Néhány napja vásároltam egy Toshiba L670-16M típusú lapos készüléket, gondoltam megosztom veletek eddig szerzett tapasztalataimat.
A vásárlást hosszas kutatómunka előzte meg (három nap, ebből kettőt aludtam).
A főbb szempontok prioritási sorrendben a következők voltak:

kijelző mérete, garancia, processzor, videokártya, tárhely

Az előző áldozatom egy HP NX7300-as, mely közel 3,5 éve állt már szolgálatomban, lesve minden parancsolatom. Egy év garanciával vettem. Nem hosszabbítottam meg, minek azt, hiszen ez egy minőségi laptop. 3,5 év alatt 18 k-t költöttem rá. Mindössze egyszer adta meg magát a két tápáramkör IC, ezt leszámítva nem is volt vele bajom mindaddig, amíg a kijelző nem alakult át mint Morpheus alfa hullámai. Tervbe volt véve, hogy megjavíttatom (15 éve foglalkozok PC karbantartással, de mivel laposokkal nem nagyon foglalkozom, így nem is álltam neki szakérteni).

A laptop szervizesem mondta, hogy 30 ezerért megvan, ... én mondtam, hogy 30 k-ért egy Trabi is megvan, amit széthajtva a határban sokkal nagyobb elégedettség öntheti el kicsiny szívem, mint ha ugyanezt a műveletet egy javított laptop tetején próbálnám végrehajtani. Elszállt minden remény, hogy valaha lesz "máni, máni, máni, ... mászt bi fáni, ...."

Egy házibuliban, ahova nagy hirtelen hivatalos lettem, mindenkit jól ismertem, így nem volt nehéz megtalálni lelki, de még inkább fizikai támaszra szoruló ismerőst, aki a nyolcadik Jager és a hatodik Whiskey után szent kötelességének érezte, hogy számomra jól jövedelmező laptop bütykölői állást prezentáljon, ami természetesen nekem lett egyénileg kifejlesztve. Egy hosszabb monológját követően felcsillant a szemem, hogy itt egy ember akit ismerek és épp az imént taglalta, hogy mennyi hülye ember van, aki 30 k-ért megcsináltatja a lapos kijelzőjét, amikor 4-6 k-ért már rendeléssel, használtan be lehet szerezni és pikk-pakk ki lehet cserélni. Hurrá, itt az esély, hogy egy 'csekély' összeg fejében megoldódjanak gondjaim. Másnap nagy lelkesedéssel írtam házigazdámnak, hogy ha találkozik lapos szerelő úrral, mondja meg neki, hogy keresem. Három perc nem telt és és már hívott is 'kedves' barátom. Elmagyaráztam, hogy lenne nekem ez a laptopom, és rá gondoltam, mint a témában járatos szakemberre, aki majd kicseréli nekem. Elmondtam a paramétereket, majd rövid időn belül érkezett a már másnap aktuális Jager mentes, fél liter vízzel és 3 kávéval terhelt árfolyam: 30.000. Mivel lovaggá ütés helyet, hülyévé avanzsáltam volna magam, ha igent mondok, így megköszöntem illedelmesen és egy könnyed mozdulattal kihajítottam a telefont az ablakon. Na jó hajigálás nem volt, de itt már biztos voltam benne, hogy új lapos lesz ennek a vége.

A keresés a következőképp zajlott. Minden oldalon található egy kereső, ahol megadhatjuk álmaink laposának (lapos = notebook/laptop) paramétereit, mint magasság, szemszín, családi állapot.

A legfontosabb szempont a kijelző mérete volt. Előző szolgám NX7300-aska mindössze 1280x800-as felbontást tudott, ami nagyon kellemes, ha az ember nem fotóshoppol, vizuál studiózik, és úgy általában nem akar semmit csinálni a laptopon, max. megnézni a minimalista stílusban készített Feszty-körkép reprodukcióját. Gondoltam, azóta sokat fejlődtünk ezen a téren, nézzük milyen kijelzők születtek három és fél év elteltével. Az eredmény elég elkeserítő. Sajnos kitalálták nagy ügyesen ezt a HD-s cuccot, amivel semmi gond nincsen, amíg nem megyünk 1920x1080-as felbontás alá. De megyünk! Nincs apelláta.

