Gyanús nekem ez a Józsi bá'. Gabi azt mondja, nem tudja kit támogat és miért. De azt tudja, hogy egy fiatal nő. Akkor ezt honnét tudja? Gyanús nekem ez a Gabi is. Miért nem mondja el Józsi odahaza, hogy dolgozik éjszakánként, nem pedig züllik. Bizonyára ez is van, meg az is. A mellékállást egyébként se titkolhatja, hiszen az asztalos műhelyben ott dolgozik legalább tíz ember, aki kíváncsi rá kié az a cucc, amihez ők nem nyúlhatnak. Akkor ott van Illés bá', meg még akik bejárnak a műhelybe. A portán legalább négyen váltják egymást, akik mind tudják, hogy Józsi dolgozik esténként. Tudja az elnök, aki megengedte, nyilván néhány titkárnő is tudja, s akkor már mind tudja. Talán már csak azok előtt titok, akikre valójában tartozna. Arra is kitalálhatna valamit, hogy miért nem adja haza a plusz keresetét. Valójában a lánya soha nem tudta mennyit keres, és Mari felé sincs szigorú elszámolás. Így aztán teljesen érthetetlen a dolog. Meg kell tőle tudni, mi ez az egész!
Zsolt ezen tépelődött egész nap. Az is megfordult a fejében, hogy most azonnal bemegy az irodába, és tisztázza ezt a dolgot. Aztán különböző indokokkal lebeszélte magát erről. A folyamatban lévő munkát se akarta félbehagyni, ha már holnapra más dolga lesz. A döntő érv viszont az volt, hogy nincs hozzá köze. Nem kérhet számon Józsin semmit, hiszen senkije neki.

Kedden viszont kínálkozott a lehetőség. A központi telepen összeszedte a cumót, amiről gondolta, hogy kell a javítási munkákhoz. A raktárból Illés bá' vételezett egy doboz fehér csempét, s ezalatt Zsolt a kocsiban várt. Ekkor támadt az ötlete, hogy felszalad a főépítésvezetői irodába. Megkérdi, mi ez az egész titkolózás. Legfeljebb elküldi majd a jó büdös francba, de egy próbát megér.
Üres volt az iroda. A titkárnő mondta, hogy itt kell lenni a főnöknek valahol, miközben a napi postát letette az asztalra. A nagy levélrakás tetején nem lehetett nem észrevenni egy piros-fehér-kék sávokkal szegélyezett borítékot. Ez egyértelműen magánlevél, hiszen hivatalosat nem tesznek ilyen borítékba. Zsolt nem bírta megállni, hogy kézbe ne vegye. Megnézte a hátoldalán a feladót. Jelena Ivanova Balova. Nofene! Ez valami ruszki csaj. Gyanús ez a Józsi, nagyon gyanús.
- Hát itt vagy? - nézett be Illés bá' a nyitott ajtón. - Felőlem mehetünk. Akarsz még valamit Józsival? Szerintem az elnöknél konyakoznak, az meg eltart egy darabig. Nekem meg mennem kell még másfelé is. Majd beszélsz vele este otthon – kacsintott egyet az öreg, s közben intett a karjával, hogy menjenek.
- Kedden nem szoktam menni – mondta Zsolt már a folyosón loholva a sietős léptekkel előtte haladó sofőrnek – Egyébként se szoktam vele találkozni, mert soha nincs otthon. Vagy a haverokkal züllik valahol hajnalig, vagy....
Itt félbehagyta, mert az öreg szinte futott le a lépcsőn, és bevágta magát a kocsiba. Vagy nem hallotta volna mit kérdez tőle, vagy az is hallja, akire nem tartozik. Beült mellé, kigurultak a portán, s már az úton fordult az öreghez a kérdésével.
- Figyeljen má' Illés bá'! Maga mindent tud.
- Mindent is! - javította ki széles vigyorral – Mire vagy kíváncsi?
- Mivel maga szállította el az árut, tudnia kell, hogy Józsi bá' meg Gabi elvtárs restaurálta az asztalos műhelyben esténként.
- Persze, hogy tudom. Mindenki tudja.
- Ez így ebben a formában nem igaz, hiszen én is csak tegnap tudtam meg. Józsi bának a lánya, meg a párja még most se tudja. Azt is tudja, kire költi a maszek pénzét?
- Honnét tudnám? - csattant fel az öreg – Különben is! Mi közöm nekem hozzá? Senkinek nem turkálok a zsebében. Vagy kérdeztem én tőled valaha is, mennyit keresel? Meg azt, hogy mire költöd, vagy haza adod-e anyádnak? Ami nem tartozik rám, azt nem tudom.

