2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Itiner

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Zsoltnak már az iskolában is a földrajz volt az egyik kedvenc tantárgya. Na, nem az a része, hogy hol bányásznak legtöbb...cukorrépát, vagy termelnek akármit. Utólag belegondolva ez a része se volt az oktatásnak politikamentes. Azt például nem lehetett elfogadhatóan megindokolni, hogy miért viszik a rengeteg bauxitot a Szovjetunióba, amikor ott is bányásznak belőle rengeteget. Az se magyarázat, hogy az alumínium kohóknak rengeteg villamos energia kell, és nekik az is sok van. Nálunk is gyártottak alumíniumot, talán ki is tudta elégíteni a hazai keresletet. Más volt az oka. A magas titánérc tartalom. Ez persze nem volt publikus. Szóval ez a rész nem nagyon izgatta Zsoltot, inkább az, hogy mi merre található. Unaloműzés gyanánt sokszor játszott olyat, hogy térképet rajzolt. Nem igazit, hanem kitaláltat. Épített városokat, utakat. Gyerekkorában a patakparton épített „terepasztalt” Irányítgatta a víz folyását, ami kialakította a terepviszonyokat. Így működik ez a valóságban is csak nagyban. Ha tovább tanul, lehetett volna földrajz - rajz szakos tanár. Ha létezik egyáltalán ilyen párosítás. Kőművesinasként viszont már az első évben ösztöndíjat kapott, s ez sokat jelentett a családi büdzsé számára. Az viszont bizonyára jó lépés volt, hogy éppen nem az építőiparban tevékenykedett amikor besorozták, hiszen nagy eséllyel a „légióba” viszik. Így pedig harci alakulathoz került. Egy katona legyen katona, ne pedig egyenruhás építőmunkás!

A tantermi foglalkozáson a százados is felfigyelt rá, hogy Zsolt az átlagnál érdeklődőbb, jobban figyel, s mintha már lenne bizonyos alap ismerte is. Nem volt ez valami kiemelkedő tudás, inkább a többség volt érdektelen.
Na, elvtársak! - mondta az oktató tiszt – Ma, a gyakorlatban fogjuk alkalmazni a tanultakat. Kimegyünk a terepre, s önök megmutatják, el tudnak-e jutni a kijelölt helyre. Négy rajt fogunk kialakítani, a szombathelyieket szétosztjuk, hogy minden rajban legyen közülük.
A szabadszállásiakat nem nagyon hozta lázba a feladat, hiszen ők ismerték a terepet. Térkép se kell.
Minden raj kap egy tájolót – folytatta a tiszt – és egy itinert, ami alapján egy kiindulási pontról el kell jutni oda, ahol majd én várom önöket a teherautóban.
Ez így nem lesz jó százados elvtárs – mondott ellent Zsolt.- Had mennyünk mi külön!
Nem lehet, mert eltévednek
Már hogy a csudában tévednénk el? Kapunk tájolót, és térképet. Nem?
Biztosabb, ha vegyes rajokban indulnak.
Nem bízik bennünk? Ha követjük a kijelölt útvonalat, nem tévedhetünk el!
Majd a többiek megkeresnek – röhögött közbe Ciklon – Felderítenek. Hehe.
Nem. - ellenkezett a tiszt továbbra is – Menjenek úgy, ahogy mondtam!
Százados elvtárs! - húzta elő Zsolt az adut – Most maga is vizsgázik. Ha eltévedünk, nem jól tanított bennünket.
Ez hatott. A szombathelyiek külön rajban indulhattak. Diadalittasan másztak fel a Csepel platójára. Zsolt biztos volt a dolgában, a többiek pedig bíztak a közös tudásban. Kiegészítik egymást.