A multifunkcionális felhasználó nem ugrál, elfogad, nem nyafog .. HD tartalom utána kutat napestig a Giganeten, hogy majd pár év múlva már ne is kelljen személyesen megjelennie a házibulin. E helyett majd jól odaholografálja magát egy magas fotontartalmú tánctérre. Start csomaggal rendelkező felhasználók legfeljebb kisebb rendezvényekre holografálhatnak majd, de pénztárcától függően Madonna koncerten is hivatalos lehet foton kópiánk. Nagycsaládosok közt külön kedvezményként, évente egy alkalommal Disney Landet sorsolnak majd ki.

Szövegszerkesztőben minek egyszerre több sor is látni, amikor egyszerre csak úgy is egy sort írunk vagy olvasunk. "Igazam van? Nem? De! nyóc!"

Az aktuális sláger kijelző: 15,6" (1366*768) felbontással fűszerezve. ÉLJEN! Ez az igazi felbontás. 800-as vertikális felbontáson eddig is épp-hogy kifért három sor Kölcsey himnuszából, most már szilveszterkor csak két soronként éneklünk kisebb hatásszünetet tartva, amíg szkorllozok.
Ezen a ponton már be volt lőve számomra, hogy kijelző mérete 17"-től kezdődik. Volt ugyan 16"-os gép 1920*1080-as felbontással, de túl régi, nem értéktartó architektúrával. Ha már új gépet veszek, akkor már ne visszafelé haladjak. Miután ez megvolt igen visszaesett a találatok száma. Ekkor még nem adtam meg a felső lélektani ár határt, de a kijelző méreteiből kiindulva már megvolt az alsó határ: 142 k.

Határozott elképzelésem volt arról, hogy Core iX processzorral szerelt gépet óhajtok venni, mivel ez jobban tartja az árát, mint a Core 2 Duo és társai. AMD szóba nem került, így Intel front meg volt határozva. A találatok száma majdnem minden oldalon le volt korlátozva, főleg amikor megadtam felső ár határnak a bűvös negyedmilliós határt. Még kimondani is szörnyű! Nyilván sokan már hívták is a legközelebbi esztékát, hogy időpontot foglaljanak EKG-ra.
Ugyan gyárilag eszem ágában nem volt ennyi pénzt kiadni egy laposra, de az élet útjai kifürkészhetetlenek.
A következő három versenyző marad bent még egy előzetes körben. Ekkor még nem voltam úgy vele, hogy AMD nem lehet.

HP Pavilon DV6-3050EH 199.990 Ft
HP Probook 4720S
(itt volt egy Renew 2 év garival és i5-ös procival, 4 GB 1333 DD3-assal :S) 229.900 Ft
Toshiba L670-16M 239.900 Ft

Az elsőről az AMD miatt, illetve az 1 év alapgarancia miatt lebeszéltem magam. Maradt az utóbbi kettő. Már majdnem sikerült egyik PH-s kollégának rábeszélnie a HP Probook 4720s-re, mikor kiderült, hogy elfogyott ez a verzió, az új ára meg persze 290 k Új szállítmány pedig majd bizonytalan időn belül. Ami most a szakdoga lemaradással és egyéb munkás tennivalók mellett sajnos nem fért bele.
Így a választás végül a Toshibára esett.

Mielőtt még rátérnék a választott kicsikére azért essen néhány szó, a HP Probook designjáról.
[link]
[link]
[link]
Ez egyszerűen gyönyörű! Erre mondom én személy szerint azt, hogy így kell előnyös kinézetű lapost készíteni. Nincs mit tenni, tetszetős. Szál csiszolt alumínium borítás, tükröződésmentes kijelző. Egyedül a billentyűzetet körülvevő fényes felültet nem fogtam fel teljesen, de ennek is megvan a maga szerep nyilván. Mindenesetre a laposok között nekem jelent pillannatban ez a favorit design.

