2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Helena Fee

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

romantikus mese

Óperenciában élt egy magányos gazda. Felesége rég elhagyta, csak a három fiút hagyta rá. Tisztes szegénységben teltek az évek. Elég soványka volt a föld, a meredek domboldalak inkább csak kaszálónak feleltek meg. A kevés szántó nem sok terményt adott, éppen csak a néhány tehénkét tartotta el, piacra nem sokat kellett járnia. Nem is nagyon szeretett emberek közé menni, nem szívesen hallotta, hogy a háta mögött lesajnálják. Inkább a legidősebb fiát küldte azzal a néhány láda káposztával, gyökérrel. A fiú ment is szívesen, de még a testvéreit is magával vitte alkalmanként. A gyerekek szerették a kisváros nyüzsgését. Nagyon más érzés volt, mint szénát forgatni künn a természetben, vagy a jószág körül ténykedni a tanyában. Hozzájuk még a postás is ritkán jött, hiszen senkivel nem tartottak kapcsolatot. Néha hozott egy-egy hivatalos levelet az elöljáróságtól. Kétnaponként jött Helmut, egy rozoga furgonnal a tejért. Ilyenkor azon ment a fiúk közt a harc, ki menjen ki a földekre, és ki maradhasson a tanyában. Ez a bajor fiatalember soha nem időzött sokat, de érdekes dolgokat mesélt, hiszen állandóan úton volt, bejárta az egész tartományt. Azzal a véleményével nem értettek egyet egyiken sem, hogy milyen jó itt nekik, kinn a természetben. A nőkről se volt jó véleménnyel, hiszen őt is kihasználta a felesége. Nem tudja miért hagyta el, s vitte magával a gyereküket is. Biztosan ráunt. Nem is javasolta a fiúknak, hogy asszonyt hozzanak a házhoz. Mondását megerősítette az apjuk esete is, de azért Helmut csak nem tudta meggyőzni őket. Elvágytak hazulról. Apjuk előtt se titkolták ezt, egyre gyakrabban került szóba a dolog. Világot akarnak látni. Egy esti beszélgetés során aztán az apjuknál betelt a pohár.
- Menjetek isten hírével! Reggel mind összepakoltok, s vissza se nézzetek. Én eléldegélek itt magamban, az agrártámogatásnak hála, még jobban is mint veletek. Nem kell etetnem a sok éhes szájat.
Mondott még egyéb bántó dolgot is, de erre a fiúk már ügyet se vetettek. Örültek a lehetőségnek.

Másnap reggel a legnagyobb fiúnak kezébe nyomta az öreg Golf kulcsát, aki fülig érő vigyorral el is fogadta. Bevágta turistazsákját a hátsó ülésre, s elviharzott szinte köszönés nélkül. Csak a lehúzott ablakból integetett, de hátra se nézett.
- Na középső fiam! Tudom, mindig nagy szeretettel törölgetted a veterán Zündapp motoromat, amit a háború alatt még az apám rejtett el a pajtában. Azt neked adom. Ha akarod megtartod, de ha eladod, jó pénzt kaphatsz érte. Annyit kérnék tőled, hogy az öcsédet vidd ki a reptérre. Neki már nem tudok mit adni, de megveszem a jegyet. Hová szeretnél elutazni legkisebb fiam?
- Bergengóciába.
- Legyen!

A legkisebb fiú beült bátyja mellé az oldalkocsiba. Sokáig integetett az apjuknak, míg el nem nyelte őket a porfelleg.

