Kábé úgy érzem magam mint az átlagember amikor megveszi a Ferrariját: többé nem vagyok átlagember. Pedig a francot nem, de van egy jólesõ szabadságérzet bennem attól, hogy megkaptam az éves Start VIP kártyámat. Egy évig jegyvásárlás nélkül vonatozhatok bárhová az országban, elsõ osztályon, IC-n, Railjeten, ahogy tetszik.
Nem tudom csupa racionális indokkal alátámasztani, hogy miért is vettem meg. Az elsõ autóját sem mindig azért veszi az ember mert tényleg szüksége van rá, van ott sok szempont ami mind-mind egyénfüggõ. És ha autó vs. tömegközlekedés vitára kerül a sor, ez a szó: "szempont" bizony megnyeri a szópárbajt annak aki elõször veti be. Mert ugye a vita onnan szokott indulni hogy melyik mennyibe kerül, és aztán mégis annyi, de annyi más változó kerül a képbe ami árnyalja a helyzetet...
Start Klub kártyát használtam egy évig, 35 ezer forintba került, cserébe a másodosztályú jegyeket féláron kaptam meg. A cégem 100%-ban kifizette az így váltott hazautazós jegyeimet, míg a teljesárút csak 86%-ban térítette volna, így havi 4 utazással számolva 6-7 hónap kellett a megtérüléséhez az általam használt viszonylaton. Onnantól lassan "nyereséget" termelt, valamint az sem elhanyagolható hogy a magánútjaim féláron voltak. És itt egy érdekes, további haszonforrás lépett fel.
A magánútjaim elsõdleges célja néhány esetben valamilyen adásvétel lebonyolítása volt, amibõl visszafogott mértékû hasznom származott, példaként vegyünk egy Gyõr-Budapest-Gyõr utat, ami ma teljesáron körülbelül 5000 forint. Ha az a bizonyos visszafogott mértékû haszon várhatóan csak 3000 forint, el sem kezdem szervezni az utat, hagyom a fenébe, vagy ha a posta nem kivitelezhetetlen, azt választom. A postát azonban eleve nem veszem számításba, okkal van az kihagyva amikor találkozót szervezek. Ha van egy Start Klub kártyám, akkor már árnyaltabb a kép, 500 forint haszon ugyan még bõven csak az éhenhaláshoz elég, normális ember nem is foglalkozik vele. Csakhogy engem keményebb fából faragtak ám, e kártya birtokában bizony nekiállok szervezni a találkozót, és ezzel párhuzamosan publikussá teszem az utamat, tudatva a többi potenciális vevõvel hogy én egy adott idõben, adott forgalmas helyen elérhetõ leszek egy számukra kedvezõ tranzakcióra. És a potenciális vevõk bizony tényleges vevõvé válnak - együttesen akkora hasznot produkálva, hogy utólag nyilvánvalóvá válik: a teljesárú jeggyel is bõven megérte volna. Én hülye meg viszzaléptem volna az elsõ körben.
Na ezt a jelenséget hívom úgy, kissé pontatlanul és túlegyszerûsítve, hogy "kiterjesztette a lehetõségeimet ez a kártya". A példában szereplõ néhány szám egyáltalán nem valós, a folyamat mûködését akartam leírni vele.
Nos az új szerzeményemmel hasonló, további potenciálnövelés az egyik célom. A másik, talán még fontosabb természetesen a turisztika: imádok kirándulni, amíg majd hányingert nem kapok ha csak képeslapon is meglátok egy vonatot.
A kártya felavatása nem sikerült túl méltóságteljesre: csak azért ugrottam fel Kõbánya-alsón a Cegléd felõl becammogó zónázóra, mert vizelnem kellett, de ha már ott voltam akkor le sem szálltam a Nyugatiig. Onnan viszont a szépséges Dunakanyar felé robogok e sorok írása közben is, Nagymaroson a Duna partján benyelek egy üveg sört, talán felmászok a közeli hegytetõre is ha lesz idõm.
Azután vissza a Nyugatiba, Pilisjászfalun vár rám egy rövid találkozó, majd onnan esztergomi és komáromi átszállással hazautazok Gyõrbe.
Kõbánya alsó - Budapest 8km (250ft)
Budapest - Nagymaros - Budapest 2x52km (2240ft)
Budapest - Esztergom - Gyõr 143km (2830ft)
