...
Odaértek ahhoz a házhoz, amit egy éve vettek meg nyaralónak Kingéák. Fény szűrődött ki.
- Évike innét egyedül mész tovább.
- Ez egy elátkozott ház Zsoltika.
- Ezt most miért mondod?
- Tudom, amit tudok.
- Nem tudsz te semmit.
- Te azt csak hiszed. Előbb a Zsuzsa, most meg ez a zsarátnoki csaj. Nehogy ezzel is úgy járj! El van ez a ház átkozva. Komolyan mondom. Nem lehet véletlen, hogy épp ezt vették meg, amikor van eladó ház a faluban bőven. Na, de te tudod. Én akár mehetek is, te meg próbálkozz! De aztán ne gyere hozzám sírva, ha ez se jön össze.
- Mit képzelsz te magadról? - ragadta meg a lány csuklóját indulatosan.
Aztán a megdöbbenéstől engedett a szorítása, mert Éva belemarkolt az ágyékába s közben szájon csókolta. Mielőtt felocsúdott volna, a lány sarkon fordult, s otthagyta.
- Gondold meg Zsoltika! Ma még megtalálsz.

Zsoltika köpni, nyelni nem tudott. Állt, mint akit odaszögeztek. Már el is tűnt Éva a gyér világítású utcában, amikor felfogta mi történt. Az „elátkozott ház” felé fordult. Kék fény szűrődött ki a redőny rései közt. Szól odabenn a TV. Elég késő lehet már, bár mivel órát soha nem hordott, nem tudta megnézni mennyi az idő. Na, de ez nem számít. Ha szól a TV, bizonyára ébren van Kinga. Ha nem is számít rá, attól még beengedi. Egy próbát megér.
Becsöngetett és várt. A kapuból is hallotta, ahogy fordult a kulcs a bejárati ajtóban. Felgyúlt az udvari világítás, majd egy idegen nőt látott kilépni az ajtón, aki bosszúsan morgott magában.
- Ki az ördög lehet az ilyen késő éjszaka?
- Ki az? - hallott egy férfihangot a házból.
- Nem tudom - szólt hátra a nő – Ki az? - kiáltotta.
- Zsolt vagyok.
- Valami Zsolt - tolmácsolta a férfinak.
- Várjon, kimegyek.
- Mindjárt megy a Józsi
A Józsi kinyitotta a kaput. Kíváncsian fürkészte a fiú arcát.
- Te vagy az? Mi a csudát akarsz ilyenkor?
- Jó estét főnök!
- Nem vagyok én neked a főnököd....bár majd egyszer beszélnünk kell erről, de nem most.
- Tudja Józsi bá, a cimborámnak van ma a lagzija. Szerettem volna elhívni Kingát, de nem akart jönni, így magának nem is említettem. Az az igazság – nyelt nagyot – azt reméltem, ő van itt.

Józsi bá elmosolyodott, de aztán igyekezett komoly képet vágni.
- Na öcsém, ez tetszik, hogy nem próbáltad valami bődületes marhasággal leplezni a valódi szándékodat. Én is korrekt leszek ezért veled. Nincs itt a lányom, mert valami programja van barátokkal ma este. Viszont holnap délelőtt itt lesz. Gyere el úgy tíz...vagy inkább tizenegy körül, s akkor megbeszéljük a közös dolgunkat is.
- Mondta Lajos bá, hogy érdeklődött felőlem valami maszek munka kapcsán.
- Többről van szó, de majd megbeszéljük. Most már késő van. Menj te is inkább a lagziba, mulass jól!
- Rendben. Hát akkor jó éjszakát, és elnézést a zavarásért!

