2010 egyik ködös októberi hajnalán Tatabányára vezérelt az utam, nomeg egy ügyfelem. Ha már így alakult, és fényképezőgépet és méretes teleobjektívet is vittem magammal, bevetettem hát magam a vadonba és felfedezést követtem el addig számomra ismeretlen vidéken. A felfedezést egy több ösvény kusza kereszteződésébe épített erdei magaslesnél hagytam abba, feltelepültem rá, közben az idő sokkal tisztább lett így felszerelésemet is készenlétbe helyeztem, ettem, nézelődtem.
Nemsokára a lestől mintegy negyven méterre róka bukkant elő az egyik csapáson, annak bal oldalán, majd tőlem egy-két percig távolodva eltűnt a jobb oldalon. Ujjongtam magamban, hogy ilyen közelről láttam vadon élő rókát, majd miután lecsillapodtam, a figyelmem is alábbhagyott, bámészkodtam én faágakra, áthúzó repülőkre, a magaslest támadó pókokra. Aztán amikor jó óra elteltével ismét az utat szkenneltem, láttam ám hogy a kis vörös a jobb oldalról küszködi magát vissza a csapásra, meg valami elég nagy izét is hozna magával, aha, na ezért nem olyan egyszerű neki kijutni a bokrok közül. Aztán velem szembe ügetett lassan, a nála lévő vaskos fadarab most már könnyebben volt mozdítható az aránylag tiszta terepen, persze így is megállt néha, nézett, fülelt, szaglászott, pihent, majd újra fogai közé kapta nemgurulós bőröndjét és eltűnt az előző felbukkanásának helyén.
Nézegettem még ott helyszínen a képeket, de addigra már a nap is hétágra sütött, szegény LCD-n nem nagyon láttam értékelhető részletet: róka, út, tátott száj, bazi nagy görcsös bot. Nem csak veszettek a rókák, hanem hülyék is, milyen idióta állat épít fészket ősszel? Elvitték az előzőt a svájcifrankhiteled miatt, kisvörös?
Hallgassatok Forrest Gump mamájára: az a hülye aki mondja.
A számítógép monitorán már egyértelmű volt hogy egy őz hátsó lábát cipelte a kis vadász. Nem valószínű hogy ő ejtette el, de azért meg kell hagyni, szép munka volt.

Így tegnapelőtt rókafotózási céllal siettem vissza a tett színhelyére, de a rókának senki nem telefonált, hogy helló, fotózás lesz. Nem is jött el sem ő, sem az erdő más emlőse, bánatomban tehát lefényképeztem a tatai várat.
Tatabányáról persze, mert úgy kihívás.

Győr-Tatabánya és vissza: 2x67km (2620ft)
Győr-Budapest és vissza: 2x131km (5040ft)