Hát eljött az idő, nagyon vártam már, de egyben féltem is tőle, reménykedtem benne, hogy egyszer csak engem is megfertőz ez a világ méretű járvány mely már évmilliók óta jelen van a földön. Igen ez nem más mint a szerelem. Félelmetes dolog ez, főleg nekem aki eddig még nem tapasztalta. Egy ismeretlen területre keveredtem, gyengének és sebezhetőnek érzem magam miatta, elvesztettem azt az erős öntudatos szingli énemet amit már megszoktam és tudtam mikor mire számíthatok.most nem maradt más csak a várakozás a rejtélyes sötét ködben.
Igen eddig ez mind szép is jó lenne ha két egyedülálló ember vonzódna egymáshoz, összejönnének és dúlna a láw, de én nem az ilyen szerencsés emberek közé tartozom. Ez az én formám. Nem vagyok egy gyakorlott párkapcsolatban élő típus, voltak próbálkozások hosszabb rövidebb ideig, de sosem gyulladt be a szívem. Erre most 1,5 hét ismeretség után lángokban állok és nem tudom mit tehetnék, hogy vele együtt égjek. Tegnap éjjel vele álmodtam, sosem volt ilyen szép és valósághű álmom mint most, életem végéig az emlékeim közt raktározom a VIP szekcióban. De egyszer minden véget ér, ahogy ez is, és reggel amikor visszatértem a zord kegyetlen valóságba elkapott a sírás, mint egy taknyos kisgyerek akinek kifújja a kezéből a lufiját a szél és sosem kapja vissza.