Inkább ne nevezz vegánnak
május 27, 2019

Sokszor hallottam már a kollégákat a bolt körül problémázó vegánokról, és párszor én is láttam már őket tüntetni a bolt előtt, de a legrosszabból egészen múlt szombatig kimaradtam. Akkor is csak véletlenül sikerült belefutni, mert reggeli műszakom volt, 3-kor végeztem volna, de valaki beteget jelentett, megkért hát a főnök, maradjak tovább (már el is felejtettem, milyen rossz úgy dolgozni, hogy még körülbelülre sem tudod, meddig tolták ki a műszakod végét, végül amúgy negyed 7-kor hazamehettem). Szóval úgy fél 5 körül meghallottam a szirénázást – a bolton belülről. Konkrétan a hot bar mellől, ahol egy kisebb társaság álldogált, elsőre nem foglalkoztam vele, dolgom volt, de aztán elkezdtek odagyűlni az emberek, és mikor a főaktivista megkezdte az állatok jogairól szóló előadását egy hangosbeszélőbe, arra már odafigyeltem, és láttam azt is, hogy nem csak zajos beszédet tartanak, de teljesen elállják az utat, akadályozva mindenféle vásárlást, és ezt megfejelték azzal, hogy a hot bar-t ‘police’ feliratú szalaggal kerítették körbe, nehogy valaki még így is hozzáférjen. Apró szépséghiba, hogy a hot bar-ban vegán kaják is akadnak, így most azokhoz sem lehetett hozzáférni, mindegy, értékeljük a szándékot. Vagy valami olyasmi.

Nem, igazából én nem tudtam értékelni a szándékot, főleg akkor nem, mikor a kollégák sorra azzal jöttek, hogy na, itt vannak a haverjaid. Ilyen alapon én is mutogathatnék minden nem-vegán bűnelkövetőre, hogy na, a te fajtád, biztos boldog lenne mindenki, de persze egy kisebbség tagjait könnyebb összemosni, mint a nagy többség tagjait. De ettől függetlenül is, ez az egész jelenet inkább csak zavaró, kellemetlen, és kínos volt, semmi más. És ez állítólag rendszeres.

A céllal egyetértek, de az eszközökkel nem. Ugyan hány ember válik vegánná az által, hogy rendőrségi szalaggal elzárják az ételtől és a fülébe ordítják, hogy igazságot az állatoknak? Nem hiszem, hogy akár csak egy ilyen is akad. Azt viszont saját tapasztalatból tudom, hogy elég sokan csak egy “na, már megint itt vannak az idióta vegánok” megjegyzést tesznek ilyen esetekben. És, rossz esetben én is megkapom a magamét, mintha bármi közöm lenne ehhez. Én is el vagyok könyvelve ilyennek az életmódom miatt, bár sosem voltam aktivista, és nem is akarok az lenni.

Én csak szeretek sütni-főzni, és ha valami jól sikerül, akkor viszek belőle a kollégáknak is. Most éppen elég rendszeresen készítek desszerteket, azt a legkönnyebb elszórni is amúgy, a best brownie-t például már elég sokan ismerik (tegnap meg elkészült a cranberry-papaya trüffel, de ezen még finomítani kell), nyilván én sem váltom meg ezzel a világot, de ha csak azt a múlt heti példát nézzük, hogy küldtem Anának egy képet arról, mit főztem hétfőn, azt írta, nagyon igazinak néz ki, én közöltem vele, hogy ez a seitan, mire ő még aznap vett magának seitan-t, hogy kipróbálja, hát, már ez is több, mint amit az aktivisták el tudnak érni a maguk agresszív módján.

Ráadásul, bár szerencsére ezt is csak korlátozottan tapasztalom, ezek az emberek nem csak a húsevőket támadják, hanem a hozzám hasonlóan gondolkozó vegánokat is. Mintha ez valami verseny lenne, ki a vegánabb, ami alapból hülyeség, mert a vegánság egy kétesélyes dolog, egy eldöntendő kérdés, nem valami skála, Csak hát náluk a vegánság fokmérője leginkább az, ki mennyire tudja utálni és ostorozni azokat, akik nem teszik ugyanezt. Nem is olyan régen olvastam, több helyen is, hogy “A” vegán, Steiner Kristóf is bejelentette, amellett, hogy nem változtat az életmódján vagy az étkezési szokásain, innentől nem tekinti magát vegánnak. Ezt különben már akkor meg tudtam érteni, de a szombat után azt hiszem, itt az ideje, hogy én is elhatárolódjak.
(a fiam írása)