Windows 7.
Ó de szerettem, amikor kijött, és jajj de ki van vele patiszonom (értsd: tököm) mára. Főleg ha újra kell rakni, most kellett, éppen noti-váltás volt. Felrakod, már-már "oldszkúl" módon, DVD-ről (eredeti szoftver, nem röhög!), nincs az a jóleső érzés, mint XP-nél a kötelező zöld lankával, de azért egy friss oprendszer megnyugtató tud lenni. Egész addig, amíg rá nem kattintasz a Windows Update gombra. 222 frissítés. Core 2 Duo-val, SSHD-val, ami ugye csak a gyakran használt fájloknál ér valamit. Köszönjük, ma este már nem fog mást csinálni. Utána Lenovo Software ápdét (T500 a drága) leszed majd szépen mindent, újraindít és hopp, Windows szolgáltatások zöme (update, defender, firewall) leállt. Dafakk? Keresés hibakódra, jelenségre, kézi letöltés/felrakás, sikertelen, újabb hibakód. Végeredmény? Hibás Intel driver, frissítsél. Ja, gut, dánkesön. 3 órával a win telepítés elkezdése után már ekkora fail, ráadásul úgy, hogy semmi nagy dolog, csak a géphez való gyári szoftver...
OSX. Nem volt soha, egy darabig tanultam rajta (Pro Tools), de a tanulóknak kitett iMac-ekkel nem kötöttem nagy barátságot. Sikerült a Pro Toolsszal akkora kernel panicet előidéznem, hogy csak úgy füstölt (pedig csak egy kis MBox Mini volt a gépekhez). Minden a másik oldalon, lassú, körülményes, broáf. Az egész lelkülete nem tetszett.
Most úgy jött kia lépés, hogy felkeltette érdeklődésemet a hackintosh-téma. Valami kattanás, ki tudja, van ilyen az ember fiával 30 fölött. De főleg ez a win7 mizéria, az lendített át. Most már az appstoreból az oprendszer ingyenesen leszedhető, progik szintén ingyen vannak az x86-os boothoz, akkor miért ne adjunk neki egy próbát? Kicsit utána túrtam, felültem arra a bizonyos rollelre ahogy kell, de aztán csak összejött, a T500 eléggé fekete bárány ebből a szempontból, szóval nem ment könnyen.
És milyen? Basszus, ez jó. Még így, nyíllal a térdében is van kiállása. Kicsit belemélyedve meg lehet érteni a logikáját. Mondjuk szerettem volna, ha végre egy rendszerben nem kell terminálban turkálnom, de ez van, valahogy ezt mindig bevonzom, valami olyart akarok, amihez kell. Linux alatt is ez volt, de mondjuk ott nem újdonság. Mondjuk nem fogom megérteni, miért kell az app könyvtárba dobálni a programokat, de ennyi baj legyen. A hangkártya és a Reaper viszont remekül megy, pöcc-röff. Pro audióra biztos, hogy ezt az oprendszert választanám.
És az SSHD? köszöni szépen, remekül elvan. Simán viszi a két oprendszert a hátán, nem érezni egyiket se lassabbnak a másiknál (azon tól, hogy az OSX alapból gyorsabb a Win7-nél), jól osztja be a rendelkezésére álló 8 giga "SSD" helyet. Amikor merevlmezhez kell nyúlni, akkor kijön, hogy csak 5400 RPM-es sima noti merevlemez a lelke, de ez nem sűrűn fordul elő. Na bumm, 3 mp-el kell várni, amíg töltöget a Half-Life 2: Update. Valahogy túlélem.
Hogy "megmaccentem"? Nem, de most már nem fogok legyinteni rá, az biztos. A szoftverre, legalábbis. Addig is, minden e-mail címbe „-t írok @ helyett.