A mai nap már két ikonikus vásárlóm is volt:
LvL. 1.:
Fiatal, 17-18 év körüli srác nagyvagányan beront a boltba:
-CSÁ!
-Szia, -köszönök vissza- de ez nem volt szép, ugye tudod?
-MIVAN?
-Ha kiveszed a fülhallgatót az agyadból, talán érteni is fogsz, amúgy meg nem mivan, hanem tessék, a köszönés meg "Szia, Szevasz, Helló...", nem CSÁ, főleg nem ordítva, mert azt hiszem nem vagyok a haverod.
A srác kicsit elpirult, kivette a fülhallgatót, majd szépen bocsánatot kért, majd a kenyeres állvány előtt állva megkérdezi:
-Pékárutok van?
-Nincs - mondom, közben próbálom visszatartani a röhögést.
-Akkor az mi? - Mutat a polcra
-Csak dísz! - természetesen elnevettem, amire ő is vette a lapot, elmosolyodott, majd megkérdezi:
-Friss?
-A kelt tésztás csigát kivéve minden hétfői. (Ma ugye szerda van)
Csodálkozik, kikerekedik a szeme:
-És a csiga?
-Az szombati!
Ekkor leesett neki, hogy viccelek, nevettünk egy jót, vett kettőt aztán kifelé dobott mégegy "CSÁ"-t.
LvL 2.:
15-16 forma kiscsaj megáll az állateledelek előtt, mosolyogva odapenderülök, bedobom a sármom:
-Segíthetek valamiben?
Rámnéz, pilláz kettő nagyot, olyan lédigagásan, majd halkan azt mondja:
-Köszi, csak a macskakajákat nézegetem!
Gondoltam beszélgetést kezdeményezek, majd érdeklődő tekintettel megkérdezem, hogy
-Milyen cicád van?
Amire azt a váratlan választ kapom:
-Á, semmilyen, csak olyan érdekes a csomagolásuk!
-facepalm-