Az út most is épp olyan hosszú és unalmas volt mint máskor, de valahogy nem jött rájuk a menetrend szerinti álmosság. Az egyik szabadszállási fiú egy szokol rádiót húzott elő a szimatszatyorból. Eredeti méreténél jóval nagyobb volt a készülék, a befőttes gumival ráerősített két darab lapos elemtől. Általánosan elterjedt megoldás volt ez, hiszen sokkal tartósabb áramforrásnak bizonyult, mint az eredetileg beépített akkumulátor. Nagy élményre nem számíthatott a társaság, hiszen az egyébként is korlátozott hangerő kevésnek bizonyult az autó menetzaját túlharsogni. Csupán ketten-hárman értették, mit beszélnek benne, a többiek pedig nem tudták, mit röhögnek.
Mi van benne? - kérdezte egyik távolabb ülő
Tranzisztor – vágta rá egy másik srác.
Marha vicces vagy hehe – vágott vissza a kérdező olyan hangsúllyal, amiből egyértelmű volt, hogy nem találta viccesnek a beszólást.
Hofi - adta meg a választ akié a rádió volt – A szilveszteri kabarét ismétlik.
Piál a föld – ismerte fel Ciklon a dalt – Hallottad? Te otthon voltál szilveszterkor
TV-ben láttam – válaszolt Zsolt – Bár nem igazán figyeltem.
Nem hagyott a csaj. Mi? - vigyorgott a saját kérdésén.
Úgy valahogy.
Engem nem engedett el ez a szemét Lajos. Nagy buliban voltatok?
Dehogy. Csak kettesben. Délután háromtól másnap nyolcig.
Nagy meccs lehetett – szólt közbe Zsolt másik oldaláról Géza.- Hány menetes?
Kilenc
Na, most csak hülyítesz.
Nem én. Volt rá idő bőven, nem is volt más dolgunk. Ki se keltünk az ágyból.
Hogy te mekkora mázlista vagy – szólt ismét Ciklon – Megtartod a csajt?
Meg. Azt hiszem, még leszerelés előtt összeházasodunk.
Főzni tud?
Nem tudom. Ezt az oldalát még nem volt alkalmam megismerni.
Arról van szó, – kérdezte Géza – akinek a fényképét hordod magadnál?
Igen, róla. Otthon azt mondta, hogy a barátnőjénél szilveszterezik, de reggelre otthon lesz. Van egy hétvégi házuk Póriban, ott voltunk. Nem volt igazán meleg, hiába vettük fel az olajkályhát amennyire lehetett, hiszen egyébként nem lakják télen a házat. Amúgy Zsarátnokon lakik. A reggeli buszt persze lekéste, mert elszunyókáltunk. A következőig valamivel el kellett ütni az időt – mosolygott sokat sejtetően.
Jól is tettétek, mert a következő alkalomig biztosan eltelik néhány hónap. Talán a csaj ki se bírja majd várni.
Dehogynem. Azt mondta, szeret.
Mindegyik azt mondja.

