Évek óta készülünk egy családi repülős-tengerparti nyaralásra. Sokáig gyűjtögettünk rá, hogy egyáltalán sikerüljön egy ilyen út.
Azért 5 embernek megszervezni nem kevés energia és pénz.

Ez miatt több dolgot is figyelembe kellett venni a tervezéskor.
1, Ne legyen hó eleje, mert anyóka benne van a bérszámfejtési körben (mások fizetésével nem játszunk).
2, Kicsi gyerekem ágazati IT vizsgára készül, tehát ne legyen nagyon tavasszal.
3, Egyetlen lányom ne kezdje még el a második félévet az egyetemen.
4, Legnagyobb fiamnak is épp aznap legyen kedve velünk jönni.
5, Nekem mindegy, mert úgyis nyakig úszok a melóhelyen a melóban.

Mindezek figyelembe vételével január közepe/vége a leginkább aktuális.
Az elsődleges úti cél elég képlékeny volt az elején. Szóba jött Georgia (Grúziát még szabad írni?), Törökország.
5-6 nap, max 7.
Aztán valahogy a nyugati, délnyugati part felé sodort minket az áramlat a megbeszélések alatt. Ennek kimenete pedig Portugália lett.
Tehát Portugália, 5-7 nap.

A következő összetevő a repjegy és szállás kombinációja na és persze a kettő ára, ár/értéke.
Mindenféle oldal böngészése következett ezek után.
Búking, repjegy kombinációk mentek napokig. BUD vagy VIE, mint kiindulási pont.
Végül láttuk, hogy BUD reptérről igen soká lehetne eljutni, 2 átszállással, 10+ óra alatt.
Persze Bécsből 3:50 perc a menetidő, és közvetlen járat van Faro-ba.
A repjegyösszehasonlító oldalon az volt a jó, hogy +/-3 napos táblázattal jelenítette meg az árakat a honlap, és eztán felkerestük az aktuális cég honlapját. Nem titok, Ryanair lett.
Oké legyen ez a Faro a tényleges úti cél a repüléshez.
5 embernek azért kell némi plusz cucc is, így 2 20kg-os bőröndöt is foglaltunk a repjegyhez.
Az indulás előtti napon meg még 1 kabinbőröndöt (+extra "priority" beszállást - olcsóbb volt, mint a feladható 10kg-os bőrönd).
Egymás mellé foglalás kihagytuk. Szűkös költségvetésre próbáltunk szorítkozni.

Passzintsunk hozzá egy jó kis szállást is.
A déli partot nézve keresgettünk, hol is lehetne jó a szállás. Na ehhez meg már programokat is meg kell nézni, mit is akarunk látni, megnézni. Egy újabb összetevő, tervezési változó.
Európa "bejárata" és Faro között mozognánk - gondoltuk mi -, aztán még Lisszabon jöhet szóba.
Tehát keressünk ennek megfelelően valahol "középen" szállást a mi kis családunknak. 2 wc mindenképp legyen, hogy illeszkedjen a családunk szokásaihoz. Legyen hosszú ágy is, vagy kinyitható, ahol elfér egy 194 centis srác.
Faro, Quarteira, Albufeira, Portimão, Lagos... Na, melyik? Tanakodás, programok, rákerestünk a városokra külön külön. Aztán valahogy Albufeira lett a kiválasztottunk. Nincs magyarázat, egyszerűen ez volt szimpi'.
A vadászat elkezdődött, igenám', de nagy százalékban olyan szállások voltak, ahol kellett kauciót is fizetni, ráadásul hitelkártyával. Hát hitelkártyánk az nincs, szerintem nem is lesz. Így marad az, hogy minden esetben az apróbetűs részt olvastuk el, keresve azt a szállást, ahol nem kötelező a hitelkártya. 13 szállást tudtunk így felvonultatni, és ezt redukáltuk végül kettőre.
Az egyik Albufeira nyugati részén volt, a másik a keleti részén (ez utóbbi Santa Eulália).
Lefoglaltuk az Ocean View apartmant, ami a Praia dos Arrifes óceánparti strandhoz volt közel (900m), bár negyed óra séta nem tudom mennyire tekinthető annak. Jó nagy, valami 100 m2. Természetesen megnéztük a gugli-térképen, hogy milyen a szállás kívülről. Alapvetően egy emeletes sorház, grillezővel (a grillkémény alapján tudtuk beazonosítani.
Hurrá, eddig jó.

