2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Más kor 6.

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

A kísérőim átadtak a vár őrségének miután kiderült, hogy a főispán – aki egyben a vár kapitánya is – nincs Munkácson. Ungvárra ment valami sürgős ügyben, és csak holnap jön vissza. Az őrség nem tudott egyebet tenni, mint elszállásolt. Sajnos nem a vendégszoba jutott eszükbe, hanem az alagsor. Vagyis a várbörtön. Nem kellett fáklya, mert a pici szellőzőkön beszűrődött annyi fény, hogy lekísérjenek. Nem hittem, hogy mindez velem történik. Éppen olyan, mint filmekben láttam néhányszor. Zegzugos nyirkos folyosókon át vittek egy olyan cellába, aminek vasrudakból volt az ajtaja. A porkoláb is épp olyan volt, mint az elvárható. Kicsit túlsúlyos, zömök, széles vállú, bicegő járású. Combközéig érő tunikája széles övvel átkötve, csuklyája a vállát is takarta, s leért a melléig. A mögöttem jövő hajdúnak nem kellett lökdösnie, mentem én magamtól. Nem tiltakoztam, beletörődtem a sorsomba. A filmekben viszont nem éreztem a szagot. Nyirkos, dohos pincével találkoztam már, de ez annál sokkal többet adott. Sírköves koromban jártam olyan ügyfél lakásán, akinek vizelet visszatartási problémája volt. Szúrta nagyon az orromat, kicsordult a könnyem, alig tudtam levegőt venni. Ki kellett mennem a szabadba. Na, most ez van megspékelve még az ürülék bukéjával. Arról itt szó nem lehet, hogy kimenjek a szabadba, nem azért hoztak ide. A porkolábot egyáltalán nem érdekelte mit követtem, vagy éppen mit nem követtem el. Neki az a dolga, hogy becsukjon. Belökött egy cellába, s rám csukta a rácsot.

Sötét volt benn, és iszonyatosan büdös. Csupán egy résen szűrődött be némi fény. Lassan szokott hozzá a szemem. Már láttam a penészes kőfalat. Alattam szalma zizegett, valami mocorogni kezdett. Ha lehet fokozni a kétségbeesést, akkor most ez történt, mert fogalmam nem volt mit hallok. Álltam megdermedve a cella közepén...vagy valamelyik részén, mert az egész helyiséget még nem láttam át. Aztán a mocorgó valami megszólalt.
- Miért hoztak be? Kit öltél meg?
Ezek szerint nem vagyok egyedül. Fogalmam sincs meddig fognak itt tartani, de legalább lesz kihez szólnom.
- Megijesztettél – válaszoltam – Azt hittem egyedül vagyok. Mi ilyen büdös?
- Büdöset érzel? - nevetett a rabtársam, de beleköhögött a nevetésbe – Majd megszokod. Biztosan én vagyok büdös, pedig nemrég mosakodtam. Éppen azelőtt, hogy a piacra indultam, ahol lefogtak. Rám fogták, hogy loptam.
- És nem loptál?
- Hát dehogynem. Nem vallom ám be, csak neked. Tagadom, míg csak élek. Ám azt bevallom, hogy miért van ez a szag. Azért van ez drága sorstársam, mert itt van egyben az ebédlő is, meg a reterát is. Nem tudsz kimenni a pecéhez. Itt kell végezd a dolgodat, legfeljebb kicsit odébb húzódol, hogy aztán majd ne feküdjél bele.