Na, ez ebben a formában már tényleg nem igaz, de mégse hazudtolhatja meg szemtől szemben még négyszemközt se. Ha nem, hát nem. Pedig kizárt dolog, hogy ne találkozott volna legalább a légipostás borítékkal, amikor ő hozta a postát. Mert aligha ez az első ilyen levele Józsinak. Úgy látszik, Illésnél ettől nem jut többre. Inkább nem is faggatja tovább. Pedig egész biztosan tudja. Ha az a szószátyár Gabi elvtárs tud róla, biztosan elkotyogta az öregnek. Egy fiatal nő. Hm. Ki lehet?
S ha támogatja, miért titokban? Két esélyes a dolog. Vagy van neki egy másik lánya, vagy egy másik szeretője. Bár ez utóbbi nagyon elrugaszkodott gondolat, hiszen Mari mellett aligha van rá szüksége, ráadásul külföldön élő nővel elég bajos szexelni. Persze az se biztos, hogy ez a Jelena az a bizonyos támogatott, lehet ez bárki más.
- Ebben a lépcsőházban van azt hiszem minden munka....talán csak a csempe csere nem – kezdte el Illés kipakolni a zsákokat a lépcsőre, majd köpenye zsebéből átnyújtotta a listát a lakáscímekkel, nevekkel, meg a hibalistával. Egy pillanatra visszakérte, és becsengetett a 2/3-ba.
- Na, én megyek is. Jön mindjárt a menyecske. Fél négykor itt vagyok érted. Gabi biztosan meglátogat majd napközben. Legalábbis nekem ezt mondta. Úgyhogy csak óvatosan a menyecskékkel!

A menyecske kissé slamposan jött ki, karján az apró gyerekével. Mackónadrágját talán épp a gyerek kalimpáló lába tolta le a derekáról, de a gömbölyű fenekén úgy feszült, hogy a fiatal mesternek azonnal erotikus gondolatai támadtak. Asztalosok, festők mesélték, hogy micsoda kalandos javítási munkáik voltak. A fiatal menyecskék próbálnak spórolni, s igyekeznek elnyerni a melósok rokonszenvét. A természetben fizetés nyilván csak süket duma, de jót tesz az ember lelkének csupán a lehetőség izgalma is. Garanciális munkánál persze nincs szó fizetésről, de éppen ezért bizonytalan a minőségi munka. Egy kis kacérkodás csodákra képes.

A 2/3-ban a fürdőszoba mennyezete mállott le kb kéttenyérnyi részen. Kipakolás, létra, kalapálás, takarítás, anyagkeverés, kellősítés, várakozás, gipszes vakolat felkenése, elsimítása....Kicsi munka, de nagyon időigényes. Közben van idő kávézni, beszélgetni, gügyögni a gyerekkel. Bár ez utóbbi Zsolt esetében nem megy túl jól, hiszen nem tudja mit lehet mondani egy olyan gyereknek, aki egyébként se ért az egészből semmit. Aztán amikor az anyuka a kiságyba behajolva próbálja altatni a gyereket, Zsolt rajta felejti a szemét. A huncut mosolyból egyértelmű, hogy a nő tudja is ezt.
- Figyeljen már mester!
- Zsolti vagyok és tegeződjünk!
- Figyelj Zsolti! Bori vagyok egyébként – nyújtja kézfogásra apró tenyerét – A szobaajtón nem tudnád kicserélni az üveget? Éppen tegnap törött el, nincs rajta a listán. Meg is fizetném neked, csak ne maradjon már úgy!
- Nagyon szívesen megoldanám, de se üvegvágóm, se üvegem. A cégtől lehetne szerezni, de ide se tudom szállítani. Ha esetleg lenne kocsitok...
- Az jó lenne, de nincs.
- Én meg talán tudnék kocsit szerezni, de nincs jogosítványom.
- Akkor most mit tegyünk?
- Jó lenne, ha én meg tudnám oldani, de nincs más, felvesszük a listára. Feszült az ajtó, azért tört ki. Így már garanciális. A cég megoldja.

