülékük. Innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy kinőjem a mobilom, megszületett az elhatározás, csere érett a kicsike. (Egyébként párom rövid időn belül az SE-S500i-jét lecserélte egy rózsaszín GT540-re miután meglátta az én GT540-em.

Samsung Galaxy S2 - Két év alatt a Galaxys rabja lettem

Az Lg leváltásakor konkrét célokat tűztem ki magam elé. Legyen gyors, nagy kijelzős, szép, fekete színű és 70-80k HUFból meg tudjam venni, mindegy hogy Vodás vagy kártyafüggetlen kiszerelésben. Bő egy hónapig túrtam táblázatokat, specifikációkat és leírásokat, de sehogy nem jött ki a matek. Ami tetszett volna és belefért a keretbe, az egy hangya nemzőszervével megegyező mértékben volt csak jobb a GT540-nél. Amelyik készülék tudásban rávert az LG-re, a nem tetszett küllemében. Akárhogy is próbáltam kompromisszumosan dönteni, rá kellett jönnöm, nem túl kellemes szájízzel birtokoltam volna az új mobilom. A párom volt aki átbillentett az agyam mélyén dúló dilemmán. A keretet kell megnövelni és máris új játékosok kerülnek képbe. Felkerekedtem és elmentem a legközelebbi Média Marktba, mert emlékeztem, láttam ott egy nagyon szuper telefont a vitrinben, csak nem ugrott be, hogy mi is volt az. Egy Galaxy S2... Akkoriban 155k-t kóstált az MM-ben. Bár megvolt rá a kp, 10 hónapos konstrukcióban elhoztam egyet. Otthon egy új világ tárult ki mikor használni kezdtem. Nagyon nem is untatnék senkit, el lehet olvasni ezt. Durván két évig nagyon jó barátságban voltam ezzel a mobillal, de annyira, hogy sem az S3, sem az S4, sőt még a Note és Note2 sem mozgatott meg. Főleg nem a dizájnjuk miatt. (Kivéve a Note-ot, mert az első egy felfújt S2 volt, de akkoriben 4,3" nekem elég volt.) Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem voltak kisebb problémáim, de azok a Samsung Android frissítési hülyeségei miatt voltak. Szerencsére a custom ROM-ok megoldást jelentettek mindenre. :D

Samsung Galaxy Note3 - Ameddig bírja szusszal, vagy le nem cserélem

Aztán jött a Note3... Újra S2 közeli külső, szép nagy kijelző, bőséges tudás és erő többlet. Váltanom kellett. Annyira megtetszett az akkor még friss és ropogós új "Samsung csúcsok csúcsa telefon", hogy tűkön ülve vártam mikor normalizálódik kissé az ára. Ez az időpont pedig 2014 márciusában jött el. 165ezer szép magyar pénzért megvettem, és azóta is boldogan használom. Az S2-höz képest akkora az ugrás, mint a GT540-hez képest az S2 volt. Újfent nem térnék ki a tudás ecsetelésére, mindenki elolvashatja itt.. Tömören úgy fogalmaznék, hogy imádom ezt a készüléket. Hű társam a mindennapokban. Stock 5.0.1 droidot használok rajta és jól elvagyok vele. Az S2 egyébként párom telefonja lett. Ennél a telónál gondolkoztam el életemben elsőnek egy komolyabb védelmen. (Írásom is született róla: [link])

Mi lesz a következő?

Igazából még nem tudom. Nem dobott egy gyártó sem olyan készüléket piacra, ami miatt megválnék a szeretett kis Note3-tól. Talán egy jól kitalált Note5 szóba jöhetne, de arról ugye még semmi pontosat nem tudunk. Szeretném ha a jövőben azért születne még olyan telefon, amiért őszintén lehet és tudok is rajongani, mert a magam és magunkfajtáknak minden mobil valahogy egy kis szerelem is...

Remélem mindenkinek tetszett ez a kis szösszenet. Lehet nem a legjobb, de nekem nagy örömet okozott, ha másért nem, hát akkor a kis nosztalgiázás miatt.

Hozzászólások

(#1) XtremLor


XtremLor
őstag

A 32-3310 Eleg magasra tette a lecet annak mindegy volt mit kapott, allta a sarat, jo kis munkatelefonok voltak! :DDD

"Legen...Wait for it...Dary"

(#2) inspiroyhome


inspiroyhome
aktív tag

Érdekes cikk, köszi! Mindig szívesen olvasom az ilyet, főleg azért mert mindenkinek van egy kis személyes tapasztalata a telefonjával, amit meg is oszt, és nem csak lista szerűen felsorol pár mobilt.

A w800i-met én is nagyon szerettem, van pár telefon ami mindkettőnként megfordult. :)

[ Szerkesztve ]

(#3) Rakeem válasza inspiroyhome (#2) üzenetére


Rakeem
aktív tag

Igen. Olvastam a cikkedet. Főleg az első pár telefonunk volt azonos. :D
De akkoriban nem is volt olyan nagy a választék mint most. Még a W800i idejében is szolidabb volt a kínálat.

(#4) akaido


akaido
addikt

Programozzunk: GoTo Museum! :)

Tetszett a cikk!

53 évesen sokkal kevesebb telefonom volt eddig. Időrendben:
-
-
-
-
Hegyen-völgyön "keréken pározóként" majdnem mindegyik valamiféle ...proof tulajdonságokkal ellátott volt (Naite kivétel, de ennek imádtam a körbefogatható menüjét, háttérben átlátszóan az inaktív ikonokkal. Ezt Dr.Oidba hiányolom)

[ Szerkesztve ]

Szabad országban, szabad ember, szabad akaratából azt mond és azt tesz...amit szabad. UDS Ignition.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.