Mindez csak néhány percig tartott. Futva még beérné Évát, de nem is akarta beérni. Bizonyára megkérdi valaki, hogy miért nem együtt jöttek, de majd mondja, hogy feltartották a lesők a kapuban. Ami elég hihető. Végül így is lett, mert ismét rászólt akinek elmenőben mondta, hogy szóljon rá. Most már megismerte. Bökő volt az, aki szinte mindig ott volt velük amikor bandáztak. Vidékre is ment utánuk. Ő volt az, aki Tiszaböcsün behugyozott a színpadon a függöny mögé. Sok marhaságban benne volt, de Zsoltnak legtöbbször ez az eset villant be, ha meglátta ezt a sokszor részeg legényt. Aztán Zsolt erős szorítást érzett a karján, amint Dorzé belekapaszkodott. Kissé odébb is tántorodott, mert ennek a nagy darab srácnak nem volt már elég stabil a talajfogása.
- He Zsolti! Ne foglalkozz ezzel a részeggel! - lökte odébb szabad karjával a haverját. - He figyelj! Hozzál már ki káposztát! Kanál nem kell, azt hoztam magammal.
- Nekem dolgom van, de majd küldök ki valamelyik csajjal.
- Úgy is jó – tolta el magától, jelezvén, hogy akár máris mehet. Aztán mégis visszahúzta.- He!
- Mi van?
- Láttam, az Éva egyedül jött.- hajolt olyan közel, hogy Zsoltot megcsapta az alkohol bűze – Nem jött össze az aktus? - kis kuncogás követte a kérdést, amibe bele is csuklott.
Bökő figyelt, és segítőkészen hátba veregette cimboráját, s az orra alá dugta a sörösüvegét.
- Nehogy megfulladj itt nekem, inkább igyál!
Ő sem állt már nagyon stabilan, így mindketten Zsoltra támaszkodtak, akinek jelentős erőkifejtést igényelt megtartani őket. Bökő nem hallotta az előbb elhangzottakat, így teljesen magától jött a gondolat, hogy tippet adjon Zsoltnak.
- Figyelj haver! Mé' nem ugrod meg ezt az Évát? Látom, együtt voltatok valahol.
- Hagyjatok már ezzel a hülyeséggel! Ő már mindenkinek megvolt.
- Szerintem neked még nem – röhögött nagyot Dorzé és vállon öklözte Zsoltot.
- Nem is tervezem. Na, engedjetek! Küldöm a káposztát.
- Nem kell azt tervezni! - kiáltott utána Dorzé – Csak úgy ad hock.

A kantinban nagyon összegyűlt a göngyöleg, a mosatlan poharak is nehezen fértek már az asztalon.
- Tarts ki még egy kicsit! – mondta az italt töltögető főcsaposnak – Jövök rögtön, csak káposztát kell intéznem a haveroknak.
- Kérd meg valamelyik csajt!
- Én is így terveztem.
A főcsapos akkorát füttyentett, hogy a hangos zene ellenére odakapta tekintetét a fél vendégsereg. Köztük Éva is, akinek intett, hogy menjen oda.
- Zsolti akar tőled valamit – intett fejével a fiú felé, s közben vigyorgott mint a töklámpa.
- Mi van Zsoltika? Hamar megjöttél – vetette oda gúnyosan.
- Nem a te dolgod. Viszont lenne egy nagy kérésem. Vigyél ki Bökőéknek egy tál káposztát.
- Oké – nyugtázta a kérést és már indult is kissé bizonytalan úttartással a konyha felé. Legalábbis Zsoltnak úgy tűnt, de aztán helyretette a dolgot, hogy bizonyára csak a tömeget kerülgeti. Kisvártatva maga a menyasszony jelent meg az italpultnál, s egy nagy kérése volt.
- Zsolti! Nagyon szépen kérlek, figyelj oda a húgomra! Úgy látom, kissé becsiccsentett. Ne hozzon már szégyent a családra!
- Jaj Sára! Mért pont én?
- Mert benned meg lehet bízni. Más legény tutira maga alá gyűrné ebben az állapotban. Tudod, hogy egyébként is...na hagyjuk. A barátságunk emlékére kérlek.
- Állítsd rá Jucit! Ő a legjobb barátnőd.
- Úgy látom jól elvan az ikrekkel, meg Freddivel. Nem akarom elrontani a hangulatát.
- Csak az enyémet?
- Jaj, nem úgy gondoltam. Csak vigyázz rá, ne igyon többet - mondta már fordulásból, mert egy idős rokon jött, hogy táncba vigye a menyasszonyt.
- De hát provokál – kiáltott utána.
- Hagyd magad! – legyintett egyet, majd széles mosollyal távozott.
- Na, ezen igazodjon el az ember! – morgott magában – Azért nem bízza másra, nehogy ledöntse kihasználva, hogy be van baxva. Én meg hagyjam, hogy rám másszon?