Nem először találta magát szemben a jogosítvány hiánya okozta problémával. Most kereshetett volna egy százast ezen az üvegen. A cégnél levágják méretre, ő meg elhozta volna. Pedig biztosan lesz ilyen lehetőség máskor is. Kell az a jogosítvány! A további beszélgetés során ezt kimondja Borinak is, aki előáll a megoldással. Elég gyakran indul képzés a városban, iratkozzon be egyikre. Nem is túl drága, s előbb utóbb visszajön az ára, ha a maszek munkák beindulnak.
- Nekem a nagybátyám oktató. Szóljak neki?
- Mennyi idő egy ilyen tanfolyam?
- Nem is tudom...talán három, vagy négy hónap?
- Mikor indul a következő?
- Nem tudom, majd megkérdezem, de egy most is folyamatban van úgy tudom. Nem is a nagybátyámtól, hanem emlékszem a plakátokra. Te nem láttad?
- Eddig nem is érdekelt. Most viszont az a gond, hogy februárban nagy eséllyel bevonulok. Addig már nem fér bele.
- Hacsak a mostaniba be nem kerülsz kissé megkésve. Elintézzem?
- Oké, én meg intézem az üveget.

A nap hátralévő részében elkészült a többi javítás is, de Borihoz hasonlóan izgalmas háziasszonnyal már nem találkozott. Az izgalmat persze nem a nő fenekére kell érteni, hanem a tanfolyam lehetőségére ;)
Dél körül megérkezett Vojnovics Gabi a saját Skodájával. Hozta magával a szerszámos ládáját is, elvégre ő az asztalos. A lépcsőházban talált cuccokról azt is kiderítette, hol van éppen Zsolt. Így legalább azonnal le lehetett passzolni a Bori ajtóüvegét az illetékesnek. Bár ez így semmi hasznot nem hoz, úgyhogy mindenképpen kell az a jogosítvány!
- Te Gabi! Nem hagy engem nyugodni ez a Józsi bá' csaja.
- Az a szép nagy gyógymasszőr? Csak nem kacérkodik veled?
- Te most szándékosan vagy hülye? Már hogy kacérkodna? Az anyám lehetne!
- De nem az – nevetett nagyot Gabi – Biztosan felizgatta már a fantáziádat.
- Nem csak azt.
- Ezt hogy érted?
- Sehogy. Nem róla beszélek, hanem akit támogat.
- Arról volt szó, hogy nem kérdezel többet.
- Tudom. De ha nem tudod ki az, és miért támogatja, honnét tudod azt, hogy fiatal?
- Mutatott róla fényképet.
- És te nem kérdeztél róla semmit. Nem hiszek neked.
- Akkor minek kérdezel?
- Még egy utolsót. Mióta van ez a meló, amiről Illés bá' szerint mindenki tud.
- Bő két hete talán. Tegnap volt az első szállítás. Ez a része nem titok.
- Vagyis a korábbi kimaradásai Józsi bának nem indokolható ezzel. Tehát haverok, kártya, pia.
- Sokat iszik? Én is úgy látom, de nem tartozik rám. Azt beszélik, az elnökkel szoktak dorbézolni. Lényeg, hogy amikor együtt dolgozunk, ne legyen piás.