De hogy ne csapongjak folyton jobbra-balra. Essünk neki választásom végső áldozatának.

TOSHIBA L670-16M

CSOMAGOLÁS

Röviden és tömören: egyszerű.
Nem találni benne mást, mint amire éppen szükség van ahhoz, hogy a gépet ne törje össze az első elhaladó három kilós kalapács. A csomag tartalmazza a lapost, a töltőt, valamint egy gyorsabb 7 perces, illetve egy lassabb, vasárnap délutáni Daniel Steel regényt. Ne ijedjünk meg, nem kapunk hozzá egy taiwani ebook-ot, csupán egy rövid tájékoztatót, amiben röviden taglalják a bekapcsoló gomb elkövetkező napjainkra gyakorolt élettani hatását.

A hosszabb leírás első 20 oldalát a biztonsági figyelmeztetések adják, ezek többsége igen hasznos jó tanács, melyet jó részt a tapasztalatok valamint az egyes nemzetek állatkertjeiben folyó csimpánz kísérletek eredményeként születtek meg. Az ott szerzett tapasztalatokat lemodellezve és a már jól bevált állatról emberre kísérletek eredményeként született, jól formázott, meghatározott sorrendet követő betűk összessége (mondat) alkotta toplista első helyezettje: "Ha az LCD panel megsérül, és szivárog a folyadékkristály, soha ne vegye a szájába, ...". Azt már régóta megtanultuk, hogy vizes macskát nem rakunk a mikrohullámú sütőbe szárítkozni, mert utána nem győz majd az asszony szitkozódni, de most már azt is tudjuk, hogy szivárgó LCD panelt nem vesszük a szánkba, mert nem nyalóka!!
Most hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a lapos nyalogatás nem életcél és nem deszka, hogy szöget üssünk bele, elmagyarázzák nekünk a kisregény további fejezeteiben, hogy mi mindenre is lehet még alkalmas a nyalogatáson kívül egy ilyen készülék. Számomra meglepő volt, hogy kizárólag magyarul szerepel mindez. Nem tudom mi történhetett, hogy rájöttek, hogy Magyarországon magyarul értekeznek az emberek.

Erről egy általam is használt krém jut eszembe, melyhez a következő információt találjuk a neten, magyarul: "A kezelés hatékonysága érdekében kérjük alaposan olvassa el a mellékelt betegtájékoztatót."
Én bőszen neki is estem a dobozban található 16 nyelvű tájékoztató áttanulmányozásának. Tényleg globális supportról beszélhetünk. Minden elképzelhető nyelven szerepelt a tudnivaló, kizárólag angolul és magyarul nem sikerült semmit rányomtatni.
Persze nem csüggedünk, elvégre törvény szabályozza, hogy magyar útmutatót nem tartalmazó gyógyszert értékesíteni tilos. Nem gond. Majd jól bekenjük vastagon.

Most, hogy már sokunk éves olvasási limitjét meghaladtuk többszörösen, jöhet az ismerkedés a géppel.

KÜLSŐ

Hogy ismét előre vetítsem a lényeget: egész jó. Természetesen itt nem beszélhetünk pártatlanságról, hiszen visszaolvasva egyértelmű, hogy a szögletesebb, letisztult formát részesítem előnyben, így az ívek, hajlatok és hullámok rám nem tesznek valami mély benyomást, kivéve, ha szemérmetlenül kicsi bikini is társul hozzá. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy egész szépre sikerült a lapos designja. Tulajdonképpen ez egy hibrid. Szögletes, de mégis kissé ívelt formavilág jellemzi.

