2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Bulizzunk, mert bulizni jó!

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

El tudok tölteni úgy egy hétvégét, hogy ha hétfőn megkérdik mit csináltam, nem tudok rá mit mondani. Illetve csak azt, hogy semmit. Már az újságban se nézem meg a programokat, mert úgyse megyek le a városba. Néha nem is kell, hiszen idejön a program, néhány száz méterre. Egyszer lementem a parkba, de hamar eluntam. Valamikor – nagyon alapszinten – zenéltem is a barátokkal. Néhány évvel később az egykori dobosunk rám szólt, hogy „leszoktál a zenéről?” Úgy dolgoztam a ház körül, hogy nem volt mellettem a rádió. Amikor még nem szoktam le a zenéről, vadászni kellett a zenés műsorokra. Ma, már bármikor találok akár a TV-ben is. A címet épp onnét vettem. Néha, amikor borzongásra vágyom, váltogatok a Muzsika TV, Sláger TV és a Zenebutik között. Gyors egymásutánban oda-vissza. Általában mind borzalmas. Különösen a szövegektől áll fel hátamon a szőr. Idézni akartam néhány sort, de inkább nem teszem. Aki ismeri, tudja miről beszélek, aki nem, az szerencsés ember. Mint említettem, ezekre csak akkor kapcsolok, ha borzongásra vágyom. Néha ilyenem is van. :)

Az unatkozós hétvégékkel szemben akad néha olyan is, ami nem elég hosszú. Nemrég esett meg, hogy hazautazást terveztem fatornyos pici falumba, mivel ekkor ért rá a fiam is, hogy hazajöjjön. Viszont egy átadás előtti munkán akadt némi javítanivaló Bélapátfalván. Megkért a főnök, hogy szánjam rá a szombat délelőttömet másod magammal. Köztudott dolog, hogy engem nem igazán motivál a pénz, de van olyan helyzet, amikor lojálisnak kell lenni a céghez. Főleg, amikor tisztában vagyok azzal, hogy én is ludas vagyok. Kollektív figyelmetlenség okozta a pótmunka szükségességét. Minimális munka volt, de az oda-vissza utazásra nem elég két óra. Valójában kirándultunk egyet a Feri bácsival. Korábban ugyan bejártunk már minden lehetséges útvonalat, mégis tudtam mutatni valami újat a kollégának. Elvittem a tóhoz. Bár még az apátságot se néztük meg együtt, de egy horgásznak a víz az érdekesebb. Nem nagy tó, de nekem is tetszett. Nagyon kellemes piknikező hely van mellette kialakítva. A Bélkő hegy adja az egyedi hátteret.
Hogy álltok? - telefonált a főnök
Készen vagyunk, már pakolunk.
Bevált gyakorlat, hogy nem a valós helyzetet mondjuk. Ez már történelmileg így alakult. Legalább a fél napunk legyen meg! Abban ugyan megegyeztünk, hogy valójában nem is járna ezért a munkáért bér. Persze ilyet nem szabad hangosan mondani, inkább csak gondoltuk.

Délután aztán irány haza! Nem voltam még elkésve, a fiam úgyis a mezőkövesdi barátoknál tölti a délutánt, elég estére hazaérni. A kövesdi barátok fél kilencig érnek rá. Miért is éppen addig? Mert kilenctől Omega koncert lesz a Kavicsos partján. Hoppá! Ott a helyem.
Igaz, amikor a sportcsarnoki Kárpátia koncertet jóval a vége előtt otthagytam, azt mondta a feleségem, többet nem visz el koncertre. Na, de ez szabadtéri! Én állítom be magamnak a hangerőt. Úgy értem, a megfelelő távolsággal. A színpadot így elég messziről láttam, de a kivetítőn közeli képeket adtak. Volt ugyan egy olyan érzés, mintha TV-ben nézném, de a soha nem látott tömeg igazolta, hogy ez mégis egy koncert. Nagyon szépen megcsinálták a kövesdiek ezt a parkot. Jobb, mint otthon a mi rendezvényparkunk. Főleg sokkal nagyobb. Na, de miért kellene egy tízszer nagyobb településsel vetélkedni?
A koncert? Előrebocsátom, hogy ifjú koromban volt számomra az Omega, és aztán az összes többi zene. A dalokat mind ismerem. Annyira fanatikus nem vagyok, hogy a szövegeket is tudjam, de olykor még a basszusgitár szólamát is simán eldúdolom. Kedves színfolt a sok öregember közt a pici lány, aki folyton úton van hatalmas gitárjával. Az öregek is állják a sarat. Így 70 fölött is lenyomtak egy kétórás programot. Az énekben sokat segítenek a fiatalok, de így tökéletes a show. A látvány is pazar. A két évvel ezelőtti Beatrice hangulatában talán túltett rajta, de ez csak az én érzésem.
Állítólag nem látott még ekkora tömeget a város, mégis villámgyorsan kiürült a park. A fiammal, barátaival és azok szüleivel a kocsinál találkoztunk. Az öregekre várni kellett ugyan, mert ők sorba álltak plakátért, autogrammért. Én már ezekre nem vágyom. A fentebb említett Beatrice koncerten egyik vendégem meghívott egy babos kendőre, de elutasítottam (nehogymá' elköltsön rám egy ezrest!) Aztán ezt megbántam. Lehetne egy babos kendőm, oszt nincs. Így jártam.
Lassan a parkoló is kiürült, de mi kielemeztük talán az összes koncertet, amin eddig részt vettünk.

