A történet 2006. október környékén kezdődött el, egy véletlen folytán. A keresztanyám férje írt egy cikket Don Fenyő Vendel Római papról. A Piliscsévi Flekács családfő ( Flekács Misi) felfigyelt erre a cikkre mivel volt a családjukban aki Flekácsról Fenyőre változtatta a nevét. Mivel felkeltette érdeklődésüket a cikk felkeresték a cikk íróját, Gáll Sándort.
Felvették a kapcsolatot egymással és kiderült,hogy a Sanyi felesége Nyári Ildikó. Kis nyomozás után kiderült hogy a Flekács és a Nyári család erős összefüggésben áll egymással. A dédszulők összeházasodtak a két családból.
Ezek után jöttek a családlátogatások először Ők mentek Csév-re, utána a Flekács család Dunaharasztira hozzájuk majd hozzánk is. Nálunk Misi megmutatta az addig kemény munkával összeszedett családfát. És szóba került, hogy szervez egy családtalálkozót. Ekkor mi még nem igazán hittünk a dologban de azért bíztattuk Őt. Hónapokig tartó csend után kaptuk az üzenetet, hogy készülődik a találkozó. Az unokatestvérem csinált egy bemutatót a Dunaharaszti leszármazottakról.
A találkozó időpontja 2007 Júni 23.-a volt. Szóval erről még frissek az emlékeim. Igaz, hogy késtünk egy kicsit a Pesti forgalom miatt, de igazából nem maradtunk le semmiről. Ahogy beléptünk a kultúr házba elkezdte a beszédét a helybéli pap. Elmondta, hogy ez milyen szép dolog és nem sokan foglalkoznak az elveszett rokonaikkal. A polgármesterasszony is szép beszédet mondott, de lényegében ugyanazt mondta el mint az elötte szóló. Sikerült helyet foglalnunk a vetítővászon előtt Misi régi képeket vetített le és közben elmondta, hogy ki kicsoda és kinek a rokona. A képek felvillanásakor az idősebbek zúgolódni kezdtek : ''Nézd ott a Manyi milyen szép is volt az esküvőjén és mellette ott a Pali mindig tetszett nekem...'' közben volt aki magát vélte felismerni a képen és segítettek elmondani a rajta szereplők neveit. Aki nézett már képeket a nagyszüleivel az sejti mire gondolok. A bemutatót tapsvihar követte.
A képek vetítése után jött az unokatestvérem feljebb említett bemutatója. Ezzel meg is ismertettük magunkkat az ottaniakkal. A filmet is tapssal viszonozták a meghívottak.
Én leültem beszélgetni de apukámat félrehívta egy ídősebb hölgy. Nem is figyeltem rájuk igazán, aztán anyukám szólt, hogy gyere ott vannak a Nyári-rokonok. Felugrottam nehogy elhalasszak bármit is a beszélgetésükből. Ahogy beléptem a körbe édesapám bemutatott az őt körbe állóknak. Elkezdődött a sztorizgatás amit csak a kisebb tömegen átvergődő emberek''elnézést''-ei szakítottak meg pillanatokra Lenyűgöző volt számomra az ottani sosem látott emberek közvetlensége. Kis idő után odajött hozzánk a polgármesterasszony és megemlítette a falumúzeumot. Egy helybéli Úr vezetett át minket egy régi házban berendezett múzeumba. Visszasétáltunk a kultúrba ahol a helyi kórus elénekelte a Piliscsévi himnuszt magyarul, majd szlovákul. Nagyon kellemes hangja volt a helyi kórusnak. Kimentünk az udvarra a friss levegőre. Nagymamámhoz odalépett a falu fuvarosa:
''Csókolom! mi már találkoztunk.
nem hiszem-jött a válasz
de bizony én fuvaroztam az öreg Nyári Péter örökségét Harasztira.''
Hát rendesen elképedtünk...
Meghívott minket a jövőheti falunapokra, és felajénlotta hogyha arra járunk vár minket a pincéjébe. Elbúcsuztunk tőle mert hívtak minket a templon lépcsőjére egy családképre. Mi összeáltunk a frissen megismert rokonokkal a tömeg közepén. Itt derült ki, hogy tényleg rengetegen voltunk csaknem 140(!)fő. Visszaszállingóztonk a kultúrba de elkapott minket egy idős úr : ''Maga a Nyári Péter fia? Versenyeztem vele a Dunán. Ő komppal ment én pedig úsztam, életemben 27 km-t úsztam. Ismét elcsodálkoztam ezeknek az embereknek a kedvességén, nyíltságán. Beültünk az egyre üresedő terembe és meghozták a friss fasírtot a krumplipürével. Érdekes íze volt mert nem volt benne paprika de azért jól esett.
Kaja után odajött hozzánk egy idős neni egy albummal. Megmutatta benne a szüleit a gyermekeit, unokáit és elmondta, hogy 87 éves. Már kezdtem megszokni a nyíltságukat.
Odaült még az asztalunkhoz egy úr ismét képekkel és bemutatta hogy nézett ki a falu régebben. És érdekes történeteket mesélt mellé. Ő ismét megemlítette a falunapokat és szintén meghívott minket a pincéjébe. Megtudtuk, hogy 150 pince van a faluban.
Odajött hozzánk az idősebbik Flekács Mihály. Elmesélte mit csinál a fia és a másik fia most jön mert eddig dolgozott. Mi mondtuk neki, hogy büszke lehet a fiára hogy ennyire életerős és talpraesett, hogy sikerült összehoznia neki ezt a találkozót
Olyan 7 óra felé szinte már csak mi maradtunk. Elbúcsuztunk a még ott lévőktől és elindultunk a kocsikhoz. Hazafelé még megnéztük a régi Flekács család házát. Rengeteg friss élménnyel tértünk haza és az ottani emberek kedvességeiről beszélgettünk.
Ezúton szeretném megkérni azokat akik ezt olvassák, és valamegy családból ismernek valakit, esetleg rokonok azt jelezzék a csal'd honlapjn>
http://www.flekacs.extra.hu/