Tehát megvan a repjegy, megvan a szállás. Na akkor irány a reptéri parkolási lehetőség. Bécsben még semmi tapasztalat, szóval
rákerestem, és Tom parking lett a vége. Itt már nem töltöttem annyi időt, mint a repjegy/szállás kombóval. Legyen megfizethető, jól megközelíthető, azt' kész. Végül 51€ volt. Igaz, innen még be kellett vonatozni a "fúgháfenre" (reptér), amit további 11 €.
Yesssss! Ez már haladás.

Ez az út lett végül a családi karácsonyi ajándék. (És megértették a kölkök is, hogy ezen kívül egy póló, meg egy csoki lesz a további "kariaji'".)
Mindenki örült ennek az ajándéknak, mert gyerekeim még soha nem repültek. (Illetve de, a kicsi már 10 hónaposan, csak természetesen nem emlékszik semmire abból.)

Következő fejezet akkor indult, amikor rájöttünk, hogy oké, odaérünk, de hogyan megyünk a szállásra?
2 opció vetődött fel természetesen:
- a) tömegközlekedés
- b) bé, mint bérelt autó
Megnéztük az árakat, figyelembe véve a lehetséges meglátogatandó célpontokat.
Egyértelmű volt, hogy akkor bérelt autó.
Tehát megint egy tényező, ami keresést igényel. Azért itt már kezdtem unni a folyamatos keresés/értékelés tevékenységet. Nekiláttam.
Itt is a szálláshoz hasonló korlátozásokat találtam: kaució, ami hitelkártyával fizetendő. Kerestem olyan keresőoldalt, ahol választható volt az, hogy debit, vagy credit kártyával lehet kauciót letenni. Az ismertebb nagyobb kölcsönzőknél ilyen opció nem volt. Ez megint egy erős korlátot szabott a bérlésnek.
De végül erre is lett megoldás. Elvileg 40kHUF + 1500€ (!!!) kaució, ami visszajár. Hyundai Tucson, vagy hasonló. Hát ekkora autóra legalább szükségünk lesz. Ez is kisebb, mint az itthoni csapatszállítónk, az S-Max. De megnéztem a neten, hogy mekkora, végülis vállalhatónak találtam. Csomagtartó egész méretes, be kell hogy férjen a 3 bőrönd, és az 5 hátizsák.
Oké, legyen ez. Szerintem ennyi pénzért simán jó. Foglalva.

Hö, király: szállás pipa, repjegy pipa, autó pipa.

Csináltam időtervet is, miszerint:
9:30 - Indulás
10:30 - Parkoló
10:40/11:00 - Vonat
11:00/11:20 - Reptéri megérkezés
13:50 - Felszállás
16:40 - Leszállás
17:20 - Csomagfelvétel
17:30 - Autó átvétel
18:30 - Szállás
Ez volt a terv.

Következő fejezet az, hogy jött a búking oldaláról egy üzenet a szállás részéről, hogy: "Helló! A foglalás nem teljesíthető az adott feltételekkel..." He'? Mivan'?
Felvettem a kapcsolatot a szállással, hogy ez most mi.
Nem derült ki, csak hogy nem tudják biztosítani a szállást, és nem tudják, hogy ez hogyan történhetett.
A búking ügyfélszolgálata meg egy kalapkaka. Egyszerűen nem tudtam telefonszámot szerezni, levélben 0 válasz, szóval vagy nagyon balfék vagyok, vagy tényleg 0 support. Eddig ilyen nem volt.
Végül a szállással megegyeztünk, hogy akkor visszamondás, és visszautalják a pénzt. Így is lett, korrektek voltak.
Igenám, de akkor megint vissza a kiindulási pontra. Szálláskeresés.
A mentett "kedvenc" szállásokat megint elő kellett venni. Párat megnéztünk, igazából nem sokat vacakoltunk vele, hiszen már korábban mérlegre tettünk párat. Nyert a Santa Eulália városrész kis apartmanházában lévő lakás. Ezt is megnéztük a térképen természetesen. Legfelső emelet, 2 nagy szoba, 2 fürdő, 2 erkély, van fűtés(!, januárban ezért ez elég fontos) , és egy kinyitható kanapé a nappaliban.

Huh... újra összeállt a kép. Repjegy, parkoló, vonat, autó, szállás.