Most az villant az emlékezetembe, amikor 2009 decemberén valahol Flandriában egy italdiszkontnál parkoltunk le a készletünket feltölteni, s valahol a papucsommal beleléptem a fekáliába. A fűben megtörölgettem, mégis olyan büdös volt a kamionban, hogy alig vártam a következő megállót, ahol le is moshattam. Ehhez képest az rózsaillat volt. Na jól van, majd ügyelek rá, hogy ne feküdjek bele. Most úgy érzem, még egy darabig nem lazulnak el a záróizmaim. Azt mondja a rabtársam, hogy itt kell étkezni is? Tartok tőle, hogy ez nekem nem fog menni. Arra gondolni se merek, hogy mit tálalnak fel vacsorára. Bár ebben a sötétben mindegy, hiszen úgyse látom. Aztán magam is meglepődöm a kérdésemen, amikor afelől érdeklődöm, miféle ételt szoktak adni. Elég változatos a koszt. Egyik nap kása, másik nap meg kása, de volt már kenyér is. Egy kancsóban adnak vizet. Nagyon nem szomjazik meg az ember, de kell a víz, mert legalább telíti a hasat. Nem olyan nagy darab az a kenyér. Viszont a lényeg, hogy minden nap adnak valamit. Telente otthon ettől rosszabb – mondja a társam - Főleg, hogy ott még az éhező pulyákat is látja. Kijár az erdőre, ha az időjárás engedi, kikaparni egy kis fekete gyökeret. A semmitől az is több.
- Kiféle vagy? - kérdem – Itt laksz a városban, vagy a környékbeli falvak valamelyikében?
- Szabad polgár vagyok, de abból nagyon nehéz megélni. Alkalmanként kapok munkát, de semmi mesterséghez nem értek. Csak a cipekedést bízzák rám, azt meg – köhög közbe – nem nagyon bírom.
- Menj a városbíróhoz, hogy alkalmazzon az utcákat takarítani! Gondolom, a céhek támogatnák, ha ezt a bíró átvállalná. Bár nem tudom hogyan működik ez, talán meg is van oldva. Én idegen vagyok itt.
- Hol kaptak el? Mit loptál?
- Nem loptam semmit. Egy pap előtt mondtam valamit rosszul, annak meg kapóra jött, hogy arra járt a főispánnak egy kisebb csapata. Rám küldte őket, hogy istenkáromló vagyok...vagy mit tudom én milyen indokkal. Őt magát ekkor már nem is láttam. Malmoson történt mindez. Tudod hol van?
- Malom van több is a városban, nem tudom melyiket mondod.
- Nem itt. Az a neve a falunak. Félnapi járásra van innét. Ott fogtak el.
- Nem nagyon látlak, de a beszűrődő fényben olybá tűnik, mintha fehér szakállad lenne. Hogy bírtál ló után szaladni egy fél napig?
- Szekérrel hoztak.
- Szerencsés ember - jegyezte meg csak úgy magának - Azt mondod istenkáromlás? Hmm. Talán mégse.

Mégiscsak szerencsés lehetek, mert még meg se szoktam a szalmát, máris csörömpölt valaki a folyosón. Azt gondoltam, hozzák a kását. Ezt mondtam is hangosan, de a társam lehangolt, mondván ma már hoztak enni, kétszer biztosan nem hoznak ugyanazon a napon. Na, nem attól vagyok szerencsés, hogy nem kaptam estebédet – pedig a déli evés is kimaradt – hanem amint a porkoláb szélesre tárta a csikorgó vasrácsot, egy diákféle legény állt mellette. Legalábbis annak néztem. Na de nem is az a lényeg, hogy én minek néztem. Azt mondta, menjek utána. Bárhová visz, ettől csak jobb lehet. Bántódásom nem eshet amíg bíróság elé nem állítanak, ahhoz pedig itt a várban kell a várkapitány is, az meg nincs idehaza. Nem tudom mit akar ez a legény, de majd megmondja. Mentem utána boldogan. El se köszöntem a rabtárstól a nagy igyekezetemben. Az fel se tűnt, hogy nem fegyveres jött értem. Pedig az még egy kicsit dobott volna a hangulatomon. A porkolábnál csak a kulcsok vannak, de a deáknak se verte szablya a lábaszárát. Gondoltam, majd kitaszítanak a várkapun, hogy menj isten hírével vén bolond! De nem ez történt. Odakünn az udvaron elég világos volt, noha már kezdett alkonyodni. Néztem ezt a fiatal legényt aki kiszabadított, de nem találtam ismerősnek. Ugyan mitől lenne az, hiszen soha nem láttam sem őt, se senki hozzá hasonlót ezen a vidéken.
- Ugye nem tudja kend, hogy ki vagyok?
- Ördögöd van öcsémuram, valóban nem.
Malmoson találkoztunk kenddel, amikor az a két kovácsréti vadorzó odahozta Márton gazdához. Én voltam az a cseléd gyerek, akinek mesélt a jövőről.
- A Matkó?
- Kelmed még emlékszik a nevemre?
- Tegnap estig csak elér még az emlékezetem.
- Hat esztendeje volt már az Gyulabá. Ez a neve ugye?
- Mintha csak tegnap lett volna. De biztosan én tudom rosszul, hiszen közben felnőttél. Emlékszel-e, hogy azt kérdeztem tudod-e ki a király?
- Azt kérdezte? És tudtam?
- Azt felelted, valami polák. Na és most tudod-e? Buta kérdés, hogyne tudnád?

