Nem azért mondják az öregek, hogy a fiatal halálát kívánják, inkább azért, mert az idős kor és a betegség, a fájdalom közé egyenlőségjelet tesznek. Pedig ez nem törvényszerű. Való igaz, hogy a beteg embernek elmegy az életkedve, ezért kell vigyázni az egészségre, amennyire lehet. Nem a sok pihenés ennek a módja, hisz abba is belenyomorodik az ember, ha túlzásba viszi. Ifjú korunkban úgy spekuláltunk, hogy akkor kellene nyugdíjat kapnunk, ne pocsékoljuk el fiatalságunkat a munkára, inkább utazgassunk, szórakozzunk. Majd dolgozunk öreg korunkban, akkor már úgyis mindegy. Nem, nem mindegy. Annyiban jó volt a meglátásunk, hogy nem szabad abbahagyni a munkát. Több oka is van ennek. Egyrészt nagyon kevesen kapnak akkora nyugdíjat, hogy az aktív kori életszínvonalat tartani tudják, tehát kell a jövedelem kiegészítés. Ettől sokkal fontosabb, hogy a kondíció megtartásához is kell az állandó testmozgás. Nem életszerű, hogy aki negyven éven át nehéz fizikai munkát végzett, majd eljár edzeni, kocogni...inkább tovább dolgozik. Jobban elfárad, többet kell pihennie, de meg lehet találni az ideális arányt. Mindez arról jutott eszembe, hogy három nap semmittevés már túl sok. Vasárnap este el kellett mennem sétálni.
A vártnál nagyobb mozgás volt az utcán. Nem volt hideg, a mínusz egy fok ideálisnak számít december másodikán. Egy kis hóesés feldobta volna a hangulatot, de be kellett érnem a karácsonyi fényekkel. Erről viszont az jutott eszembe, hogy megint elszaladt egy esztendő. Ez a Karácsony lesz a nyolcadik, amit nem otthon töltök. Ebből nem is csinálnék gondot, hiszen nem hoz izgalomba a Jézus születése, már a szüleim se voltak vallásosak. Történelmi oka van ennek, amibe most nem merülnék bele. A nagyszüleimet a vallásuk miatt hurcolták meg még a Magyar Királyságban. Tanulságos történet. A rokonok jelleme is megmutatkozott, nem lehet mindent a rendszerre, a hatóságokra kenni. Ennek ellenére mégis ünnep, hisz a hagyományokat nem szabad feladni. Gyökértelenné válik az ember. A székely kolléga is hazautazott 2010-ben Ádám s Évára. Meglepett, hogy nem Karácsonyt mondott, de ezek szerint náluk ez a módi. A társadalom vallástalan része inkább a szeretet ünnepét tartja, a családi összetartást ünnepli. Gyerekkoromban télapó jött hatodikán, fenyőünnepet tartottunk a falu kultúrházában huszonnegyedikén. Nem Mikulás, és nem karácsonyfa. Hallom a hírekben, hogy Berlinben a Karácsonyi vásárt téli vásárrá nevezték át, a más vallásúak érzékenysége okán. Persze nem az elnevezés a lényeg. Hanem mi?
Amióta nem otthon töltöm a Karácsonyt, a gyerekeim társaságát is nélkülöznöm kell. Felnőttek már, a maguk életét élik, mindketten külföldön vannak. 2010 decemberében a fiam Londonban nem szándékozott Karácsonyt tartani. Teljesen kizökkent a korábbi életviteléből, azt hitte, ez se számít már. Nem volt egyedül, egyszemélyes szobácskában laktak a párjával. Nem is volt hely a karácsonyfának. Utolsó napokban mégis meggondolta magát, és vett egy 30 centis fekete műfenyőt. Akkor már csak ezt találta. Azóta ezt haza hozta, mi őrizzük. Néhány évvel később (akkor egyedül élt) a lányom Berlinben megvette a repülőjegyet Londonba, hogy a tesója ne legyen annyira egyedül. Tehát nekik is jelent valamit a Karácsony. Nem járnak haza gyakran, nem is várhatom el tőlük. Nem számít, hogy nem december végén jönnek, hanem januárban, vagy februárban. Nálunk akkor van Karácsony.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
potyautas oldala