Megállta teherautó. A sofőr lenyitotta a hátsó ajtót, a tiszt pedig leszállást parancsolt. Négy rajba sorakoztak. Megkapták a tájolót, és az itinert. A tiszt szóban is elmondta a feladatot ismét, de már senki nem figyelt rá. A szabadszállásiaknak fülig ért a szájuk, amikor a lapról elolvasták a célt. Szűcs tanya. Nem is kell itt bohóckodni, számolgatni a lépéseket, meg tartani az irányt a következő tájékozódási pontig. Tudják hol van a tanya, mennek oda toronyiránt. Még a hó miatt se voltak kénytelenek az utat választani, hiszen csak foltokban maradt meg ott, ahová a szél vastagon odafújta. Szép időben akár oda is láthattak volna a tanyára, de nem volt kimondottan szép idő. A tájra vastag köd telepedett, leheletük ráfagyott a bajuszukra. Mire Zsolték áttanulmányoztál a kapott útmutatást, a helybeli katonák el is tűntek mint Petőfi a ködben. Egyikük se ajánlotta fel a segítségét, de nem akarták elrontani az örömüket. Na, meg bizonyára volt bennük egy adag kíváncsiság, hogy valóban megoldják-e az eléjük állított feladatot a szombathelyiek.
Hatszáz lépés észak, északnyugat 330 fok – olvasta Géza a legelső irányt – vastraverznél fordulj nyugatra!
Jól jön a tájoló – nyitotta fel Zsolt a fedelet – Hatszáz lépésre felismerném a vasoszlopot, de nem látok el odáig. Számolja valaki a lépéseket!
Most északkeletre 45 fok 50 lépés! Mi van szerintetek idefirkálva? Ja, biztosan a fasor.
A fasor után 200 lépés az úton észak felé a kőkeresztig, aztán keletre 800 a magaslesig, és így tovább...Mehettek legalább három kilométert a tejfölsűrűségű ködben ide oda fordulgatva. A csontig hatoló nyirkos hidegben egyre kevésbé élvezték a gyaloglást árkon-bokron, szántóföldön, homokbuckákon át. Egy idő után már nem számolták a lépéseket, hiszen ha tartják az irányt, anélkül is megtalálják a tájékozódási pontot.
Én már kezdem unni – panaszkodott Géza – Hozhatná valaki helyettem ezt a papírt, mert lefagy a kezem. Azt se tudom mióta bolyongunk már itt a pusztában.
Ne morogj! - szólt rá Zsolt – Mózes 40 évig bolyongott, mi ez ahhoz képest?
Az is hkpk kiképzésen volt?
Az nem derült ki, hogy csak humorizál a Géza, vagy nem tudja ki volt Mózes. Muszáj volt valamit mondani a témáról, hogy ez kiderüljön, vagy tudatosítani benne úgy, hogy ne kelljen direkt rákérdezni. De ne is tűnjön hivalkodásnak!
Te Gézám! Hány éves lehetett Mózes amikor kivezette a zsidókat Egyiptomból? Gondolom, felnőttként cselekedte – folytatta gondolatmenetét, hogy ne kelljen válaszolni a kérdésre.
Mit tudom én! Nem ismertem.
Azért csak gondolj bele! Hány évig éltek ötezer évvel ezelőtt az emberek? Odaértek egyáltalán az ígéret földjére akik elindultak?
Te most bibliáról akarsz velem beszélgetni? Én nem is jártam hittanra. Egyáltalán honnét tudsz te ezekről?
Csak hallottam a 23 évem alatt ezt-azt.
Figyelj már haver – szólt közbe Ciklon – azoknak a zsidóknak nem is volt térképük. Honnét tudták volna merre kell menniük?
Ez igaz. Az elején még könnyű volt, mert ahol szétnyílt a tenger, ott kellett átkelniük, de a homokban nem voltak utak.
Na, hagyjuk! Inkább mond meg hány óra az aranyórádon?

Nem tudni hol szedték fel ezt a mondatot, de sokszor elsütötték, ha az időre voltak kíváncsiak. Pedig korántsem volt aranyból Zsolt karórája. Hatszáz forintért vette a Józsefvárosi pályaudvaron néhány napja. Ez volt élete első órája. Általánosan elterjedt szokás volt, hogy bérmálkozáskor órát kaptak a gyerekek ajándékba, de Zsolt nem bérmálkozott. Az ő vallási nevelése véget ért elsőáldozó korában, akkor pedig még korai lett volna egy karóra. Később hozzászokott, hogy ha mindenképpen tudnia kellett az időt, megkérdezte. Most viszont úgy tartotta úri kedve, hogy vett magának egyet. Nem kell attól félni, hogy úgy jár mint a testvérbátyja, aki „légiós” katona volt, s letette a karóráját az árok szélére, majd véletlenül belevágta a csákányt. Harckocsiban nem csákányoznak. Habár beakadhat valahová, annak pedig nem az óra látja kárát. Na, de neki óra kellett, s ha nem kapott, hát vett magának. Ezután majd őt zaklatják azzal, hogy az időt kérdezgetik tőle.
Mindjárt dél. Remélem hamarosan odaérünk, nem szeretném lekésni az ebédet.
Neked adjam a c-nápolyimat? Meghagytam. Nekem felfordul a gyomrom tőle.
Nem vagyok annyira éhes, de megeszem, ha ragaszkodsz hozzá. Nicsak! Ott egy ház.

Aztán előtűnt a ködből egy másik épület is, egy kukoricagóré, egy gémeskút, meg egy csoport katona. Egyikük megjegyezte, hogy mindenki megérkezett, már csak a kocsira kell várni, mert valahova még el kellett mennie.

