Hosszú évek kihagyása után, Tibi bácsi beszerzett egy kutyát. Nem nagy, nem is igazán félelmetes, nem is nagyon ugatós, de mégis kutya. Bízik benne, hogy megjön majd a bátorsága, és szükség esetén elvakkantja majd magát. Na, de kezdjük az elején!
A rendszerváltozás után 20 évvel piciny falunkban sikerült végre olyan vezetést választani, amely egy hullámhosszon van az országos vezetéssel. Így felgyorsulhatott a falu szépítése. Tekintettel arra, hogy a lakosság létszámát meghaladó vendégsereg tölti itt a nyarat, a látvány nem elhanyagolható szempont. Rengeteg díszburkolat készült, a kiemelten nagy forgalmú helyeken a patakmedret is kikövezték. A közmunkások nem is győzték a feladatot. Helyi vállalkozók bevonásával nem tudom miért nem tudták megoldani, bár lenne róla elképzelésem. Mielőtt bárki elhamarkodottan tippelne, szeretném megjegyezni, hogy kettőn áll a szerződés.
Tehát a nagy mennyiségű kőburkolás elvégzéséhez idegen munkásokat kellett alkalmazni más faluból, más vidékekről.
A falu fölé magasodó dombot vízmosások tagolják. Ezen természetes árkoknak, gödröknek egyike a Papgüdri. Esőzések idején jól szolgál a víz elvezetésére, de legtöbbször csak száraz mélyedés a kertek alján. A főutcát a Tibi bácsi háza mögött éri el. A falu vezetése úgy döntött, ezt a „güdröt” is kikövezik. Aztán jöttek a munkások, akik heteken keresztül munkálkodtak ezen a szakaszon. Igyekeztek önellátók lenne, de aztán csak szükségük volt vízre, amit a Tibi bácsitól kértek. Egyik munkás meg is jegyezte, hogy milyen jó motorja van.
Ennek a megjegyzésnek nem is volt jelentősége, hiszen magam is megdicsérek nekem tetsző dolgokat minden hátsó szándék nélkül. Csak aztán eltűnt a motor. Kapálógép, fűnyíró és minden egyéb érték a helyén maradt, csupán a motor tűnt el. A rendőrség tette a dolgát. Nem vették félvállról a feljelentést ismeretlen tettes ellen, még nyomkövető kutyát is hoztak. A tolvajok kivágták a kerítést, a kikövezett vízmosásban dombnak fel eltolták a szerzeményt, majd az árkot keresztező gyalogúton elvitték a kisebb forgalmú mellékutca irányába. Ott megszűnt a nyom. Nagy eséllyel itt van vége a történetnek. Hasonló eset kivédésére vett Tibi bácsi kutyát, és szerelt fel mozgásérzékelő világítást, hátha elriadnak legközelebb a tolvajok. Vagy legalább észreveszi őket, s elkergeti, ha ki mer menni.
Miért írtam le ilyen mindennapos esetet, amikor Horgoson a Rozi néni arra ment haza, hogy a szír hadsereg felderítő osztaga beköltözött a házába? Csak azért, mert a Rozi nénit nem ismerem, a Tibi bácsi pedig a barátom. Segíteni ugyan nem tudok neki, de legalább kiírom magamból a felháborodásomat.
