Teista: a Világegyetemet egy öntudatos tértől és időtől független lény alkotta, és benne minket is, ez isten.

Ateista: a lény jellemzői (öntudatos, tértől és időtől független) nem írhatóak le a jelenlegi természettudományos törvényekkel, illetve a Világegyetemet és benne minket az evolúció teremtette, a hit (és ezáltal az egyház/vallás) egy emberben főleg a külső hatások (családi nevelés stb.) eredménye, melynek ráadásul már tudjuk a pontos helyét az agyban (így például ezt stimulálva lehet manipulálni valaki hitét).

Én: a szívem tudja, hogy van magasabb rendű lény, az eszem pedig meg is tudja magyarázni a két ellentétes világnézet bizonyos de nem bizonyított igazságainak hitbeli elfogadásával. Az ateista gondolatát továbbvíve egyértelmű, hogy itt a harmadik dimenzióban nem tudjuk elfogadni, vagy bizonyítani egy olyan lény létét, aki:
- ha a harmadik dimenzióban él, akkor a technikai fejlettsége, és a mi fejletlenségünk miatt könnyedén elrejtőzhet (például észrevétlenül "parkolhat" valamelyik bolygó takarásában a Naprendszerben)
- ha a negyedik dimenzióban él, akkor
számunkra ugyanúgy megmagyarázhatatlan és kimutathatatlan, mint egy papírra rajzolt kétdimenziós pálcikaembernek a mi háromdimenziós világunk (a kétdimenziós lénynek egy háromdimenziós lény az isten)

Ahhoz, hogy kimutathassuk isten létezését, a magasabb dimenziókat kellene kutatnunk, amihez jelenleg nincs meg a technikai fejlettségünk, így marad a hit és filozofálgatás a témában. Ettől függetlenül én hiszek a magasabb rendű lényben, de úgy, mint egy technikailag feljettebb, esetleg magasabb dimenzióban jelenlévő élőlényként.