A reptér előtt magára maradt. Belépett a hatalmas csarnokba, miután látta, hogy mások is arra mennek. Lenyűgözte a hatalmas építmény. Az ő pajtájuk se kicsi, de az ebben el is veszne. Szokatlan volt számára a rengeteg ember. A kijelzőn látta a bergengóciai járatot az időponttal, és a kapu számával. Ez utóbbi már feladta a leckét. Segítséget kell kérnie. Hallotta a hangosbeszélőn, hogy melyik járathoz hová kell menni. Látta az emberek mozgásán, hogy a jelzett kapu merre lehet, de biztosabb, ha magától is tudja. Helmut szavai jutottak eszébe, aki figyelmeztette, hogy óvakodjon a nőktől. Megszólított egy egyenruhás férfit, de az javasolta neki, hogy a hölgyeknél érdeklődjön, a pultnál. A hosszú pultnál több sorban is álltak emberek. Ahogy tétován közeledett, a pult túloldalán megpillantott egy szőke tüneményt, aki akkor ért oda éppen. Nagyot dobbant a szíve, hiszen ilyen gyönyörűséget még a piacon se látott. A nő rámosolygott. Nem csak úgy magában, hanem egyenesen őrá.
- Segíthetek? - kérdezte csilingelő hangon. Mintha az angyalok szóltak volna hozzá. Nem tudja ugyan milyen lehet az angyalok hangja, de ilyesminek képzelte el.
Mielőtt a torkában hirtelen feltoluló gombóctól szólni tudott volna, egy kofa kinézetű terebélyes asszonyság furakodott elé. A tünemény immár tőle kérte el a jegyét. Így is jó, mert legalább látja, mit kell tennie, s közben bámulhatta ezt a csodát anélkül, hogy az rászólna, hogy „mit bámulsz?” Volt már ilyen a piacon. Mert hiába mondott bármit a tejesember, valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzett a szép női idomok iránt. Sokszor felejtette tekintetét a méretes kebleket alig takaró dekoltázson. Vagy inkább a kissé csámpás lábakon, melyek gömbölyded feneket riszáltak előtte. Utóbbiakat bátrabban bámulta, hiszen viselője nem tudta, legfeljebb érezte, hogy megigézve lesi.

A most rámosolygó gyönyörűség nyakig begombolva, nyakán lazán kötött kendővel állt előtte. A kebleire el is felejtett figyelni, hisz a hatalmas meleg barna szemek olyan igézően, tekintettek rá.
- Uram! Elkérhetem a jegyét? - kérdezte az angyali hang – Köszönöm. Egy pillanat! Tessék a beszállókártyája. Kettes kapu.
- Az hol van? - nyögte ki a kérdést. S közben el is szégyellte magát, hiszen talán még azt se mondta, hogy jó napot kívánok.
A hölgy mutatta az irányt, majd a következő utasra mosolygott. Ez kis csalódást okozott a fiúnak, mert eddig úgy érezte, megkülönböztetett figyelemben volt része.
Nem nagyon kellett keresni a kaput, elég volt az irányt tudnia. Beállt a sorba, s ment a többiek után mint a birka...jutott eszébe a hasonlat. A gép látványa szintén lenyűgözte. Ilyen közelről még soha nem látta. Felment a lépcsőn, beült a helyére. Bekapcsolta az övet, miután a pult mögötti nő szépségét is felülmúló utaskísérő erre figyelmeztette. Ült és várt. Emésztette az élményeket. Kíváncsian tekintgetett körbe. Hálát érzett. Furcsamód nem az apja iránt, aki útjára bocsátotta, nem a testvére iránt, aki idáig elhozta, nem a nők iránt, akik segítettek idejuttatni, hanem magának a gépnek volt hálás, amely befogadta. Valahonnét egy emlék villant az agyába...de honnét is való ez az idézet? „Köszönöm, hogy engem vettél, nem ütöttél, nem kergettél. Sose restelld lovadat, gyors leszek, mint a gondolat” S egy szempillantás alatt nosza, táltossá vált lova.