Egy darabig mégse provokálta, mert jó idő eltelt, mire megint előkerült. Valóban látszott rajta a fáradtság. Legalábbis ezzel indokolta, hogy lazított a tartásán. Leült az italpult mögötti pihenő székre, de inkább leroskadt.
- Még most jössz kintről?
- Sokáig voltam? Megvártam a tálat - válaszolt, s intett Zsoltnak, hogy hajoljon közelebb.
- Mit akarsz?
- Ez a hülye Bökő meg akart dönteni, de részeg mint a segg.
- Ezzel az infóval én most mit kezdjek?
- Fáradt vagyok Zsoltika. Öntesz valamit?
- Nem. Még éjfél sincs. Ki kell tartanod reggelig! Sára rám bízott.
- Az jó – mosolyodott el, bár kissé torz volt már a mosolya. - Át is kísérhetnél a szomszédba! Meg van beszélve, hogy ott le lehet dőlni egy kicsit, ha valaki nem bírja a strapát. Legalább nem kell szenvednem a sok ugráló között. Nem rángat ott egy részeg öregember...jó, hogy az apám, de akkor is. Akarom mondani akkor se. Elegem volt – ahogy mondta, verte a padlóhoz a lábait, mint amikor a kisgyerekek toporzékolnak.
- Maradjál már! Látod, hogy alig győzök elpakolni. Állj be inkább a poharakat elöblíteni, hátha felélénkülsz a hideg víztől.
Az italért sorakozók közt meglátta, hogy Freddi éppen táncra hívja Jucit, s hozzájuk egész közel kezdik ropni a csárdást. Talán tőlük kérhet segítséget, de úgy bele merültek, hogy aligha veszik észre ha integet nekik. A kolléga látva a gondját, ismét bevállalja, hogy viszi egyedül a boltot.
- Vidd már innét, ne lássák! Még lebukik a székről.
- Miért pont én?
- Hát ki más? Rád bízta a menyasszony. Hallottam.
Zsolt kelletlenül nyakába kapta a lány karját, hogy felemelje. Éva nem is próbált megállni a lábán, hagyta, hogy Zsolt tartsa. Szabadon hagyott kezével elsimította a fiú hosszú haját, s gyengéden megharapta a fülét.
- Az úristenedet Éva! Viselkedj már! Mindenki téged néz.
- Jól van Zsoltika, engedj el! Megyek előtted, csak gyere velem!
- Na, indulj! Jövök rögtön Józsikám.
- Nem kell sietned, ráérsz.
- Mi a jó büdös francért ilyen előzékeny ma velem mindenki? - méltatlankodott magában, miközben a sokadalmon át furakodott Éva nyomában a kapu felé.
Kinn a sötétben a lány belekapaszkodott, de nem rádőlt, hanem szinte húzta magával. Zsolt látta maga előtt a szomorú sorsát. Ilyen még nem volt a világtörténelemben. Meg lesz erőszakolva, ha nem történik valami csoda. Természetesen a szomszéd ház se volt üres, és aki látta őket bemenni, mind ismerte őket. Az egyik fiatalasszonytól kért segítséget, hogy vigye be Évát lefeküdni.
- Nincs nekem arra időm, hogy pátyolgassam. Különben is. Milyen legény vagy te? Félsz egy részeg csajtól? Szerintem nem lesz időd levetkőztetni mielőtt elalszik.
- De nem akarom levetkőztetni. Éppen azt nem akarom.
- Hm – rántott egyet vállán a fiatalasszony – Menjünk Bözsi!
A másik asszonnyal együtt távoztak. Valami csomagot készítettek, annak elszállítása lehetett olyan sürgős. Az előszobában maradt még négy-öt fiatal, de ők ügyet se vetettek rájuk. Éva behúzta magával a sötét szobába. Annyi fény volt csak, ami az üvegajtón át bejutott. El lehetett tájékozódni, de a részegségtől torzult arcot jótékony félhomály takarta. Éva lerúgta a cipőjét, majd belezuhant az ágyba úgy, hogy Zsolt nyakát nem engedte el. A rántástól a fiú lerogyott, de csak az ágy mellé térdelt. Lefejtette magáról a lány kezeit, de ott maradt térdelve.
- Nem kellek neked Zsoltika?
- Részeg vagy.
- Dehogy vagyok. Egy kicsit persze ittam...vagy nem is olyan kicsit.
- Próbálj elaludni! Majd egy óra múlva küldök érted valakit.
- Maradj! – mondta Éva, s ezzel határozottan letámadta Zsoltot.
Visszataszító volt a szaga, de a heves csókolástól Zsolt ellenállása elgyengült. Nem vágyott erre az afférra, de ő sincs fából. Különösen elbizonytalanodott, amikor érezte, hogy ereszt a nadrág dereka, s egy idegen kéz markolja a rudat. „itt már nincs mese – gondolta - essünk gyorsan túl rajta” A lánynak a nyakáig húzta fel a ruháját. Benyúlt a bugyiba, s egy betétet talált benne.
- Ez meg mi a fene? - kérdezte megdöbbenve.
- Tudod Zsoltika, most nem is volna szabad, de ne foglalkozz vele!
- Ne foglalkozzak vele? Hogy a kurva életbe ne foglalkoznék vele? Nem elég, hogy részeg vagy, még ez is? Na, most lett elegem.

Felkapta a nadrágját, a dühtől vörösen visszament Tibiékhez, a kollégának bejelentette, hogy feladat végrehajtva, de ő most le is lépett. Elege van a lagziból. Majd holnap jön sátrat bontani. Jóccakát!
...