Sajnos nincs mit tenni ki kell mondani a formája szép, az anyaga elfogadható a felület viszont pocsék. Fényes és sima, mint a frissen lakkozott babapopsi. Ami nem fényes, azok a billentyűk, a tapírpad és a két egér gomb, de ezen kívül minden olyan, mint ha instant tükörport kevertek volna festékkel és belemártották volna az egészet. Az alját leszámítva nincs olyan pont a laposon, amiben reggelente ne tudna sminkelni az asszony, amíg én a híreket nézem, a TV-ben, aminek hátal ülök. Természetesen a kijelző sem Anti-Glare, tehát nyugodtan masszírozhatjuk az egónkat egész álló nap, mivel népszerűségünk, akár anno Isauráé. A lapos minden felületén minket játszanak élő adásban.
Nyertesként a tapírpad kerülhet ki, ami érdes és matt. Nem csúszik, és nem ragad. Ez az egy, ami elég jól sikerült, de a méreteit figyelembe véve ne akarjunk rajta műkorcsolya EB-t rendezni.

Az alatta elhelyezkedő gombok formája és hangja elég érdekes. Biztos van akinek tetszik. Én nem vagyok köztük. A forma még nem is lenne zavaró, azonban a hangja egy katasztrófa. Kattog, de nem az a finom, gumipárnával ötvözött lágy kattogó hangja van, mint egy NX 7300-asnak, hanem az az ébresztő, reggeli stílusú hang. Lehet, hogy ez idővel bepuhulna, de nem én leszek, aki mindezt ki fogja próbálni.

Ha már a felületnél vagyunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy ezt a lapost is a temetkezési vállalt kizárólagos engedélyével fejlesztették ki. Egy két apróságtól eltekintve minden fekete. Ettől persze mit sem veszít értékéből, ugyanúgy szeretjük.

A tapírpad tehát megfelelő lehet annak, aki használja ... én nem fogom. Így marad a jó öreg 'vezeték és aksi nélküli' éter egér, ahogy én hívom.

Ennek az a lényege, hogy az egérnek a szükséges áramerősséget nem dróton vagy elemről (akkumulátor) adjuk, de még csak nem is vödörben hordjuk. Az alatta elhelyezkedő egérpadtól kapja valamilyen mágneses indukció elvét követve. Mi ebben a jó kérdezik, sokan, hiszen az egérpadhoz ugyanúgy drót vezet. Nem tudom, hogy akik ezt a kérdést feltették nekem használtak-e már abakuszon kívül egyéb használati tárgyat. Nekik következzék a válasz: mert az egeret mozgatom és nem az egérpadot. Így a kábeltörés esélye nagyjából nullára redukálódik. Sőt, ha valaki még annyit sem mozgatja, mint én, akkor valószínűleg soha nem hibásodik meg, legfeljebb, ha az elektromos alkatrészek beadják az unalmast.
Naponta átlagban 10 órát használom a lapost több éve, de már előtte is megvolt ez az egér. Szóval olyan 5 éves lehet és semmi baja. Nem kell tölteni sem, mert folyamatos az USB-ről az 'áramellátás'.
Így Pistike sem kap vérszemet, ha este 18+ oldalakat nézegetve, anyukája benyit és neki épp másfél centire az x-től áll meg az egér kijelentve, hogy az akkumulátor lemerült.

Hogy miért is írtam le mindezt. Tök jó, hogy egy 17,3"-as laptopnál az az alapvető feltételezés, hogy ez ide-oda lesz hurcibálva. NEM LESZ! Nem azért lett megvéve, hogy legyen. Azért lett megvéve, mert ha nem a szombámban akarok rohadni egész nap, hanem esetleg lemenni a konyhába vagy néha elvinni bemutatni ezt-azt a gépen, akkor ne egy 40 kilós házat kelljen cipelni. Következésképpen asztalon fogja tölteni az ideje nagy részét. Én pedig előtte, nem a tapírpadot simogatva, - kivételt képeznek ez alól a mazohisták - hanem a jól megszokott vezetékes egeremet használva. Az egeret azonban be kell dugni valahova (bluetooth egérnél is szükség lehet egy USB-s vevőre, ha nincs a gépben bluetooth). Ráadásnak még pendrive-ot is használ az ember néha (én folyamatosan). Így felhívnám a figyelmet arra, hogy NE A GÉP JOBB OLDALÁRA, ÉS LEGFŐKÉPP NE ALULRA TEGYÜK MÁR A KÉT USB-t. KÖSZÖNÖM!! Lásd jó megoldás a fent linkelt HP Probook.

