Én úgy teszek mintha nem. Te úgy teszel, hogy sohasem.
Mindketten tudjuk, mindketten érezzük és hihetetlen erőfeszítéssel, ki tudja miért, őrizzük. A titkot, ami csak előttünk titok. Nehogy kiadjunk a szívünkből egy darabot.
Játék.
Figyelünk, várunk, vigyázunk. Elemezzük a szavakat, keressük mögötte a gondolatokat, nézzük az arcokat, hogy megfejtsük a hullámokat. Beszélgetünk, üzenünk, mosolygunk és örülünk. Hallgatunk, visszavonulunk, kimondjuk, többé nem szólunk. Egymáshoz, de a kíváncsiság, a megismerés vágya, visszavisz minket ebbe a világba.
Kemény játék.
Csatát nem vesztettünk, de sebesültek vagyunk, egy kicsit még vérzik, de gyorsan gyógyulunk. Ápolásra nincs idő, lábon kell kihordanunk, megfeszített tempóban dolgozik az agyunk. Vérteket fel, újra ütközetbe indulunk, de ne vegyük túl komolyan, nehogy ottmaradjunk!
Csak játék!
Irka-firka
