Nem bűvöltek el soha a fegyverek. Gyerekkoromban ugyan készítettem meghajlított botra kötött spárgából íjat, nádszálra drótozott szeggel nyílvesszőt, de ez csak a szomszéd tv-jének hatására történt, ahol a Robin Hood sorozatot néztük. Harcértéke alulról közelítette a nullát. Legénykoromban a szomszéd srác szerzett (nem kizárt, hogy csak kölcsön kapta) egy légpisztolyt, amivel elmentünk fácánra vadászni. Be is cserkésztük a madarat, de amikor észlelt bennünket, akkora zajjal rebbent fel, hogy mi jobban megijedtünk nála. Az apró ólomdarabot felesleges volt utána küldeni, mert talán utol se érte volna. Arról nem beszélve, hogy célzásra nem volt idő mielőtt kívül került a lőtávon.
A katonaságot most hagyjuk. Ott ugyan meg kellett tanulnom 7,62-es, 9, valamint 100mm-es kaliberű fegyverek kezelését, de nem szerettem meg a lövöldözést. Eltelt 40 esztendő, amikor a Feribá’ barátom testvére kezembe adta a vadász puskáját benn a szobában. Megnézegettem, majd visszaadtam. Kinevettek, hogy félek a puskától. Nem félek tőle, de mit kezdjek vele?
Ezen gondolatok aktualitását a tegnapi rokonlátogatás adta. A teraszon két légpuskát tartanak. Agrár környezet, s a szomszédnál van egy patkánytenyészet. A rágcsálók átjárnak a tyúkok eledelét megdézsmálni. Vannak ugyan kutyák a portán, de nem a tyúkudvarban. Így marad megoldásnak a sportlövészet több-kevesebb sikerrel. Kiegészítő megoldás az élvefogó csapda. Ez persze nem elég hatásos, ha rendeltetésének megfelelően használják. Mondhatják ugyan, hogy többet vissza ne gyere, de aligha értené meg. Inkább a vizes hordó tesztet alkalmazzák. Aztán az unoka szalad haza, hogy a mama tanítja úszni a patkányt. Ha mégse tanulja meg, akkor légi úton kerül vissza a kiinduló állomásra. Aztán mindig jönnek újak. A harc soha nem ér véget.
Pedig, megennék azt a patkányburgert a pesti úrinépnek he. Tíz ujjukat megnyalnák utána. Nincs tékozlás/pazarlás! Nincs! 
[ Szerkesztve ]
Samsung XCover 6 pro, Tab S7+ 5G
