Péter munkanap lévén ma is fél hétkor kelt. Elkészítette a szokásos omlettet, közben nyugtázva, hogy a szomszéd megint zörögni fog egész nap, megjött a sittes teherautó, és tolat. Elmerengett a napi teendőin, elmosogatott, majd bevette magát a fürdőbe. Megint ez a csipogás… most meg a szemben található elektronikai boltba hozta meg a kamion a friss árut. Furcsa, mert ma péntek van, és mindig hétfőn szoktak új szállítmányt kapni. Üldögélt még egy darabig a klotyón, majd lezuhanyozott, fogat mosott és felöltözött. Szokásos péntek, semmi extra, fehér galléros póló, farmer, sportcipő. Időben kelt fel, nem kapkodott.

Péter elővette óvatosan a kerékpárt a garázsból, hétköznap nem ült autóba. Minek? Csak 3 kilométer. Gyors ellenőrzés, gumi kicsit lapos, de volt benne defektjavító folyadék, megfogta. Gondolta kibírja a mai napot. Utálta, ha reggel kellett pumpálni vagy defektet javítani. Első fék jó, hátsó meg kontrás, agydinamós veterán gép, sosem hagyta cserben. Bezárt, bekapcsolta a riasztót, majd kilépett a nagykapun. Újabb nap a paradicsomban. Szép napsütéses idő volt, 22 fok. Csiripeltek a madarak, bár a kamion sípolása és a targonca zúgása elnyomta némileg. Péter elindult az utcán, örült, hogy végre csendesebb részre ért, de megint hallotta azt az idegesítő sípolást, ezúttal a csapágy boltnál tolatott egy teherautó. Viszonylag forgalmas az utca hétköznap, van itt minden, elektronikai üzlet, építési anyagok, csapágy bolt, fodrász. Nem szeretett kilépni a kapun kívüli világba.

Péter jobbra kanyarodott, és gyorsítani kezdett. 400 méter a 4 sávosig. A kerámiás szomszéd éppen pakolta a kerti törpéket a furgonba, az öreg Béla bá a kisháznál meg a rózsákat metszette. Milyen jó neki, már nyugdíjas, utazik, kertészkedik, nincs idegeskedés. A zöld kapunál a dilis kutya megint a kerítés mögül ugatott veszettül. jobb, mintha a kerítés előtt lenne... Mindig ugat, akkor is ha senki nincs az utcában. Ki tudja milyen démonokkal harcol?

Az iskolánál az ételhordó kisbusz pityegett, mindig fél nyolc körül érkezik. Csak a szokásos, alig bírt betolatni a szűlők autói miatt. Mindennapos reggeli káosz. Legalább nem unalmas. Minden nap más mintázat a parkolóban, ugyanazok az autók, tehát mégis ugyanaz? Péter megállt a stop táblánál, nem sokat kellett rostokolnia, pont kifogta a távoli jelzőlámpák piros hullámát. Röpke fél percig egy autó sincs ilyenkor a 4 sávoson. Ha akarná, leteríthetne egy plédet és piknikezhetne is. Aszfalton? Beteg egy gondolat, el is vetette gyorsan.

Szerette ezt a kis zöld utcát, rózsák, pampafű, kecskerágó, itt-ott levendula. Belváros, mégis nyugodt környék, egymás hegyén-hátán a házak. Anno itt is nézett használt ingatlant, de túl kicsit a telkek, nincs privát szféra. Felváltott hatodikba, haladjunk.
A piacnál péntek lévén nem voltak sokan. A markoló dolgozott, a billencs büszkén tartotta magát a kanálnyi sitt adagok alatt, majd ismét a tolatatásjelző hangját hallotta. Éppen modernizáció zajlik, a régi bódésort bontják. Ritka idegesítő egy nap. A vevők, mint méhek a mezőn bóklásztak az árusok között. Ezen a részen Péter át szokott gyalogolni, vett valami friss gyümölcsöt. Már csak egy köpésre volt a munkahelyétől. Tartotta a menetidőt, megvette az almát, banánt, majd tovább ballagott.

A futár cég depójánál egy nyerges vontató érkezett meg a központból. Késett, ilyenkor már a furgonok szoktak indulni napi körútjukra. Mindig ez az idegesítő sípolás, csipogás, most még 2 furgon is bekapcsolódott a koncertbe. Legyen már egyszer nyugalom, hétvége, természet. Péter erre vágyott.

Egyszer csak megszűnt a csipogás, szétfoszlott a város, csend és sötétség vette körül. Érezte a kórterem szagot, a tűt a karjában egy pillanatra, eszébe jutott egy emlékfoszlány a Forráskódból… lehetetlen... majd minden eltűnt számára.