Végeztem az egyetemmel. Jaj nem, dehogyis! Nem diplomáztam le. Kész a felújítás. A lépcső karra jártam. Korábban padlócsiszoló szakon kezdtem, de ott nem sikerült elsőre a vizsga. Halasztani is kellett, mert egy hétig a kórházat jártam. Bajom? Mi bajom lett volna? Hogy akkor ki volt beteg? Mit tudom én! Lépcsőt csiszoltam Barcikán. Nem volt veszélytelen munka. Olyan értelemben, hogy félő volt, leállítják a nagy por miatt. Akkor aztán meg lettünk volna lőve mi is, meg a generálkivitelező is.
Na, persze nem kell ám hasra esni az egyetemtől se! Tavaly magasabbra jutottam ettől, amikor a templom homlokzatát renováltuk. 25 méteren volt a kereszt. Megint be van állványozva, csak most a fő torony. 50 méter magas. Ehhez már nem vagyok elég képzett, ide már kevés az egyetem is. Na, meg aztán megint kórházba kerültem. Hányadik emelet? Jaj, nem kell meglátogatni! Nem vagyok beteg. Egyébként nem is emeleten, hanem a tetőn dolgozom. Helikopterrel. Nem azzal, amelyik a betegeket hozza. Az egy másik épület tetejére szokott leszállni. Mi a betont simítjuk vele. Arra jön aztán a szigetelés. Azt már nem mi végezzük, hanem a szurkolók.
Pillanatnyilag még a régi szigetelés bontásánál tartunk. Tegnap legalább húszan ténykedtünk a tetőn. Mondja a kolléga, hogy két kakukktojás van az emberek között. Nem tudtam, mire érti. Szakállas én voltam köztük egyedül, sisak hármunk fején volt, ebből kettő fehér. Fehér? Na ez már pedzi! Ketten voltunk, nem cigányok. Legalábbis ő szerinte. Nekem még egy harmadik is gyanús volt. Egyébként nincs ezzel a származás dologgal semmi gond. A nevem alapján engem is gyanúba kevernek. A név persze megtévesztő lehet, hiszen fiatal kollégám nagyanyját Kovácsnak hívták. Ő is lehetne neve szerint bármilyen nációból való. Na, viszont a felesége Dzsenifer. A másik kolléga unokája Rikárdó. Ez már árulkodó. Viszont, ha munka közben cukkoljuk ezekkel egymást, akkor nincs semmi baj.
Éppen elhangzott az a megjegyzés is, hogy ha mindenki diplomás lenne, ki tépné fel a régi szigetelést a tetőről? Hívhatnánk vendégmunkásokat! Na, azokkal is találkoztam. Egy iskolába jártunk nemrég. Maguk közt románul beszélnek és dísztéglát ragasztgatnak a falra. Nem tudom mihez igazodnak, mert se léc, se zsinór, se távtartó. Szabad kézzel igazgatják a sorokat fentről lefelé, de hibátlanul. A fugázást olyan gyorsan kenik, hogy nézni is fárasztó. Tőlük is van mit tanulni!
Mit is akartam írni…? Valójában semmi fontosat. Esős idő van és unatkozom.
)
