Olvastam pár autós cikket itt a portálon, és gondoltam, szaporítom eggyel a számukat :-) Lehet, hogy a véleményemmel sokan nem fognak egyetérteni, de azért leírom, hogy borzoljam a kedélyeket :-)

Az elmúlt közel 40 évnyi tapasztalatom, hogy Magyarországon a drága és komplikált autótípusokat csak az engedheti meg magának, akinek nagyon sok felesleges pénze van. Elsősorban nem az újonnan vett autókra gondolok, hanem a tizenéves, új korukban pompázatos, akár prémium kategóriás típusokra.

Miért?

Egyrészt mert rosszak az utak, sóherek a tulajok. Másrészt mert a gyártónak nem érdeke az örök életű autó, és szeretné, ha valahol a 200 ezer kilométer környékén bontóba kerülne, te pedig új autót vennél. Harmadrészt mert a szervizek is olyanok, amilyenek. Garanciaidő alatt a legtöbb új autótulaj lelkiismeretesen elviszi a márkaszervizbe a verdát, ahol lehet, hogy lelkiismeretesen el is végzik a karbantartást. Van rá azonban esély, hogy nem cserélik a cserélni valókat, mondván, hogy jólvanazúgy, kibírja még, hiszen új autó. Persze kiszámlázzák, aztán megy az alkatrész vagy az olaj a saját autóba. Vagy netán a nem garanciális autóba, ahol a másik ügyfél még egyszer kifizeti. Tiszta haszon.

Aztán vége a garanciának, és már nincs akkora hajlandóság a márkaszerviznek fizetni. Megoldjuk okosba' a JóskaPistaGézánál, mert az nagyon érti a szakmát, és a hengerfejpakolást is mindig maga cserélte a faros Skodában. Lehet, hogy a JóskaPistaGéza legalább tényleg kicseréli, amit ki kell, de nem biztos, hogy időben észreveszi a kezdődő gondokat. Amikor kopog, csörög, füstöl, akkor megint irány a szerviz. Ott persze megy a pingvinezés, az ittkellenehagyni, meg a többi. Sajnos a jó szakemberek már elmentek a nagy szervizekből. Vagy maszekolnak, nyakig úszva a melóban, vagy külföldön dolgoznak ötször annyiért, vagy belefáradtak az egészbe, és kannásbor kereskedést nyitottak nyugdíjas éveikre.
No, a szervizben szétszedik, forgatják, cserélik, összerakják. Vagy jó lett, vagy nem. Leginkáb a kapuig jó, aztán hazafele, vagy másnap megint nem jó. Autó vissza, nézik, szétszedik, forgatják, cserélik, összerakják. Márpedig ennek jónak kell lennie.

Nem az.

Tulaj vagy beletörődik, szenved vele, vagy eladja, vagy megy másik szervizbe. Ott ugyanez elölről. Ha szerencsés, végre jó az autó. De mivel már megfutotta a gyártó által tervezett élettartamot és kilométert, előbb-utóbb valami megint elfárad. Vagy csak kiszopósodik a szilent, zörög a gömbfej, mert a gyártó a tükörsima utakra tervezte, nem a káeurópai tankcsapdákra. Ekkor jön az átok. A tulaj megátkozza a gyártót, a szervizeket, az útépítőket, az alkaltrészgyártókat, a mindenkit. Ettől persze az autó nem lesz jobb, de a tulaj átbillen egy érzelmi küszöbön, és már nem szerelmes az autójába. Szabadulna tőle. El is adja valahogy, miközben már nézegeti a hirdetéseket, hogy mi legyen az utódja.

Természetesen 10-ből 8-szor ugyanannak a gyártónak ugyanaz, vagy egy hasonló típusa lesz az utód. Mert ez már jó. Igaz, hogy a gyártó már 200 éve gépeket gyárt, tehát nem tegnap kezdte a szakmát, de akkor is, ez lesz a tutti. Mert ezen már nem olyan a motorban a izé, meg a futóműve sem véletlenül amolyan. Meg különben is, mindig erre vágyott, csak eddig nem volt rá pénze. De most, hogy már elérte a negyedmillió kilométert, végre jól lement az ára, és megveheti.

A költőnek van igaza, a szerelem örök.

Mi a tanulság? Mindenkinek más. Lesz, aki szerint hülye, aki nem új autót vesz. Mások szerint hülye, aki azt a gyártmányt, azt a típus veszi, mert az szar, de neki van egy titkos tippje, hogy mit szabad megvenni. Lesznek aztán olyanok is, akik szerint én vagyok a hülye, aki ilyen cikkeket ír.

Nekem mi a tanulság? Nekem az, hogy mivel feltalálták már az Internetet, érdemes használni. Érdemes körülnézni, hol, mit írnak az adott típusról. Nem csak az újautós tesztekre gondolok, hanem azokra a portálokra, fórumokra is, ahol a használati tapasztalatokat írják le a tulajok. Ha van márkaklub, oda is érdemes elnézni, de ott csak óvatosan, mert ott a márka szerelmesei áradoznak, tesztoszterontól csöpögő véleményüket olvashatod. Mindezekből kialakul egy kép, hogy az adott típusnál mire lehet számítani .

Aztán nem szégyen másoktól tanácsot kérni, hiszen vannak, akik tényleg értenek az autókhoz. Kevesen vannak, de vannak. Ők általában márkafüggetlen szervizesek, autóbontók. Náluk megfordul a kínálat legalja is, tudják, hogy melyiknek mitől véres a torka. Ha ők javasolnak egy típust, akkor tudhatod, hogy azért javasolják, mert jól ismerik. Most is éppen ott áll egy-kettő náluk félig szétborítva. Legyen ez intő jel számodra.
Persze van köztük őszinte is. Amikor egyiküket faggattam egy bizonyos típusról, akkor kibökte, hogy gőze sincs róla, mert még csak kívülről látta, de még a szakszervizes kollégái sem látták szétbontva. Hozzá is csak a téligumi cserére jár egy ilyen típusú autó.

Azért a szerelmesek véleménye is érdekes lehet, főleg akkor, ha előzőleg tájékozódsz, hogy mi is a valóság az adott típust illetően. Álljon itt egy megtörtént beszélgetés egy olyan tulajjal, aki szerelmes az autójába. Márkát, típust nem írok, csak annyit, hogy ez egy új korában is olcsó, kommersz típus volt, a tulaj pedig már sokadik gazdája a jószágnak.

- Hogy vagy megelégedve az autóddal?-
- Öregem, ez egy nagyon jó autó. Soha semmi gondom nem volt vele, csak tankolni kell, aztán megy. Engem még ez soha nem hagyott cserben.-
- Jó, jó, de a futóművel nem volt gondod? -
- Ja, de, kellett kétszer is lengőkarokat cserélni, de hát ezek a szar utak...-
- Oké, és a motorral nem volt gond? Olajat nem eszi? -
- Ja, hát arra oda kell figyelni, meg hetente utántölteni, de öregem, ez az autó meghálálja a gondoskodást! -
- Oké, de a hajtókarcsapágyakkal nem volt gond? -
- Nem, azokat rögtön kicseréltettem, amikor beállt a motor. -

Most ugye fogjuk a fejünket, hogy ez mekkora hülye, de itt is van egy fontos tanulság: emberünk fillérekért vette a leharcolt járgányt, és pontosan tudta, hogy lesznek költségei. Úgy volt vele, hogy még így is megéri.

A többség azonban nem így gondolkodik. Szeretne hibátlan, csillogó, örökkön-örökké működő autót, nagyon olcsón, vagy akár ingyen. Van ilyen is. Úgy hívják: cégautó.