Debrecenben meglátogattam ma a Nagyerdőt, térdig hóban, mert úgy adja igazán. Nem is tudom mikor sétáltam egy jót itt utoljára, tavaly nyáron is csak kerékpárral bolyongtam valamennyit, de az csak mutatóba volt. Most jó két óra sikerült a régi idők emlékére, igaz ez meg sem közelíti a tavaly novemberben elcsatangolt tanárember két napos meditációját, de azért kellemesen kifárasztott, délutáni szunyókálás is lett belőle.
Nem az erdőben, otthon.
A Nagyerdőben is van egy adótorony, Tokajból is láttam már amikor távfényképezni mentem, és a tornyot nézve, a légkör-átlátszóságon való agyalás közben beugrott, hogy még tavaly elértem pár régi célomat, például Szolnok megörökítését a Mátrából. Íme:

Igen szerény, 200mm-es telével készült, inkább csak a magam megnyugtatására, hogy vajon érdemes lehet-e felcipelni egy jelentősebb dögöt ha hasonlóan jó körülmények várnak? Nos, érdemes.

Megvolt továbbá júliusban Salzburg is. Éjszakai vonattal oda, éjszakaival vissza, Bécs után alig tudtam elaludni, mert a vonat nyugtalanítóan lassúnak tűnt az imbolygás ritmusa és a hanghatások alapján. Aztán amikor elhúztunk egy állomás mellett, akkor nyilvánvaló lett, hogy 160-200 körüli tempóval hasítunk. Ja...?
Vagy 20 órám maradt a felfedezésre. Ritka gány idő volt, csepergett az eső, meg reggel 6-ig a könnyem is, hogy most aztán ülhetek egész nap az amúgy egész kulturált, de felújítástól sújtott vasútállomáson. Aztán lassan alábbhagyott a csapadék (Höhö. 400 méteren, a város szintjén legalábbis), nekiindulhattam a csaknem 1300m-es Gaisbergnek. Dél előtt fenn voltam, a csúcs környéke ködben fürdött, én egy kis esőben is addig, viszont a szél legalább piszkosul fújt, a 15 fok jóval kevesebbnek érződött, én meg a szokásos nyári szerelésemben jelentem meg persze - hogy Mr. Furkót idézzem: "Hú de jó!"
De megérte. A szél előbb csak rövid másodpercekre, aztán csaknem tartósan szétzavarta a felhőket, gyönyörködhettem a panorámában, ki is választottam következő célomat: a Berchtesgadener Hochthron, tulajdonképpen már német terület ha jól néztem, de Salzburgból egész kényelmesen elérhető, 1900m fölötti csúcs. Magasabbra azt hiszem nem is nagyon szeretnék eljutni; nekem addig poén a hegymászás, amíg a csúcs is zöld. Kopárság, hó annyira nem kell, fűben szeretem pihentetni a seggem.
Baromi korán, 15 órára a városban voltam ismét. Korán, mert a vonatom éjfél után indult haza, így városnézéssel kellett elütnöm az időt. Jaj, szegény, muszájból csatangolt Salzburgban. Persze ezt sem bántam meg, igen helyes város, a Mirabellgarten például gyönyörű kastélykert, a schönbrunnihoz hasonlítható, csak míg az akkora mint egy kisebb település, emez jóval kisebb. A vár viszont valami drabális élmény, nem mentem be ugyan, de kívülről is igen meggyőző.

No, ki jön idén?