Ha már beviteli eszköz, akkor térjünk is rá rögtön a billentyűzetre.
Egyszerű, egymástól 1 mm távolságra található gombok. Az egyetlen negatívumot már az elején letisztáznám, ... gépeléskor néha fura zörejt hallat a gép váza. Mint ha a középső rész alatt üres lenne és ettől berezonálna az egész váz. Olyan nem illeszkedik valahol valami és kilengéskor berezeg érzetet ad, de most egy ideje például nem is hallottam. Valahogy jól kell megkörnyékezni, hogy ilyen hangot hallasson. Nagyjából ennyi volt az, amit észrevételeznék, mint fura eseményt. Minden mással tökéletesen elégedett vagyok.
Nincs éppen egy kicsi kacsóm, így számomra elengedhetetlen, hogy egy gombnyomásra ne gépeljem be a BKV-t, mint mozaikszót. Figyelembe véve, hogy numerikus billentyűzet is helyet kapott a laposon a billentyűk mérete tökéletes. A gépelés hihetetlenül kényelmes rajta. Már órák óta írom ezt is, MSN-ezek és stb., stb., de még nem kaptam ínhüvelygyulladást. Olyan érzés, mint frissen sült cipóból vágott szelet kenyérre kenve puha vajat, majd felkockázva és salátával lefedve akarnánk eljátszani Beethoven zongora szonátáit. Nagyon kényelmes, azonban már néha talán idegesítően kényelmes is. Bár utóbbi nem túl gyakori. Összefoglalva, ezt szívesen nyomkodjuk majd, mint hülye gyerek a "Don't push" gombot.

A hangszórók egész jól szólnak, nem tudok rájuk mondani semmi kiemelkedőt. Először úgy tűnt megörültek ezek. Olyan hangon kezdett szólni a zene, hogy összehasonlításai alapként nagyim régi Sokol rádiója jutott azonnal eszembe. Ezt valami csoda követte, mert az Audio driver nem változott ennek ellenére elmúlt a doboz hang, mint ha sohasenem lett volna.
Külsőre elég fura, számomra kicsit nehezen szokható alakja van, a hangosoknak. Elnyújtott, vékony ellipszis, mely ferdén süllyed bele a gép vázába, az alján pedig lyukazott fémrács foglal helyet. Kicsit olyan érzetet kelt, mint sznobéknál a cukorszűrő. Ezt leszámítva egész szépen szól, bár az előző lapos 'hangrendszere' nem segítette a hallásom jó irányba történő formálódását.

A kijelző szép, szép ... tudja az általam minimálisan elvárt 1600*900-at, ami nagyon szép.
Fényes! Ezt kitalálta ki? Úgy értem eddig mindenki jól megvolt anélkül, hogy egész nap magát bámulta volna a kijelzőn vagy a napsütést csodálta volna nappal szemben
Senki nincs a világon, aki ezt el tudná magyarázni. Tudjuk a csilli-villi jobban mutat eladáskor meg a kirakatban, ami nagyon jó, csak ettől még nem lesz semmilyen gyakorlati haszna, azt leszámítva, hogy Pistike megunva, hogy gépét pipere türkőrnek használja az asszony, fog egy adag vizet, egy 5000-es csiszolópapírt, majd nekiáll gyengéden simogatni a kijelzőt.
A betekintési szög egész jó. Nem vagyok egy Playboy fotós, csak kiretusálni tudok, fényképezni nem, így ezt sikerült összehozni:

A fényerővel nem lesz gond, a legerősebb fokozaton, késő este a kerti nyugágyból netezgetve, egészen biztos látszódni fogunk a Jupiterről is.