Nagyon vártuk az indulást. (Persze magas parafaktorom miatt 2 nappal előtte már idegállapotba' kerültem, hogy biztosan minden stimmeljen, nem rontottam-e el semmit a foglalásoknál: időpontok, időintervallumok, megérkezés, estébé...)

A bécsi parkolóig sima út volt Tatabányáról az M1 és A4 pályákon keresztül (Osztrák autópályamatria megvéve az Asfinag oldalán.)
A vonatra várakozás azért fázósra sikerült (-1 ˚C), épp lemaradtunk az induló vonatról (1 perc). Ez miatt további 20 percet kellett várni. Hát nem egy MÁV, 0 perces késéssel érkezett és indult tovább. 3 megálló után a bécsi reptéren voltunk (tán 9 perc).
A reptéren próbáltam a gyerekeknek elmagyarázni, mit és hogyan, mit és hol, merre meddig. Figyeljétek a feliratokat, kiírásokat, mindezt jobbára angolul keressék. (Bár elvileg tudnak valamennyire németül.)
Azt is elmeséltem nekik, hogy bár több, mint 2 óra van a repülő indulásáig, más az időszámítás a reptéren; hamar telik az idő, úgyhogy mindig figyelni kell a kiírásokat és az aktuális időt.
Elfogyasztottuk a magyar módra készült szendvicsek jó részét, megittuk az összes vizet (ami ugye nem megy át a biztonsági átvizsgáláson... viszont új volt, hogy az üres flakon vihető, kaja vihető! Én akkor repültem utoljára, amikor mindent ki kellett dobni, szendvicset és flakont is.)
Átmentünk a biztonsági "résen", és elidőztünk a belső udvarban. Addig nézelődtünk, míg jött a "gating" felirat, így a kapu felé tereltem a családot. Már zajlott a beszállítás, így az elsőbbségi beszállós nagy fiamat előre küldtem.
Mi pedig kivártuk a halandók sorát. Kissé kaotikus volt a beszállás. Majd további 10 percig jégmentesítették a szárnyakat. Így 20 perces késéssel indultunk. Nesze neked időterv.

Szeretem a felszállást. Gyorsulás, ülésbe nyomás, stb.
Elterveztem, hogy a karácsonyra kapott Nemere könyet elkezdem, de a korai keléstől és a stressztől inkább elaludtam.

Szép sima út volt, tartottuk a repülési időt, de hát késve szálltunk le az indulási megcsúszás miatt.
Nade'... 18 ˚C, párás levegő, óceán partja...
Igenám, de hol a reptér/autókölcsönző transzfer?
Telefon elő. Negyedszerre vették fel, de már a második sikertelen hívásnál hasgöcsöt kaptam.
Tájékoztattak, hogy hamarosan jönnek. Pár perc múlva megjött a kisbusz. Még egy másik pár jött velünk, meglepetésünkre ők is magyarok voltak.

Autót átvettük, tényleg Tucson-t kaptunk.
Hát azért nem egy S-Max, de erre a pár napra jólesz'a'. Dízel. De rég vezettem dízel autót! Több, mint 5 éve már.

Eléggé késésben voltunk, de hát errefelé nem sok olyan út van, ahol lehet menni. Még januárban sem. Tele van 70, 50 max sebességgel megáldott szakasszal. A 35km-es út több, mint 40 percig tartott. Ez miatt a szállás átvétele kicsit másképp zajlott.
"Kulcs a lábtörlő alatt" . És tényleg. Megadott helyen, megadott emeleten ott volt a kulcs.
Belépünk: hideg. Huh... hideg. Klíma beállítva 30˚C-ra. Huh, mondom, akkor rendben lesz. Negyed óra múlva gyanús lett, hogy nem melegszik. Ja kérem, nem volt bekapcsolva. Hagyományos on/off klíma volt. Kicsit nehezen kezdett el melegedni.

És akkor napokra leosztva:
0. nap érkezés. fentebb olvasható. (kedd)
De hát semmi kajánk nem volt, így irány az első bolt. Kér opció volt, egy Aldi, 2 körforgalommal arrébb, és agy InterMarché (francia beültéssel?). Legyen Aldi, ott van saját parkoló. Bevásároltunk. 100€.
A szálláson a konyha jól felszerelt volt, így egy jó adag tojásrántottával indítottunk vacsoraként.

