Nincs munkahely? 50 fölött sehova nem kell az ember? Ez így, ebben a formában nem igaz. Olvastam bicskanyitogató kommenteket az egyik multi hirdetése kapcsán. A kiemelkedő fizetés, valójában nem kiemelkedő, de akinek semmi jövedelme nincs ahhoz képest az. Nem kell persze éppen operátori munkába beállni, lehet akár vállalkozó is az ember, s akkor saját maga adja a fizetést. Mit vállalkozzon? Ezt találja ki ki-ki magának! Persze vannak feltételek, és a sikert senki nem garantálja. Tehát a többségnek marad az alkalmazotti állás. Lehet válogatni. Főleg, ha ért is valamihez az ember. Legtöbb munka nélkül tengődő ember képzetlen. Ezt felismerve legalább a fiataloknak tanulni kell valami szakmát. Nem csak elkezdeni a szakmunkás képzést (mert arra van támogatás) hanem be is fejezni, meg is tanulni a szakmát. Olyat, amiből hiány van. Például műköves. Megesett, hogy egy munkahelyen megkérdezték tőlünk, hogy ebben a szakmában csak öregek vannak? Kezdtem cáfolni több példán keresztül. Lehet talán 14-15 éve, amikor törmeléket vittem a szeméttelepre. A fiatalember – aki a sorompót nyitotta – szakmabeli. Érdeklődtem, miért nincs a szakmában.
- Ebben a szakmában nem lehet megélni – jött a válasz – nincs munka.
- Árpád út 32. Holnap reggel hétkor legyél ott! Csiszolunk, stokkolunk.
Azóta se láttam. Persze megértem én. Sokkal könnyebb a gombot nyomogatni, s ha a szállítónak nem kell számla, néhány ezrest zsebre tenni. Bolond lenne összeporolni magát. Az alkotás öröme egyre kevesebbeket motivál.
Még februárban akadt meg a szemem egy hirdetésen. A fiatalember műköves, esetleg kőműves munkát keres. Azonnal írtam is neki. Másnapra beszéltünk meg találkozót. Nem én voltam ugyan a főnök, de ha én jónak látom, nagy eséllyel beléphet a céghez. Tíz éve szerzett segédlevelet, de nem dolgozott a szakmában. Azt mondta, gyorsan tanul. Hárman voltunk a munkahelyen, ahová eljött beszélgetni. Mindhárman rokonszenvesnek találtuk, javasoltam, jelentkezzen a főnöknél. Nem jelentkezett. Eltelt egy fél év, amikor rám írt, hogy van-e felvétel. Most már nincs.
Közben azért csak sikerült fiatalítani. Az ifjú kolléga szintén tíz éve végzett, az apósával dolgozott vállalkozásban, saját házát építi (most már egyedül) Sok tapasztalata persze neki sincs, hiszen az elmúlt tíz évből csak katonaként eltöltött négyet. Na, de ha saját kezűleg építkezik, legalább a kalapács jól áll a kezében. Tanulékony, szorgalmas gyereknek ismertük meg. Csak aztán úgy hozta a sors, hogy többnyire azzal a kollégával volt beosztva, akitől nincs mit tanulni...a csibészségen kívül. Azt meg is tanulta hamar. Lényeg, hogy mégis szükség van az öregekre. Rám is, noha én már nyugdíjas vagyok.
Úgy hozta a sors, hogy éppen megérdemelt fizetett szabadságunkat töltöttük, amikor megszűnt a cég. Az okára nem térnék ki, lényeg, hogy egyik napról a másikra nincs munkahely. Mármint ott, ahol addig dolgoztunk. Én már a következő napon dolgoztam. Igaz, már korábban megállapodtam egy régebbi munkaadómmal, hogy a szabadságom alatt beugrom hozzá néhány napra. Mint kiderült, nagy szükség lenne rám hosszútávon. Tehát kapóra jöttünk egymásnak. Ez eddig rendben is van. Kicsivel több lett a fizetés is, a munkakörülmények nyugodtabbak, ráadásul olyan kollégával dolgozom, akit bátran be lehet vállalni, hisz szakmailag talán jobb is nálam. A magánéletemet kellett kissé átalakítani a földrajzi eltolódás miatt, de ezzel nincs semmi gond. Itt is kell teherautót vezetni, de örömmel teszem, hiszen éppen olyan, mint az én utolsó kocsim volt. Az se hátrány, hogy ebben nem dohányzik senki. Éppen úton voltam, amikor megcsörrent a telefon. Félreálltam, visszahívtam. A megszűnt cég örököse kíván velem beszélni, mert tovább kellene vinni, hiszen rengeteg a munka. Ezután felhívtam kedvenc sorstársamat, aki közölte, hogy az én telefonszámom felől érdeklődött az egyik vállalkozó, de nem tudta neki megadni, mert nem az a telefon volt nála....szóval nem tudta megadni.
Felhívtam az illetőt. Otthagyták a munkásai, kellenék hozzá dolgozni. Eszembe jutott, hogy majd' öt éve voltam nála, elmeséltem, miért költöztem Miskolcra, de akkor nem tudott segíteni. Most pedig ő hív. Hiába kérem, változik a világ. Megvárom, mi sül ki a felújított cégből. Ja, nem is kérdeztem, mennyit fizetne 
Aztán megbeszéltük a harmadik lehetőséget is. A pénzen átsiklottunk, ugyanis köztudott, hogy engem nem nagyon motivál. Előre el is döntöttem, hogy nemet mondok, hiszen minden kész a folytatásra, van tőke is, csupán egy dolog hiányzik, az pedig a brigád. Vagyis épp az hiányzik, aki dolgozna. Közben azért csak említésre került a tervezett fizetés, ami a mostanitól 25%-al lenne több. De hát köztudott....
Tehát közel a 64-hez, három cég is érdeklődik utánam. Nem bank, nem is szolgáltató a tartozásaim miatt, hanem igazi munkahely. Azért ez ad némi önbizalmat.
potyautas oldala
