- Na most aztán már fogja vissza magát, mert ezt senkitől nem tűröm el! – förmedt rám fenyegetőleg Aladár, amikor kétségbevontam szakmai felsőbbrendűségét.
Azzal nem is lenne semmi baj, hogy nem abban a szakmában végezte tanulmányait amiben dolgozik, mert ettől még lehet nagyon jó szakember, de nem az. A rámförmedést követő napon be is bizonyosodott. Találkoztam már olyan esettel, amikor a kollégának nem volt kedve dolgozni. Hangulattól függően más az ember hozzáállása a munkához. Ha netán ittas - vagy ami még rosszabb másnapos - akkor azt tapasztaltam, hogy úgy viselkedik, mint aki nem ért ahhoz, amiben egyébként tudom, hogy rutinja van. A fizikai erőnléte is alulmúlja az elvárható mértéket. Aladár esetében most nem erről volt szó. Egyszerűen nem tudta, mit kell tennie. Állt fölöttem, többnyire ellátott anyaggal, de a munkafolyamatba nem kapcsolódott be. Konkrétan lépcső műkövezésről volt szó. Más munkahelyen, más brigáddal meg tudtuk oldani az összedolgozást egyetlen lépcső esetében is. Itt nem is kellett volna egymás kezéből elkapkodni a szerszámot, hiszen volt munkaterület mindkettőnk számára. Aladár valahogy mégse találta fel magát. Hozzáfogott ugyan egy különálló lépcsőfokhoz, de se beállítani, se besimítani nem sikerült neki. Igaz, a megfelelő szerszámot se találta. Amíg én azt befejeztem, megkértem egy nagyon egyszerű feladatra, de azt se sikerült megfelelően megoldania. Éppen ezt igyekeztem rendbe hozni, amikor a főnök megérkezett, és indulatosan közölte velünk, mennyire nincs megelégedve a teljesítményünkkel. Kérdezte, hogy a legutóbbi telefonos érdeklődése óta mit csináltam, mert még ott tartok, mint egy órája. Mondtam, hogy az imént éppen a különálló lépcsőfokot simítottam be.
- Azt is te csináltad? – kérdezte meglepetten, mivel korábban látta, hogy Aladár zsaluzgatta.
- Dehogyis! Csak az elejét simítottam be – álltam ki ösztönösen a kolléga védelmében.
Mindezt csak azért tarom fontosnak megemlíteni, mert a főnök előző látogatása alkalmával azt kérte számon, hogy két szakember miért nem dolgozik a két feljárón egy időben. Erre Aladár úgy védekezett, hogy egyet ő csinált, egyet pedig én. Noha ez nem volt igaz. Hazugságával még az én megítélésemen is rontott. Bizonyára nem szándékosan, ez csak ösztönből jött.
Ha rosszul dolgozik és nem ért hozzá, akkor az a te munkád megítélésén is ront. Nem mondom, hogy rohanj árulkodni a főnökhöz, de azt szerintem tartsd szem előtt, hogy ha valamit elront, és ketten csináltátok, azt már utólag senki sem deríti ki, hogy azt a munkát épp ki csinálta..