Más kor 5. folytatás

A farmeromon akadt meg a szeme Eszes uramnak.
- Miféle posztóból van kendnek a nadrágja? Nem láttam még effélét.
- Nem posztó ez, hanem vászon.
- Vászon-e? - csodálkozott el – Ez a vászon ni, amiből az én gatyám van.
- Már pedig ez is az, csak külhoni.
- Aha. Mer' kend amolyan világlátott ember volna? Na nem kérdezgetem, nem tartozik rám, csak azt mondja el, amit jónak lát! Beszélgetni csak kell, mert soká lesz még este. Úgy látom, nem mostanában szaladgált kend se pendelyben. Érdekli-e még a fehérnép? Azt hiszem, ez jó beszédtéma, ebből nem lehet baj.
- Kettőnk közt biztosan nem – nevettem a témafelvetésén – de ha ismernénk egymás asszonyát, már óvatosabban kellene elővenni a témát.
- Há' bizony én is nagyon ritkán vagyok otthon. Ki tudja, nem-e besegít a koma.
- Na ugye, hogy nem olyan ártatlan téma ez se. De ha már felemlítette, csak elmondom, hogy ma reggel még olyan úri dolgom volt...vagy inkább lehetett volna. ….Elhallgattam. Végig gondoltam azt az úri dolgot.
- Na! Akko' mondja vagy sem?
- Ismeri kend a várúr sáfárját?
- Nem találkoztam még vele, de hallottam felőle. Ugyancsak keményen beszedi az a szegény néptől a sápot. Nincs nála apelláta. Nem nézi marad-e a pórnépnek. Pedig úgy mondják, havasalji zsellér volt az apja.
- Ezt ő maga se tagadja. Nekem mégis jóemberem. Ismertem molnárinas korából. Az ő embere menekített ki a várból.
- Ja, hallottam, hogy a sáfár toborozni indult, mert jönnek a Lónyaiak.
- De gyorsan terjednek a hírek. Még ma reggel szerzett tudomást róla ő is. Talán rácsörgött kendre valaki mobilon?
- Mit csinált micsodán?
- Ja, semmi. Szóval ha a pórnéphez komisz is, nekem két fiatal leánnyal kedveskedett. Be akarta őket küldeni hozzám a dézsába. Mert ugye én már ugyancsak szutykos voltam. Kértem, hogy megfürödhessek.
- Akarta? Mer' aztán mégse?
- Jöttek értem a hajdúk, vittek a pap elé. Pedig az én koromban már ritkán akad akármilyen menyecske, nem még fiatal. Pláne kettő egyszerre.
- Azon is szoknya van – nevette el magát, majd ő is ivott a virágos lőréből.
- Na, attól nem nagyon ágaskodott a szerszámom. Inkább még összehúzta magát. Nem tetszett az atyának amiket válaszoltam, s be akart vettetni a tömlöcbe.

Úgy láttam, mintha ő se lett volna elragadtatva a saját borától, de nem szólt semmit, csak sokáig törölgette a bajszát, mely az egész száját eltakarta. Még akkor se nagyon látszott, amikor beszélt. Próbáltam megítélni ennek az embernek a korát, de nem mertem volna megsaccolni ha rákérdeznek. Mélyen barázdált volt az arca, de talán az öregített rajta, hogy folyton a szabadban van. Igaz, ebben az időben a pórnép ritkán volt fedél alatt. Így hamar meg is öregedtek. Nem sokan éltek negyven évig se.
Ostorával legyezgette a lovait, kicsit morgott is nekik valamit. Úgy láttam, nem valami nagy forgalmú úton járunk. Nem arról ítéltem meg, hogy senkivel nem találkoztunk. A keréknyomot is benőtte néhol a fű, árkot senki nem ásott az út mentén, így sokszor kellett tócsákat kerülgetni. Hiába volt szinte nyárias az idő, az elmúlt hetek esőzése itt hagyta a nyomát. Nem hiszem, hogy gyorsabban haladnánk, mint gyalogszerrel. Persze azért mégse mindegy, hogy gyalogolni kell, vagy csak üldögélni a sátor alatt. Sokáig mindketten hallgattunk. Nem nagyon tudtam tőle mit kérdezni, ő meg bizonyára úgy volt vele, hogy majd elmesélem, amit akarok. Nem tartozik rá miféle szerzet vagyok. Aztán mégis eszébe jutott, hogy legalább egymás nevét megkérdezhetnénk.
