Ma van anyu névnapja. Mi általában délután ajándékozunk, ekkor köszöntjük fel egymást.
Így gondoltam ma is, délután fél három körül értünk haza. Útközben anya a szomszéd utcában észrevett egy rózsabokrot, gyönyörű, sárga rózsákkal. Arra gondoltam, hogy amikor kimegyek bringázni, akkor veszek a lakóktól pár szálat.
Így is tettem. Hazaértünk, lepihentünk egy picit. Elaludt anya. Felszaladtam a zsebpénzemért. Beraktam a zsebembe egy ezrest. Nagy pénz ez, főleg nekem, de nem sajnálom anyutól. Szóval elindultam, útközben szedtem a mezőn pipacsot is. Szép, piros pipacsokat.
Elmentem ahhoz a házhoz. Kerestem a csengőt, sehol se találom. Nyitva van az ajtó, de a kapu csukva. Nem akarok udvariatlan lenni, várok a soromra. Sok időt várok. Megunom. Egy közepesen hangos "elnééézéést" kiáltok. Nincs válasz. Megismétlem később. Megint, megint. Négyszer szólok, de nem egymás után. Hallom, hogy főz a néni. Serceg a szalonna, veri fel a tojást... Ötödjére is szólok, nem adom fel. Kijön. Megkérdezi, hogy mit szeretnék.
- Csókolom, elnézést a zavarásért, anyukámnak ma van a névnapja, és nagyon tetszett neki a néni rózsái, szeretnék venni egy párat.
- Venni? Azt nem lehet... Várj csak, hozok ollót.
Várok. Jön is.
Vág nekem hat gyönyörű rózsát. Megköszönöm, nyújtom az ezrest.
- Eszedbe se jusson. Isten éltesse anyukádat, jó szívvel adtam.