1. nap (szerda)
Felkelés 8 körül (helyi idő szerint; 1 órával később vannak, tehát itthon ekko 9 óra volt).
Albufeira, Dupla elázás; egy reggel, egy délután. Az első felülről, a másodikat alulról.

2. nap (csüt)
Lagos, Sagres
Beteg kisfiam...

3. nap (péntek)
Faro és a tanösvény

4. nap (szo)
Silvas, a mór vár

5. nap (vas)
Hajózás

6. nap (hé)
Ez már csak az utazás vissza.
Háááát... 30 perccel rövidebb menetidő!
Így - igaz, futva- , de elértük a 2-vel korábbi vonatot, és 19:30-kor már indultunk is hazafelé a parkolóból. 21:30-ra hazaértünk.

Az autó és a vezetés Portugáliában.
Tehát egy Hyundai Tucson volt a barátunk, transzporterünk a 6 nap alatt. Már előre megnéztem, hogy ez vélhetően elég lesz nekünk; igaz, azt is tudom, hogy a hátsó üléssor középső ülése egy szokásos mankóülés lesz. De ez volt méret/ár arányban elérhető számunkra. Na és nem mellékesen amit fentebb is írtam, hitelkártya nélküli foglalás nem mindenhol volt, sőt leginkább nem volt jellemző.
Tudott vezeték nélküli Android Auto kapcsolatot. Kicsit lassúcskának éreztem az infotainment rendszert.
Kényelemben kicsit többet vártam.
Ahhoz képest, hogy volt benne 70k km, már rezonált a vezető oldali ajtó kárpit. Lehet, hogy ennyi idő alatt kiülték az ülést, de nem volt nagyon komfortos 60km után.
Természetesen nem panaszként mondom, szimpla megállapítás ez. Hiszen S-Max-hoz mértük.
Alapvetően kézre áll minden, egyértelműek voltak a kezelő és visszajelző szervek. Az viszont érdekes volt, hogy a ventillátor/klíma gombok csak érintő módszerrel voltak üzemeltethetők. Az viszont tetszett, hogy nem a középkonzolból kiemelkedő tableten jelent meg mindez, hanem maga a középkonzolt foglalta el.

Előre olvastam, hogy a portugálok nem túl toleráns vezetők, sok a baleset, stb. Na ez miatt úgy gondoltam, hogy kötünk biztosítást a bérléskor, biztos ami biztos alapon, ne ezzel kelljen foglalkozni.
Rég vezettem dízelt. Korábban sem volt bajom a dízellel, most sem volt. Igaz, a check engine folyamatosan világított, de nem foglalkoztam vele. Betudtam annak, hogy 12 nap vagy 1700km múlva szerviz, amit ki is írt. Nem tapasztaltam erővesztést, de igazából magára a nagy erő vagy nyomaték kihasználására esély sem volt. Merthogy azon a szakaszon, ahol mi mentünk, mászkálunk, ott biza 90%-ban 50-es tábla volt, 7%-ban 70-es, a maradék meg a 2,9% 90-es, és 0,1%-ban 100-as. Szóval csigatempó, papókás vezetés - ez volt a jussom. Oké, a fogyasztás így 4.3-ra jött ki. Lehet, hogy csak szezonon kívül ilyen a forgalom, de nem volt tömeg, egy-két autós volt nagyon nyomulós, de a többségük ugyanúgy tartotta az 52, 73, 94, 105 sebességeket, gondolom ott is van némi tolerancia a határoknál.
A körforgalmat kicsit más módon használják, mint mi. Legalábbis a jelzések tekintetében mindenképp. De második nap már rájöttem a nyitjára, és igyekeztem alkalmazkodni az ottani jelzésrendszerhez.

Summázva...
Az első napi ideg a harmadikon múlt el, onnantól meg azért volt aggódás, mert a legkisebb beteg lett. Ez rányomta a bélyegét a további napokra, ötödiken a lányom is lebetegedett, de ő jobban bírja a férfináthát, mint a kicsi. Így jött velünk.
Nem tudtam megfürödni az óceánban.
Szépeket láttunk.
Volt sok gluténmentes ételt is kínáló étterem (2x voltunk csak, a többi étkezést magunk oldottuk meg).
Lehet, hogy a szeptember vége/október eleje jobb választás lenne, akkor még a nyár kifutóban van.

Hogy mennyi lett a vége?
Végigszámolva mindent, ~750k. Igazából az eredeti terv az volt, hogy ne haladja meg az 1M küszöbértéket.