Belepréselődött a „táltos” nyergébe. Nem élvezte túlságosan ahogy megiramodott, ez a szó lett volna az utolsó, ami ebben a pillanatban eszébe jut. Inkább félelem lett volna a helyes kifejezés. Aztán lassan megnyugodott, már az enyhe billegés se zavarta. Már az ablakon is bátorkodott kinézni. Szikrázóan sütött a nap a felhők fölött, hiszen ott mindig kék az ég. A szürkés-fehéres gomolyagot csak néhol döfték át az üveghegyek borotvaéles sziklacsúcsai. Később megszakadt a felhő, s csodálattal fedezte fel a zöld erdőket, a csillogó patakokat a völgyekben, apró házakat a hegyoldalban. Sajnálta, hogy véget ért az utazás. A gép nagyot zakkant amint betont fogott. Ismét félelem uralkodott el rajta, attól félt, hogy nekirohannak valaminek. Nem is értette, minek örvendezik a többi utas.
A reptéren ment a többiek után, s hasonló csarnokba érkezett, mint ahonnét elindult. Egy pillanatra el is bizonytalanodott, nem volt benne biztos hová került, míg meg nem látta a Bergengoc feliratot.
A csarnok előtt tétován figyelte a forgatagot. Taxik jöttek-mentek, emberek pakolták be, illetve szedték ki a csomagjaikat. Turistabuszok parkoltak le, sürgött-forgott mindenki. Félreállt egy oszlop mellé és várt. Lassan eloszlott a tömeg, már a taxik is egyre kevésbé mozogtak. Észrevette egyiken, hogy rá van írva a tarifa. Ekkor szembesült azzal, hogy neki nincs is pénze. Még csomagja se, csak egy tarisznya van általvetve a vállán, a hamuban sült pogácsával. Egy taxis szólította meg, de némán nemet intett. A szülői segítség idáig tartott. Világgá mehetett. Most itt van a világban, de valójában fogalma sincs, hogy hol van, és mit kezdjen magával. Valahová el kell induljon, legalább olyan helyre, ahol emberek laknak. Arra hamar rájött, hogy ez itt senkinek sem otthona, itt mindenki csak átutazó. Más választása nem lévén, gyalog indult neki a világnak. Szorosan az út szélén, de az autók sokszor rádudáltak, némelyikből rá is kiabáltak. Furcsának találta, hogy az iménti embertömegből egyedül ő távozik gyalog. A kisvárosban – ahová néha a testvéreivel elmehetett – volt a gyalogosoknak járda, de itt nincs. Nem telik rá az ittenieknek? Biztosan szegény vidék ez, talán mégse volt jó választás. Az út menti kerítés túloldalán parkoló rengeteg autó mégse jelenthet nagy szegénységet.