A lapos kijelzőt tartó pántjai elég érdekesek, olyan bármikor eltöröd hatást keltenek, legalább is számomra. Nyitáskor és lecsukáskor nincs velük gond .. nem zörögnek, nem mozognak, nem adnak nyikorgó hangot, ... még. Viszont könnyen hozzáférhető, így később, ha nyikorgásra adnák a fejüket, akkor gyengéd mozdulatokkal és egy hurkapálcika segítségével könnyen bekenhetjük ipari gépzsírral.
A pántok egy nagyjából 1 centi vastag műanyag hengeren mozognak, így nem célszerű például a kijelzőnél fogva odébb rakni a lapost, mert annak ki tudja mi lehet a következménye. Nem egy megnyugtató látvány az élettartamot tekintve, de ki tudja, talán ez a tuti.

Az NX7300-asnak volt egy igen nyugtalanító tulajdonsága. Mégpedig, hogy a kijelző hátoldalát, tehát a lapos tetejét gond nélkül be lehetett nyomni. Tehát egy házibulin semmiképp nem állta volna meg a helyét, mint sörös hordó tartó. Már kisebb nyomásnál is olyan érzése volt az ember fiának, hogy most törik ketté a kijelző a túloldalt. Ennek ellenére nem volt alkalmam kettétörni, így a várva várt szivárgás és az ezt követő nyalogatás is elmaradt
Ebben az esetben nem lesz ilyen gondunk, mert a fedél szikla kemény. A kijelző két felső és két oldalsó gumibakokon támaszkodik a házra, ebből kifolyólag kicsit benyomhatóvá válik középen, ezért a kismamákra gondolva, írjuk majd be a következő User's Manual-ba, hogy nem pelenkázó.

Végszónak szánva mindenképp megemlíteném azt a nagyon okosan kitalált megoldást, mely abban segít, hogy ne kelljen két ember, vagy egy jó adag színészként szerzett tapasztalat, hogy előadjuk a hattyú halálát. Ugyanis sikerült végre olyan akku rögzítőt készíteni, amivel egymagunk is könnyen eltávolíthatjuk az akkumulátort. Az NX7300-ason ugyanis két rúgós pöcök tartotta, ami pont olyan távolságban volt egymástól, hogy egy kézzel esélyed nem volt elhúzni azokat, de ha két kézzel húztad el a két pöcköt, akkor már nem volt mivel kihúzni az akkumulátort a helyéről. Nyilván kivitelezhető volt, de akkor is kényelmetlen. Itt megoldották, hogy csak az egyik rúgós a másik egy sima ki-be pattintós, így már könnyebben eltávolítható az akkumulátor.

Ezen kívül megtalálható rajta: szokásos külső képernyőhöz analóg csatlakozó, HDMI, eSATA, 5 in 1 kártyaolvasó (xD kártyával rendelkezők hátrányban).

Megjelenésről nem igazán tudok már mit mondani. Így legyen egy pár szó a gép hangjáról. Alapjáraton nem is hallani. A merevlemez hangosabb, mint a gép maga. Néha bekapcsol egy rövid időre a ventilátor. A hangja pl. TV mellett alig hallgató. Este sem lesz vele probléma. Sajnos nem tudom mihez hasonlítani. Az NX7300-asnál kicsit hangosabb, de ha azt nézzük, hogy mennyivel nagyobb teljesítményre képes, akkor elenyésző a többletzaj. De hozzáteszem így is elenyésző a hangja.

