Évente 5-6 alkalommal tartanak fotósbörzét Budapesten, most már jellemzően a Ferencvárosi Művelődési Központban. A Lurdy-házhoz van közel a plázákon nevelkedettek kedvéért, kocsmát arrafelé sajnos pont nem ismerek a magamfajták eligazításához. Nem feltétlenül kell fotóbuzinak lenni hogy élvezze az ember ott a hangulatot, de kétségkívül sokat segít benne. Nem csak évszázados ritkaságok kaphatók, sőt kisebbségben is vannak lassan a régiségek, de ha kicsit is érdekel a téma, nézd meg egyszer. Gyakrabban van mint a Vénusz-átvonulás, esélyes hát.
Vasárnap én is itt voltam másodmagammal, egy régebbi vevőmnek említettem meg az eseményt, benne pedig feltámadt a nosztalgia, elmondása szerint régebben amúgy rendszeres látogató volt ő is. Elhozta gyűjteményének pár kevésbé használt darabját, összesen talán nyolc tételt, én pedig a szokásos karácsonyfaszerűen nyakig pakolt stílusban cipeltem a helyszínre vagy tizenötezer apró bizbaszt. Önbizalommal telve mégpedig, hiszen a termékek egyharmada jellemzően el szokott kelni a pár óra alatt.
Huszonöt perc múlva, mire én kipakoltam a táskáimból úgy nagyjából, tőle már megvették a cuccai felét, le sem merem írni mekkora bevételt termelve. Lehet nem a megfelelő dolgokat árulom...? Délben összepakoltunk szépen, persze nem volt azért rossz délelőtt ám, csak jobban hozzászoktam a sikerhez.
Szolnokra igyekeztem, előtte még Szajolban várt egy találkozó.
Másnap Szolnokon pihenés volt az eredeti tervem, meg a tévé távkapcsolójának a szanaszét nyomkodása - höhö, de nem ma. Kecskemét, várt először, itt bolyonghattam egy órát szerencsére, vagy öt éve - hé, pontosan öt éve! - voltam utoljára. Szépen fel lett túrva a belvárosba vezető utca, lehet hogy szép lesz, de szerintem senkinek semmi baja nem volt a régivel, mármint amíg a bányászok ide nem jöttek ásni. Most már nem olyan jó. A középső zöldsávban is lehetett sétálni, teljesen élhető volt azt hiszem. A mozi így ránézésre bontásra lehet ítélve. Látszik rajta hogy igen régen használhatták utoljára rendeltetésszerűen, de remélem hogy a rendbetétel vár rá és nem a vég, egyáltalán nem tájidegen épület. A közelben csapolt Gösser volt a menü, kicsit úgy éreztem hogy becsaptak: egyáltalán nem ütött meg, pedig egy korsónyit azért már megérzek, ízre pedig kifogástalan volt, a Staropramenhez hasonló enyhe kesernyésség szerepelt háttéraromaként. Este aztán megnyugtatott rég nem látott barátom, hogy a csapolt alkoholmentes sör azért elég ritka jelenség, lehet inkább csak kezdek hozzászokni. Remek!
Majd Mezőberényben volt a következő program, mindössze tíz percet töltöttem ott, szeretem ha olajozottan mennek a dolgok. A srác, akivel találkoztam, mivel rá szeretett volna gyújtani és ugye egy vasútállomás területén voltunk, megkérdezte dohányzom-e? Válaszomtól kissé meglepődött, pedig csak annyit mondtam, hogy "nem, én iszok és drogozok". Aztán meg már hiába bizonygattam, hogy, ááá, nem is iszok...
Ma a visszautam Győrbe is komplikáltabb lett az indokoltnál: Zalaegerszegre ugrottam el még. Na itt aztán tényleg rég voltam, akkor sem sokat, és most sem vittem túlzásba, ismétlés következik remélem hamarosan, nem láttam értelmét maradni az esőben. Egy csapolt Kőbányai belefért éppen, majd mivel Ukkon át jöttem ide (szépen látszott a sümegi vár sziluettje), Szombathelyen át mentem vissza - csak hogy legyen némi változatosság is.
Valami defekt márpedig volt azzal a Gösserrel, mert most meg vigyorogva utazok egy órával a Kőbányai után is.

Győr-Szolnok: 231km (3950ft)
Szolnok-Szajol és vissza: 2x10km (500ft)
Szolnok-Kecskemét és vissza: 2x60km (2240ft)
Szolnok-Mezőberény és vissza: 2x79km (2980ft)
Szolnok-Zalaegerszeg-Győr: 371+161km (5590+3130ft)