8 óra 43 perc. Egy borús, kora reggeli nap. Talán vasárnap, de lehet, hogy péntek-szombat körül járhat, nem tudom. Felkelek, irány a fürdőszoba, mert egy 5 tagú családban mindig az sínyli meg a mosakodást, aki a legtöbbet pöcsöl benn. Bizony, az én lennék. Általában ez az idő intervallum 1 és 1,5 óra közé tehető. De komolyan ez sok? Nem hiszem. Ebben benne van minden, ami ahhoz kell, hogy ne nézzenek csövesnek vagy vmi, ez jár az embernek, relaxáció. Vagyis járna. Csak ugye egy 5 tagú családban, ha mindenki csak 30 percet szórakozik, akkor az egy kezdő matek tudással is 150 perc, ami sacc per kábé 2,5 óra, ami mondjuk egy suliba induláskor, elég gázos. Na én ebből a 2,5 órából foglalok le másfelet. Lehet tényleg sok. Na szóval elkészülök és indulunk is.

Jah, hogy hova? Akkor kanyarodjunk a tárgyra. Festékért kell mennem, vagyis nem kell, de elmegyek, ha ezzel is tudok segíteni. Ez vagyok én....Na lényeg a lényeg, elindulok. Elég jól feltalálom magam minden helyzetben. És ez a 'minden' egészen a mozitól a gyros-osig terjed. Tehát 2 dolog. Utánna elbuktam. Keményen. Annyi biztos volt, hogy a festéket elég valószínű, hogy nem a péknél találok, tehát a 2 sarokra lévő bolt kizárva. Marad a Város. Nos ez nállunk debrecenieknél annyit tesz, hogy - gó tu dö big csörcs - és ott meg vagy a Fórum, vagy a Plaza. ( nem vagyok Pláza kandúr....). Mire ezt a gondolatmenetet levezettem, el is érkeztem a villamos megállóig. Nem sok dolgot örököltem apától, ám egy fontosat azért mégis: Ha tehette, minden hova kocsival ment. Kényelem a köbön. Nos driving license nélkül marad a public transport, így fel is ültem a vilire és kemény 2 megálló után a célnál voltam. Nos a hosszúra nyúlt bevezető után térjünk a tárgyra.

Adott 2 bolt. 2 festék bolt. Irány be az elsőbe. Tiszteletudóan köszönök, majd lényegre törően közlöm a jövetelem célját. Nagyon egyszerű, homok szín festéket szeretnék venni, még hozzá 5 litert. A helyről: már külsőre látszik, hogy nagyon korszerű, modern, minden gépesített, lerí az egész helyről, hogy sokat feccoltak bele, az ember elvárja a kényelmet és a gyors, zökkenőmentes kiszolgálást. Ezzel szenben a nő unottan rám néz és ennyit kérdez:

-Mi a kódja?

Egyszerre sok válasz is megfogalmazódott a buksimban: - Honnan tudjam, nem vagyok festő - vagy - Miért fizetnek, ha ennyit sem tudsz? Aztán csak, hidegen ennyit válaszoltam:

- Nem tudom.

Majd következett egy igen hosszú hatásszünet, ami elég volt arra, hog végiggondoljam: Miért van itt vagy 20 gép? Passziánsz-oznak a dolgozók rajta, vagy apuval, meg anyuval társalognak meghitten? Szerintem azért, hogy beírjuk, HOMOKSZÍNŰ FESTÉK, és kiadja, hogy mennyi van raktáron. ( csak, hogy tisztább legyen, megmondtam a dizájnos nevét is, hátha úgy könnyebb...nem volt az.) Végül nem tudtak segíteni, így annyit mondtak nincs raktáron. Balga módon megkérdeztem mikor lesz, természetesen megint belekérdeztem a tutiba. Jött a nagy tanakodás, mindenki ott volt, szerintem még szomszéd Pista bá is besegített, de nem jött össze a siker, a válasz megint csak egyszerű:

- Nem tudjuk.

Nos, ez volt az a pillanat, mikor elköszöntem és kijöttem. Egy bolt volt hátra érthetően nem fűztem hozzá sok reményt, mikor pedig megláttam, akkor elszállt minden magabiztosságom. Hatalmas (relatíve) épület, de olyan rozoga, hogy hihetetlen. Össz-vissz 2 eladó, berendezés nuku, sehol semmi, csak pár ecset, meg festék minták kiállítva. Kérdés adott, fel is tettem, de vártam a - Nem tudom. - válasz lehetséges felbukkanását. Ám elmaradt és csak "ennyit" kaptam:

- Egy pillanat türelmedet kérem.

Hoppá - mondom, itt meg mi történt. Egy nő elment keresni a festéket, a másik addig hellyel kínált, és előre bocsánatot kért az esetleges várakozásért. Kemény 2 perc múlva jött a hölgy. Kezében 3 vödör festék. 5, 10 és 15 literes, mondván, nem tudta melyiket kérem majd, így mindegyikből hozott. Hihetetlen. Kifizettem az 5 literest, majd eljöttem.

Haza fele kicsit gondolkodtam. Valószínűleg hozzállás kérdése az egész, de akkor is. A mai gépesített világban, ahol beírsz egy nagy dobozba valamit és egy kattintást követően, az anyád unokahugának, a fiának a leánykori nevét is kidobja, na ebben a világban, olyan egyszerű dolgok nem mennek, mint a mostani? Elgondolkodtató.

Miért nem lehet minden egyszerű?