Így tehát levizsgáztak a parancsnok-tanoncok térképismeretből, de azért azt nem igazán tudták, hol vannak. Zsolt sokáig abban a tudatban élt, hogy a laktanya Szabadszállás keleti végébe épült, de még ez se volt helytálló. Térképen ugyan eligazodott volna, de jó térképre még évekig kellett várnia.

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Jó lehet egy ilyen tájékozódási gyakorlat, szívesen ott lettem volna. Nálunk inkább a folyamatos fegyelmezés volt a szokás.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) potyautas válasza Vakegérke (#1) üzenetére


potyautas
csendes tag
LOGOUT blog

Hét éve lehet, amikor Szentesre mentünk szilveszterezni. Kinyomtattam magamnak egy itinert. Tájékozódási pontokat adott meg (települések, útelágazások) kilométert és menetidőt. Csupán annyi baj volt, hogy Szolnokon el kellett menni a Tecsóba papucsot venni, ami egyébként kiesett az útvonalból. Ezután el is dobhattam a kiírásomat. Jobb lett volna egy térkép, de nem volt. Na, de megoldottam én 1990-ben a bulgáriai Vidinben is a sörvásárlást úgy, hogy csak érzésre navigáltam.

(#3) Vakegérke válasza potyautas (#2) üzenetére


Vakegérke
veterán

Jó tulajdonság a tájékozódási képesség.

Ha már térképről szó esett, elmesélek valamit.
A feleségem - nincs mit szépítgetni, - butácska volt. Ezt a tulajdonságát ellensúlyozta a belőle áradó szeretet, jóindulat. De most nem ez a lényeg, hanem a hozzá nem értés, szinte minden területen.
Az első alkalommal, mikor Bécsbe mentünk, a városba érve nem tudtam vezetni is, meg térképet is böngészni. Az egyik piros lámpa alatt gyorsan megmutattam neki a térképen, hogy itt vagyunk most, és ide megyünk. Dirigálj, most az egyszer elviselem. Meglepő módon sikeres volt az akció, holott voltak egyirányú utcák, ahova ugye tilos behajtani, meg olyanok, ahol ezt tábla tiltotta. Azóta ő lett a térkép felelősöm. Dicsérgettem, ő meg büszke volt magára. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#4) potyautas válasza Vakegérke (#3) üzenetére


potyautas
csendes tag
LOGOUT blog

Bécsben? Ja, hát térképpel könnyű :D
A Szerb érchegységben Majdanpek előtt egy út nem építés miatt (vasárnap volt) estem dilemmába, hogy most merre menjek. Feleségem (én vezetek) megérdeklődte a baktertól.
- Azt mondja, menjünk le itt jobbra a városba, aztán a villanyrendőrnél megint jobbra, és az az út vezet Belgrád felé.
- S mindezt magyarul?
- Dehogyis! Szerbül. Annyit értettem, hogy szemafor, a többit meg eltáncolta nekem.

(#5) Vakegérke válasza potyautas (#4) üzenetére


Vakegérke
veterán

Ez jó volt. :C

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#6) DeltaPower válasza potyautas (#2) üzenetére


DeltaPower
őstag

GPS előtti időkben én is ilyen itinert csináltam hosszú utakhoz, szegény barátnőm kapta a navigátor szerepét, de nem igazán értette a leírást mikéntjét és a városból kiérve már a második kanyart elnézte :D Szerencsénkre kb félútig tudtam az utat, addigra meg belejött :)

"Moonshine Whiskey (70°, ízesítés nélküli) van. Fincsi" - Teebee - "De az kiírtaná az egész családomat..Akkor is ha csak én innék belőle.." - forintuser

(#7) #33253120


#33253120
törölt tag

Anno egy Nysa segítségével a környező megyékben raktunk Borsodis és RC Cola táblákat, nem ritkán a világ végén.
Akkor mondta a főnök, hogy ha a falut megtalálod akkor minden rendben, onnantól templomtorony, mellette KELL lennie kocsmának, ott meg úgyis mindenki jobban tudja...

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.