Győzike 25 éves, kb 170 magas, és 116 kg. Nem ez az igazi neve, de nem azért változtatom meg az anyakönyvezett nevét, hogy ne lehessen beazonosítani, hanem magunk közt ezt a nevet használjuk, ha ő kerül szóba. Nincs ebben semmi különös, hiszen Robit Csatárinak hívjuk, Józsefet Guminak, Mátyást Pocinak...Bodónak nem is jut eszembe az igazi neve. Amikor András bemutatkozott, rá is kérdeztem, hogy „neked nincs indián neved?” Előbb azt mondta, hogy nincs, de később mégis eszébe jutott, hogy neki is van – mint mondta – kínai neve. Bandus. Na, ez nem is igazi „kínai név” Térjünk vissza Győzikéhez! Paraméterei alapján gondolni való, hogy széle-hossza egyforma. Eléggé egyszerű elme, de erő van benne. Meg se merem kérdezni, miért pont görög minta van a hajába nyírva, hisz azt gondolom, nem is tudja, hogy az van a fején. Az ismeretség onnét van, hogy kolléga. Na ez így túlzás, de állítólag 3 évet dolgozott sírkövesnél, csak aztán összevesztek. Mesélt valami elcseszett munkát, amit valójában nem is ő rontott el, de nem hiszem, hogy ez volt az összeveszés oka. Nem is érdekes. Lényeg, hogy hozzánk jelentkezett munkára. Sorra derülnek ki, hogy ilyet még nem csinált, aztán meg még ilyet se... Tudom, hogy stresszes egy új munkahely, hisz nekem is volt olyan időszakom, amikor többször is váltanom kellett. Nem számít a sok évtizedes gyakorlat, egy új helyen én voltam a leghülyébb, hisz semmit nem tudtam hol keressek, voltak megszokott dolgok, amit én másként csináltam volna. Ráadásul a kollégák nem nagyon akartak változtatni akkor se, ha az én változatom lett volna a jobb megoldás. Én voltam az új, nekem kellett igazodnom. Győzikével nincs is ilyen gond, hisz éppen az bosszant, hogy meg kell néznem a részmunkákat, hogy jó lesz-e úgy. Egyébként nem egy elveszett gyerek. Hozzám mérve. Ilyen idős koromban nekem éppen elkezdődött az önálló életem. Huszonhat voltam amikor a fiam született, huszonnyolc és fél amikor a lányom, huszonkilenc évesen költöztem be a saját házamba. Ő huszonöt éves korára letöltött három év börtönt, ledolgozott a sírkövesnél három évet, van három lánya, és saját házban lakik. Jól fizethetett a sírköves, ha ennyi megtakarítása lett. Aztán jöttek a gondok. A ház eladója felhalmozott három hónap adósságot, így lekötötte az áramot a szolgáltató. A kolléga kiesett a munkából, mert ezt el kellett intézni. Másik nap jött ugyan, csak haza kellett mennie. Olyan hirtelen, mintha a bomba vágott volna a műhelyudvarba. Alig győztem elpakolni a rengeteg kint hagyott szerszámot. Rendőrök várták odahaza, mert nem volt kifizetve valami büntetés. Gyorsan pénzt kellett szerezni, hogy ezt megoldja. Ezután jöttek az egészségügyi gondok. El kellett mennie CT-re, mert volt korábban olyan eset, hogy munka közben rosszul lett, de nem derült ki mi okozta. Tehát megint kiesett egy munkanap. Következő nap a fülészetre kellett mennie, hozta is a papírt róla. Délután már munkába állt. Mesélte, hogy kirohant a rendelőből, úgy ment utána az orvos. Vissza is kellene majd még mennie, de nem megy, mert az „öregasszony” nagyon megkínozta. Őhozzá ugyan nem nyúl többet! Következő reggel tolta a kerékpárt, nem is mert rá felülni, mert szédült. Annyi becsület legalább van benne, hogy minden reggel bejelentkezik.
Na, most csak egyet nem értek....vagyis több dolgot se, de egyet nagyon nem. Ha nekem a nyugdíj mellett muszáj dolgoznom, mert ketten a párommal nem élünk meg belőle, akkor egy családos fiatal, ötöd magával miből él, ha heti 1-2 napokat dolgozik? Sőt! Miből adja vissza a kölcsönkért pénzt? Vagy ne aggódjak én ezen? Élelmes a magyar?