Elcsábultam. Már néhány éve kisiparosként dolgoztam. Akkor még hittem abban, hogy becsületesen is meg lehet gazdagodni. Ma már kisebb esélyt adok ennek. A munkám egyik lényeges alapanyaga a cement. Volt a faluban építőanyag telep, ahonnét ha nem is bármikor, de nagy eséllyel be tudtam szerezni. Tudtam, hogy aznap érkezett friss cement, de éppen nem volt rá szükségem. Viszont csábító ajánlatot kaptam. Egyszer csak jött hozzám egy utcabeli tizenéves fiú, egy feltűnő rasszjegyeket viselő idegen emberrel. Cementet kínáltak. Nem volt rá szükségem akkor, de olcsón adták. Kerítettek hozzá mesét is. Mondták melyik háztól van. Azt mondta a gazda, hogy adják el, mert most egy darabig nincs rá szükség, nem menjen tönkre. Őszintén mondom, hogy volt egy jó adag segítőszándék is benne, hogy ráálltam az üzletre. Tíz perc múlva kézikocsin meg is érkezett a cement. Kifizettem, ezzel részemről rendben is volt a dolog. Este, beállított hozzám a körzeti megbízott. Nem rég szolgált a faluban, de ismertük egymást. Neki is 850-es Fiatja volt, meg nekem is. Azt mondja az őrmester - Hol van a cement?
Beugrató kérdés volt, mert nem tudja rám bizonyítani, hiszen a tüzépről is vehettem. Az nem jelent semmit, hogy nincs meg a számla. Viszont ha ezt egy rendőr kérdezi, már felmerül bennem a gyanú, hogy valami nem gömbölyű.
- Bazmeg! - csúszott ki a számon a reakció.
Hát orgazda az ilyen? Végül megúsztam a dolgot, nem jelentettek fel. Jött a gazda, elvitte a cementet, amit immár mindketten kifizettünk. Tanulság, hogy a lopáshoz is tehetség kell, ami nekem nincs. Viszont nem is bánom. Nyugodtan tudok aludni.