Alapdolgok.
Amikor belépsz egy szobába, köszönsz. Mert így neveltek. Beszélnek hozzád, reagálsz. Írnak neked, kérdeznek tőled; válaszolsz.
Elvárod, hogy hasonlóképp viselkedjenek, hiszen őket is így nevelték, nem?
Aztán jön a felismerés: nem.
Itt ugyanez a séma, csak pepitában.
Jön az érdeklődő pü. Válaszolok, majdnem, hogy lelkesen, hiszen az eddigi legjobb ajánlat a gépemre. Gyorsulnak az események, pü.-k röpködnek oda vissza, egész nap ezt témázzuk, már szinte letárgyalva a szállítás.....
Erre kis szünet után elkezdi kérdezgetni, csere érdekel- e.
Holott ő volt az, aki konkrét kp. ajánlattal nyitott, a helló, szia, szevasz trió akármelyike helyett.
Nézek hülyén, de azért (magamhoz mérten) kultúráltan reagálok: köszi nem, másra kell a pénz, közben kedvesen megkérem, hogy még aznap estéig válaszoljon, páran várnak az enyémre is, döntenem kéne.
Elcsöndesedik. Nem reagál. Lapít.
Rosszat sejtek.
Á, biztos, elment a net. Vagy ő . Esetleg otthonról. De . Itt van.
Árulkodik az adatlapja.
Igazából pontosan tudom mit csinál most.
Ezerrel a fórumot, rohanja át a faterát, zexpresszt esetleg még a hivatalos viszonteladói honlapokat is, vajh' hol talál szebbet, jobbat, okosabbat kevesebbért.
Lassan véget ér a nap, elketyegi az utolsó percét is. Tanggg, mondja a falióra, ennyi volt, elbúcsúztunk a tegnaptól. Rápillantván a pü. listára konstatálom, már megint egy EKE járt nálam.
Isten nyugosztalja.

EKE: Egyeztetés Közben Eltűnt