- Minek híjják kendet?
- Gyulának. Horváth Gyulának.
- Az valami úri név lehet. Én Tamás vagyok.
- A családneve? A cigány legény Eszesnek mondta. Honnét valósi?
- Tarpáról.
- Eszes Tamás Tarpáról? Nem csak Esze? Milyen évet írunk?
- Tudja a nyavaja! Abban az esztendőben láttam meg a napvilágot, amikor a keresztes háborúba indultak volna a hadak, aztán csak egy nagy gyilkolászás lett belőle. Úr gyilkolt parasztot, azok meg viszont. Apám is odaveszett. Nem is ösmertem, csak meséltek róla nekem.
- A Székely Dózsa György - féle felkelést mondja?
- Azt. Harminchat tavasz volt már azóta, ha el nem vétettem a számolást.
- Akkor nem lehet akire gondoltam, mert annak még másfél száz év híja.
- Tán csak nem valami jövőbelátó kelmed?
Nem szóltam rá semmit, ő pedig nem firtatta a dolgot.
- Hát kend bátyám honnét való? - kérdezett mégis - Még azt nem mondta. Igaz, azt se hová tart, de az nem az én dolgom.
- Miskolc. Tudja hol van? Egyébiránt oda tartok.
- Nem igazán tudom hova tenni.
- Ónodról...vagy nem is. Muhiról hallott? A tatárral volt ott nagy csata.
- Arról hallottam. Regősök énekéből ismerem. Nem jártam még arrafelé.
- Pedig ez a város azon a vidéken van. Görög kereskedők lakják. A Bükk hegység tövében van. Nem túl jelentős vásárhely, pedig majd az ország második legnagyobb városa lesz.
- Micsoda? Mégis jövőbelátó bátyámuram? Biztosan erre érzett rá az a pap Munkácson. Ha ráfogja, hogy boszorkány, nem sok reggel virrad kendre.
- Vagy bolondnak tartana.
- Bolondnak? A pórnép talán. A papok nem bízzák a véletlenre, hogy netán telebeszéli az emberek fejét mindenfélével. Pedig én hiszek a jövőbelátásban. Biztosan hallott a nagy törökverő Hunyadiról. Neki is megjövendölte valami kun látó, hogy király lesz a kisebbik fia, aztán úgy is lett. Na, de jó kendnek ez az irány hazafelé? Nem tudom merre lehet az a görög város. Minek is mondta?
- Napnyugtának lenne a jó irány, de most az a legfontosabb, hogy ha mégis utánam küldet a káplán, meg ne találjon. A cigányokkal lett volna jó, de veszélyes lenne rájuk is, ha velük maradok. Na de Tokajt csak tudja tán?
- Azt tudom. Az is jó, ha oda segítek eljutni? Megvárja a következő cellérhajót Aknaszlatina felől, s lecsorog vele a Tiszán – ötölte ki, miután rábólintottam, hogy jó lesz Tokaj is - Elég hosszadalmas út, de ez a legegyszerűbb. Persze csak akkor, ha az oláhok felveszik. Nemigen szoktak utast vinni, de meg is értem őket, hisz ők felelnek akkor kendért. S mivel tarisznyája se nincsen, hát az ő elemózsiájuk bánja. Éhen csak nem hagyják tán! Vagy foghat útközben halat. Jut eszembe! Evett már ma valamit?
- Urasan megreggeliztem a sáfárnál toszogatott kóbászból.
- Azt bizony jól tette, mert nekem csak egy kis lepényem van a tarisznyában. Majd kettétöröm miután leszerszámozok. Holnap Újlakon kerítünk valami étket.