Ezen jót nevetett a deák, hiszen megint az a helyes válasz, hogy valami polák. Wladislav Jagelló, vagy ahogy a köznyelv elnevezte Dobzse László ugyan már négy esztendeje meghalt, de most a fia ül a trónon. Én azt is tudom, hogy még hat esztendeig, de egyelőre ezt senki nem kérdezte tőlem.
- Aztán honnét tudtad, hogy én itt vagyok? Beszélték a vitézek?
- Azok beszélnek mindenfélét, főleg ha lerészegednek. Hallottam, hogy valami fura vénembert hoztak Malmosról, de ettől még nem fogtam volna gyanút. Nikoláj keresett meg, a molnárlegény. Tudta, hogy idekerültem írnoknak a főispán úr mellé. Mondta neki a mestere...meg azt is mondta, hogy nagyon büszke rám, hiszen mégis csak nála tanultam emberséget. Mi ugyan nem ismertük egymást, de érdeklődött felőlem.
- Hol van most Nikó?
- Közbenjártam a sáfárnál, hogy az üres szekeret visszavihesse Malmosra.
- Ez volt a molnárnak is a szándéka, hiszen ő kérte, hogy Nikó jöhessen. S a sáfár ráállt, hogy elmehessen?
- Megfizetek neki érte, de ennyivel tartozom Márton gazdának, amiért nem hagyott elkallódni, amiért tanulni küldött.
- Nem a pap járt közben az érdekedben?
- De igen. Viszont őt is rá kellett vezetni valakinek erre a szándékára! Na jöjjön kelmed! Menjünk a szállásomra, mert lassan ránk sötétedik.

Nem mondanám barátságos szobának a Mátyás deák szállását, de azért mégse egy büdös sötét földalatti veremben hajtom álomra a fejemet. Ha egyáltalán el mertem volna ott a sötétben aludni. Éppen az jutott eszembe, hogy amikor legutóbb Beregben jártam...mikor is? Van már annak 500 esztendeje...vagyis lesz még addig 500 esztendő...vagyis a jövőben voltam itt legutóbb? Na, ne zavarjam össze magamat! A lényeg, hogy a cigány lágerben – mi telepnek mondanánk, de ott lágernek nevezték – égnie kellett egész éjjel a villanynak, mert különben a sötétben a patkányok megrágták a pici gyerekeket. Itt most ezt a villanygyújtást nehéz lenne megoldani.
- Aztán hiszed-e Matkó. Hogy a jövőből jöttem?
Rajta kívül senkinek nem mertem volna ezzel előhozakodni, de ő gyerekként is hitt nekem. Nem tudom mit vártam ettől a kérdéstől, de valakivel őszintén kell beszélnem. Egyszerűen muszáj.
- Nem számít Gyulabá, hogy én hiszem-e. Ide nézzen kelmed, mit szereztem az egyik hajdútól.
Mentéjének ujjából előhúzta az én egyik ötszáz forintosomat, s felmutatta.
- Látom. És? Egy színes papírdarab, amire ráfestették a főispán képét.
- Nem a főispán az. De hiszen kend épp oly jól tudja. Rákóczi Ferenc. Én ugyan nem ismerem, hogy kicsoda ő, de ott az írás a papíron. Én íródeák vagyok, de olvasni is tudok. Az összes többi írást elolvasom rajta. Még az esztendőt is. Annyi bizonyos, hogy nem 1520 áll rajta, hanem attól sokkal több. 2007. Ugyan minek írták volna rá, hacsak nem azért, hogy akkor készült ez a pénz. Mert ugye az áll rajta, hogy 500 forint. A pénzt pedig most is ismerjük ezen a néven. S mi az, hogy Budapest? Kerítek kelmednek egy medvebőrt derékaljnak, nézek valami ételt is, aztán meséljen! Nem hagyom elaludni, mert reggel talán már nem ebben az időben ébred. S ki tudja találkozunk-e még a jövőben?

Hozzászólások

(#1) Tutu7030


Tutu7030
veterán

:R Köszönöm a ma esti mesét! :)

LG Optimus G E975 v20 -> LG G4 H815 V29a-EUR-XX -> Huawei Mate 9(MHA-L29) -> Huawei P30 Pro -> Honor Magic5 Pro

(#2) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Egy kicsit a mese részesének érzem magam, mert Ungváron születtem. :)

Matkó felbukkanása nem lepett meg, de az igen, hogy Gyulabá'-t ki tudta vinni a tömlöcből. A másik meglepetés az 500 forintos bankó volt. Érdekes lesz, ha a várkapitány meglátja. Ha ugyan meglátja.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#3) potyautas


potyautas
csendes tag
LOGOUT blog

A történet folytatódik.

(#4) Vakegérke válasza potyautas (#3) üzenetére


Vakegérke
veterán

Ez jó hír, de holnapra halasztom. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.