Vasárnap délelőtt szabad foglalkozás fűnyírás formájában, ebéd előtt kiélvezhettem a fiam társaságát, meg hallgathattam a feleségem morgását, hogy nincs egy szabad hétvégém a cég miatt. Mert szombat délelőtt munka, vasárnap pedig egy 140km-es kirándulás keretében szemrevételezem, egy évekkel ezelőtt felállított síremlék állítólagos hibáit. Mondhattam volna, hogy ütközik a családi programmal, de nem mondtam. A fiam ráért volna estig, de így gyakorlatilag kiraktuk a házból. Maradhatott volna, hiszen van kulcsa, de egyedül? Nekünk viszont kötelező kirándulásunk van a Tiszán túlra. Volt időszak, amikor – még egy korábbi céggel – jártam errefelé, de a feleségemnek új volt e vidék. Bár, egyszer mondta nekem egy Békés megyei hölgy, hogy ha Csongrádban jártam, akkor Békésben is, hiszen nincs különbség. Az Alföldön, a Hortobágy peremén, sőt magán a Hortobágyon is jártunk már együtt. Mi akkor a különbség? Maga a tudat.
Aztán előjött még egy kis nosztalgia is. Hajdanán, még amikor kicsik voltak a gyerekek, nejem, s a sógornőm beültek a 850-es Fiatba, és elindultak halat venni. Egészen Poroszlóig mentek, ami tőlünk 40km, de lett hal.
Poroszló sokat változott az elmúlt néhány évben. A víz ugyan már régóta ott van közvetlen a falu szélén, de mostanra nagyon ráépítették az idegenforgalmat. Szemet gyönyörködtető üdülők csalogatják a látogatókat. Az út mentén már nem a bozótosból csillan ki néha a tó vize, hanem csónakázó víziutat kotortak a kerékpárút mellé. Ide egyszer el kell jönni!
Aztán átbillegtünk a még mindig hullámos felületű Tisza-hídon, s megérkeztünk Tiszafüredre. Itt a kerékpáros centrum volt számomra újdonság. Mindezeket csak menetből láttuk, hiszen messze még a célállomás, Tiszacsege. A leágazás sokkal messzebb volt, mint amire emlékeztem. Megfordult a fejemben, hogy túlszaladtunk. De nem, szó nem volt erről. Aztán arra csodálkoztam rá, hogy ilyen messziről is látni a hegyeket. Bár nem tudom, miért ne lehetne látni szép tiszta időben, hiszen semmi nem takarja őket. Mire megérkeztünk a temetőbe, ugyancsak alacsonyan járt már a nap. Készítettem néhány fotót a járda és a sírkeret közti hézagról, amiről feltételeztem, hogy hibának minősítettek. Rácsodálkoztunk a temetőkert rendezettségére, kihasználtuk a lehetőséget, hogy még WC-re is elmehettünk, aztán pedig indultunk, nehogy lekéssük a kompot.

Sajnáltam volna, hiszen ez volt a nap fénypontja. Ráadásul nagy kerülőt kellett volna tennünk, hogy eljussunk Miskolcra. Megnyugvással olvastuk a táblán, hogy 20 óráig jár. Még lett volna egy óránk az utolsó menetig. Mi voltunk a harmadik várakozó kocsi, de utánunk is szállingóztak lassan. Számolgattuk, felfér-e mindenki. Amikor megérkeztünk, távolodott éppen a komp, de így se kellett sokat várni. Gyorsan megy a ki és behajózás. Három sorba irányítanak fel a fedélzetre. Már fentről figyeltem, hogy a középső rámpavilla milyen széles. Egy CLA Mercedes centizte a belső széleit. Egy keskenyebb autó közé is billent volna. Bár biztosan tudja már a révész, milyen méretű autót hová irányítson. A tájékoztató táblán olvastam - de tudtam már korábban is - hogy az autókban utasok nem tartózkodnak. Egy rosszarcú, antiszociálisnak látszó család erre vagy nem volt tekintettel, vagy nem tudtak olvasni. Szólni pedig senki nem mert nekik. Végül is ez csupán biztonsági óvintézkedés. Készítettünk néhány képet a vízen is, kigyönyörködtük magunkat a néhány perces út alatt. Az ároktői oldalon bevártam az utasomat, majd a szokatlanul hosszú egyenes szakaszokon száguldhattunk szinte torony iránt, mint a szél. Mindebben a legszebb az volt, hogy költségtérítést kaptam érte.

Hozzászólások

(#1) potyautas


potyautas
csendes tag
LOGOUT blog

Szívesen belevágnék egy hosszabb kirándulásba akár önköltségen is...de talán majd jövőre. Nem bulizni, csak csodálni a tájat.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.