BELSŐ

A gép specifikációja:

Processzor: Intel® Core™ i3-350M (2.26 GHz) FSB: 1,066 MHz, L3 Cache: 3 MB
Rendszermemória: 4,096 (2,048 + 2,048) MB DDR3 RAM (1066 MHz), Max.: 8,192 MB
Videokártya: ATI Mobility Radeon™ HD 5650, dedikált memória: DDR3 1024 MB (legfeljebb 4083 MB)
Merevlemez kapacitás: 500 GB (5,400 RPM)
Egyéb meghajtó: Univerzális kétrétegű DVD-meghajtó.
Képernyő: 43,9cm (17,3") Nagy fényerejű Toshiba TruBrite® HD+ TFT-képernyő 16:9 oldalaránnyal és LED-es háttérvilágítással, 1600 x 900, Válaszidő: 8 ms
Operációs rendszer: Eredeti Windows® 7 Home Premium (64-bit kiadás, előtelepítve, Toshiba merevlemez-helyreállítással)

Bővebb információ: itt

3D Mark Vantage

Bad Company 2-öm otthon van, így nem tudom letesztelni egyelőre.
Van viszont 3D Mark Vantage-em, amivel talán sikerült a hűtés igazi hangját is kihoznom, ugyanis fél óra CPU Burn-nel sem sikerült kihoznom ezer meg ezer decibeleket a gépből. Hangosabban, de mégis szinte csendben bírja a 100%-os processzor terhelést.

Ez sem fog most bekövetkezni, mert a Vantage nem akarja ezt a felbontást, így külső monitorra kellett kötni. Azzal viszont szintén nem sikerült megbirkózni. A teszt elindult ugyan, de teljes sötétség. Driver legújabb, DirextX szintén.

CineBench r10:

Open GL Standard Test: 4429
Single CPU Render Test: 2963
Multiple CPU Render Test: 6840

3D Mark 2006: 6636

Más játékra vagy programra egyelőre nem tudtam letesztelni, de ha igény van rá megteszem.

Gyárilag jár ehhez a modellhez egy Windows 7 64 Bit Home Premium.
A kód természetesen a gép alján olvasható egy nem túl tartós kinézetű matricán, ezért érdemes felírni valahova vagy valamilyen a papírhoz nem ragaszkodó átlátszó fóliával lefedni.

A gép első indításakor gyakorlatilag semmi teendőnk. Elkezdődik a 7 telepítése onnan, hogy írjuk be a felhasználónevet. Egy előtelepített Windowsunk van tehát a gépen. Ami nagyjából 8-10 perc alatt fel is települt nálam. Mivel Windows 7- így még a tényleges indulás előtt megtalálta a Wifi-t és már nettel indulva meg is jelent a lapos regisztrációs ablaka. Semmi dolgunk, mint megadni a lapos valamint a saját adatainkat, és már küldi is el a regisztrációt. Erre a garancia miatt van szükség, ugyanis, ha bevisszük a gépünket egy szervizbe központilag ellenőrzik, hogy jogosultak vagyunk-e az igénybe venni kívánt garanciális javítást.

A Windows indulásakor már látható, hogy temérdek segédprogram indul el. A registry-ben legalább 10 Toshibás programot találtam az autó indításnál. Ami talán nem feltétlenül szükségeltetik egy advancedebb felhasználó esetében. Mindent kapunk. Mindent magától felajánl telepítésre. Nem kell keresgélnünk, hogy merre lelünk szoftvereket a gépünkhöz. Minden megkapunk, amire szükségünk lehet.

Amit egyedüliként kiemelnék az a belépést/azonosítást segítő Toshiba Face Recognition rendszer, mely a Mozogj legalább napi 10 másodpercet program előfutáraként jelentkezik. Segítségével némi nyakgimnasztika után bejelentkezhetünk a Windows 7-be. Erről és a gépről egy rövidebb videót találtok az alábbi két linken (DivX 6.82-vel lett kódolva).

Face Recognition System

Nagyjából ennyi lenne, amit le akartam írni nagy vonalakban a gépről.

Használjátok egészséggel!