A távoli dombokon házakat látott. Ott van egy város, oda kell mennie. Az út mellett egyre több fa takarta a kilátást, de semmi gond, ha nem tér le, egyszer csak odajut. Aztán mégis letért, mert útelágazáshoz érkezett. Itt már erdő volt körülötte, ezért nem vette észre hamarabb a hatalmas forgatagot. Valami vásár lehet. Itt kell szerencsét próbálni! Na, de hogyan? Nem szerette az ilyen hangos helyeket. Autók jöttek-mentek, több helyről is szólt a zene, emberek kiabáltak, alkudoztak. Vele senki nem törődött. Néhol megállt, nézelődött. Finom illatok terjengtek a levegőben, amitől megkordult a gyomra. Nem tudta mitévő legyen. Már pedig itt kell megcsinálni a szerencséjét! Tovább gyalogolhat a város felé, de talán be is esteledik mire odaér. Éhesen kell lefeküdnie egy padra, ahonnét talán majd el is zavarják. Céltalanul ténfergett a tömegben. Nagyhangú emberek csoportja munkáról beszélt. A leghangosabb biztosította a vele egyezkedő urat, hogy ők mindenhez értenek. Na, ez őt is érdekli. Aztán repülőgépturbinák bömbölése tette lehetetlenné, hogy értse miről van szó. Ezek szerint nem jutott túl messzire. Kissé megtántorodott ahogy az emelkedő gépre emelte tekintetét. Valaki elkapta a derekát.
- Na öcsi, el ne ess itt a nagy bámulástól!
Meglepetten ismerte fel az idősebbik bátyját. Na, erre egyikük se számított. Jöhettek volna akár együtt is. Vagy akár mindhárman, hiszen a középső testvér is itt árulja a motorját. Mint kiderült, a legidősebb fiú is az autó eladásából próbál pénzt szerezni, de többen is azt javasolták, hogy vigye inkább a bontóba. Végül ez lett a megoldás, csak előbb még megkeresték a középső testvért, aki a pénzt számolgatta. Jól sikerült eladni a veterán motort, s ennek örömére meghívta testvéreit egy bajor kolbászra. Aztán együtt mentek a közeli autóbontóba. A bontóssal meg is alkudtak, de alig valamicskét fizetett az öreg Golfért. Mégse volt rossz üzlet, mert állást ajánlott az eladónak, amit az el is fogadott.
- Uram! Itt van a két öcsém. Nem venné fel őket is?
- Na, ne kísértsd öregem a sorsodat! Neked is csupán az a szerencséd, hogy reggel rúgtam ki az egyik emberemet. Remélem te nem vagy piás, mert akkor fel se vedd a munkát. Itt a pénzed, s holnap reggel várlak. Menjetek! Sok a dolgom.

Mit tehettek? A kapu előtt volt a buszmegálló. Egyik testvér jobbra, a másik balra! A legkisebb úgy gondolta, visszamegy a vásárba. De nem volt benne biztos.
- Hé te! - hallotta a háta mögül
- Én? - lepődött meg.
- Te, te. Gyere csak vissza!
- Mégis ad munkát?
- Meglehet. Hány éves vagy?
- Tizenhét
- Jól gondoltam. Mihez értesz?
- Amit egy gazdaságban kell, bármihez.
- Hm, hm. Jogosítványod van?
Az nincs, de vezettem apám traktorát.
- Hát, nem is tudom. Szóval 17.
- Egy jó ismerősöm keres kertészt. Menni fog? Jóképű gyerek vagy, ez sokat segít. Fel is hívom Kőnigné nagyasszonyt, hogy jöjjön érted. Itt az udvaron megvárhatod! Vagy más terveid vannak? Ne menj a roncsok közé, nehogy baj érjen!

Eltelt talán egy óra, amikor megérkezett a nyolcas Audi. A sofőr kinyitotta utasának az ajtót. Egy elegáns középkorú asszony szállt ki, majd vonult végig a töredezett betonon az irodáig. A fiúra csak egy röpke pillantást vetett. A bontós elé sietett, s jelképes kézcsókkal üdvözölte az érkezőt. Nem hallatszott miről beszélnek, de a fiú érezte, hogy róla van szó. Később a férfi közelebb intette. A nő úgy méricskélte, mint piacon az árut.
- Megfelel – mondta végül – Ülj be fiú a sofőr mellé!
...

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
veterán

Ez is sorozat lesz, hiszen nem fejezted be. Jól indul, de a középső fiú lehetőségéről nem tudunk. Tán a motor árával kezd valamit?

Ha nem tudnám, akkor is rájöttem volna, hogy Borsodi vagy, egyetlen szóból. Zakkan. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) potyautas válasza Vakegérke (#1) üzenetére


potyautas
csendes tag
LOGOUT blog

Van benne ilyen szó? Ez egy mese, s azok a középső fiúval mindig mostohán bánnak. Ha ekkora szakaszokban posztolom, akkor 10 részes.

[ Szerkesztve ]

(#3) Vakegérke válasza potyautas (#2) üzenetére


Vakegérke
veterán

Van, méghozzá múltidőben: "A gép nagyot zakkant amint betont fogott."

Na, akkor még 9 jó olvasmány színesíti majd a napjaimat. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.