Mari nagyon büszke volt magára, amiért segített rendbe tenni a fiatalok kapcsolatát. Büszke volt az unokájára is, boldogság öntötte el a lelkét, hálás volt a sorsnak minden egyes együtt töltött pillanatért. Igyekezett is minél több időt szakítani rá. Mégsem volt maradéktalanul elégedett a sorsával. Nem érezte magát elég öregnek ahhoz, hogy megelégedjen a nagymamasággal. Fiatal éveit elveszítette, de negyven évesen jár még neki a boldogság. Meg is találta, amikor Józsival összeismerkedtek. Csodálatos időszak volt egészen a közelmúltig. Barátnőitől tudja, hogy néha válságba kerülnek a házasságok. Barátnőitől? Az övé már az első évben válságba került. Mások viszont kilábalnak belőle. Vagy belenyugodnak, hogy vége a boldog időszaknak. Ekkorra persze már megvan a gyerek, esetleg kettő, három is. A szerető hitves átalakul anyává. Sok nőnek ez elég is, vagy legalább úgy tesz, mintha elég lenne. Még a jobbik eset, ha a férj ritkán kívánja meg. Nem ritka az se, amikor más nőnél keresi az izgalmakat. Lehet visszavágni, hogy ha te úgy, akkor én is úgy. Ez viszont soha nem vezet jóra. Az egykor volt boldog együttlét helyett inkább idegesítő a másik társasága. Ingerült magatartást, esetleg erőszakot hordoz magában ez a lelkiállapot.
Józsi elhanyagolja őt mostanában. Pedig soha nem látja slamposnak, hiszen ad magára, sokan megfordulnak utána az utcán, akár még féltékeny is lehetne rá a Józsi. Főz rá, mos rá, rendben tartja a lakását, ráadásul nagyon jó szerető. Mi kell még neki? Van persze visszaút, hiszen nem is házasodtak össze, akár haza is költözhetne a saját házába. De nem akar. Kell neki ez az ember! Akár italt is hoz neki, csak legyen itthon esténként! Majd a megfelelő pillanatot elkapva át kell beszélni ezt a dolgot. Ha nem jut eredményre, akkor tényleg hazaköltözik. Lehet, Józsinak megjön az esze, ha üres ágy, üres asztal fogadja. Kockázatos ugyan ez a megoldás, mert mi van, ha nem megy utána? Mi van, ha beletörődik, hiszen a háztartást majd viszi a lánya, mint ahogy ez korábban is volt. Alkalmi szeretőt meg talál, hiszen jóvágású ember kocsival, nyaralóval, és aránylag sok pénzzel. Kényelmesebb ugyan egy állandó partner, de a férfiaknak néha elmegy az eszük.
Sokkal nyugtalanítóbb amikor úgy esik haza az éjszaka közepén, hogy nem bűzlik a dohányfüsttől, meg a piától. Mostanában pedig többnyire józanul megy haza. Bizonyára szeretője van. De akkor őt miért nem küldi el, és hozná az új nőt ide? Talán férjnél van az illető lotyó? Vagy túl fiatal ahhoz, hogy a szexen túl bármi mást nyújthatna neki?
Ezen tépelődött, miközben egyik boltból ment a másikba, hogy bevásároljon. Közben már abban se volt biztos, hová akar hazamenni.

