Na, nem a nadrág, bár azt is lépten-nyomon láthatjuk. Van már direkt mély ülepűre szabott nadrág is, de többségében nem ilyeneket viselnek fiataljaink, hanem olyat, aminek csak megspórolták a derekát. Láttam olyan – magát csinosnak gondoló – nőt, aki simán lehajtotta a „mackója” korcát. Bicajos fiút, aki a nagyobb erőkifejtést elérendő, mélyen meghajolva, a nyeregből kiemelkedve tekert, s a derékszíj a gatyája alatt díszítette a combját. Ne mondja senki, hogy nem kényelmetlen! Vannak olyan kultúrák, ahol illetlenség a cipő talpát mutatni. Hol tartunk már ettől!?

Nagy hangoskodva, két fiú által kísérve „szefo” hatású tinilány lépett fel a buszra. Kis híján kilátszott a csúnyája. Aztán megfordult, hogy a pelyhes fenekét lássam, s kissé feljebb próbálta húzni a nadrág nem létező derekát, így legalább a vágatéka takarásba került. Nem látszott ki a bugyija. Szerintem nem is volt rajta.

Nem is ezt akartam írni, hanem a következőt:
Felszálltam egy „van Hool” busz végébe. Mivel ezek a buszok középmotorosak, a vége határozottan csendes, azért szeretek itt utazni. Az ajtóval szemben van 4 ülés. A sarokban terpeszkedett egy 15 körüli fehér fiú. A fal és az ablak összefirkálva. A fiú beleillett ebbe a képbe. Mellette lévő ülésen egy sárga mappa, rajta kakaós csiga. Bizonyára az ő csomagja. Tornacipős lába a szemközti ülés éléhez támasztva. Kezével még ezen stabil fekvésen túl is kapaszkodott az oldalfalon lévő kengyelbe. Szinte mozdulatlanul ült így. Két megálló után elhatároztam, hogy leülök az egyetlen szabad ülésre. Lesöpörtem a morzsát. Ekkor láttam a szemem sarkából, mintha megrezzent volna, de amikor leültem, láttam, hogy változatlanul terpeszkedik tovább, cipője talpa továbbra is az ülésnek van támasztva. Szerintem meg se fordult a fejében, hogy ebben bármi kivetnivaló lenne. Azért azt el tudom képzelni, hogy odahaza a bejárati ajtó előtt sorakoznak a cipők, mert az előszobába nem szabad cipővel belépni. (Na, de ezt nem tudhatom, csak gondoltam.)
Engem zavar. Szóljak rá? Jobbat találtam ki.
- Bocsáss meg! Tiéd a mappa?
Nem szól, csak bólint.
- Elvennéd? Szeretném feltenni a lábamat.
Elvette. Emelem a lábam, majd visszaeresztem. Lerúgom a cipőt a lábamról, s csak a zoknis lábaimat fektetem az ülőlapra, keresztbe fonva. Látom, nem tetszik neki. Meglepetésében lecsúszott a tornacipő az ülésről.