- Te Zsolti! Nem anyósod tornyosul ott a tömeg fölé a járdán? - szólt Illés bá' – amikor a munkásjáratot vitte Póri felé.
- De. Ő az. Álljon meg, álljon meg! Kiszállok – kiáltotta.
Eszébe se jutott tiltakozni az anyós megnevezésért. Meglátta Marit, s úgy érezte, beszélni kell vele. Nem tudta hogy hozza szóba a gyanúját, abban se volt biztos, hogy meg kell ezt nekik egyáltalán beszélni, de mire ezek a kétségek feltörtek belőle, már ott állt az asszony előtt, s kivette kezéből a cekkert. Mari elcsodálkozott, hogy miatta leszállt a járatról, de örült a találkozásnak.
- Merre megyünk? - kérdezte Zsolt, mert jobb kérdés hirtelen nem jutott eszébe.
Mégsem állhatott neki itt az utcán, a város közepén, hogy szerinte valami titka van a Józsinak. Pedig ezért szállt le a járatról. Valójában neki nincs is köze hozzá, Mari meg úgyis tudja. Ezek után persze értelmét vesztette az egész akció.
- Merre megyünk? - kérdezett vissza az asszony csodálkozva – Úgy érted, azért jöttél, hogy engem kísérgess? Nem mondod! - nevetett nagyot. - A barátnőim megpukkadnak az irigységtől, ha meglátják milyen fiatal gavallérom van.
Egyébként is szép asszony volt, de különösen az, amikor nevetett. Zsolt néha arra gondolt, kár, hogy ekkora a korkülönbség. Egész biztos beleszeretne ebbe a gyönyörű nevetésbe. Az alig résnyire húzott szemekbe, a felkunkorodó szájszegletbe. Na, de van már neki egy gyönyörű szerelme. Marihoz úgy viszonyult érzelmileg, mintha a nővére lenne. Azt gondolta, bármilyen titkát rá merné bízni, bármit megbeszélne vele. Most viszont nem a saját titka nyugtalanítja. Ha szóba hozza, biztosan elszomorítja vele, azt pedig nem szeretné.
- Énrám épp úgy irigykedve néznek majd az ismerősök, hogy nem egy éretlen csitrire akaszkodtam rá, hanem olyan barátnőm van, aki már mindent tud – próbált bókolni.
- Vagyis egy vén csatakanca – nevetett Mari ismét.
- Ne beszélj butaságokat! Ne kényszeríts arra, hogy szépeket mondjak, mert még belepirulok.
- Oké. Ne udvarolj nekem, van arra illetékesebb személy. Egyébként már hazafelé indultam, – váltott témát – kár volt leszállnod a buszról.
- Akkor hazakísérlek. Elég mozgalmas napom volt, majd mesélek útközben.

Így is lett. Végig beszélte az egész utat anélkül, hogy az eredetileg tervezett témát szóba hozta volna. Szóba került viszont a jogosítvány téma. Marinak ismerőse volt aki a tanfolyamot tartotta, így már két asszony is megígérte, hogy közbenjár az érdekében. Mari még azt is felajánlotta, hogy holnap be is fizeti helyette a csekket, de az adatlapot nem tudja helyette kitölteni. Majd üzen, mikor lesz a következő foglalkozás.

Kinga már otthon volt, amikor hazaértek. Csodálkozott, hogy jött, hiszen szerdán szokott, akkor viszont ettől kicsit korábban. Miután ezt szóvá tette, alig győzte bizonygatni, hogy örül neki. Vannak olyan esték, amikor egyedül tér aludni, mert Mari a lányánál alszik, az apja pedig nagyon későn ér haza, amikor ő már rég alszik. Néhány perc késéssel Józsi is hazaért, s ettől már teljes volt Kinga öröme. Fel is ajánlotta, hogy ma ő készít vacsorát. Már csak azt kellett felderíteni, hogy Mari miket vásárolt, milyen alapanyagokból kell gazdálkodnia. Amíg készült a kaja, a többiek kibontottak egy üveg bort.

Vacsora után már nem volt idő elvonulni, hiszen a busz nem vár Zsoltra. Így csak a lépcsőházban nyílt alkalom feltenni a kérdést, ami reggel óta motoszkál benne.
- Mond neked valamit az a név, hogy Jelena Ivanova Balova?
- Jelena Ivanova? Már hogy a csudába ne mondana? - nevetett a lány – Honnét jutott ez eszedbe?

következik: Jelena Ivanova