Személyes meghívások egy zenés monodráma bemutatójára:
Munkatárs:
- Az van a kivetítőn? Oké, megyünk. (aztán mégse jöttek)
Munkahelyi ismerős:
Hirdetés
- Láttam a facebookon, hogy szép nagy családod van – mondom – Hozd el őket!
- Mikor lesz? Oké, megyünk.
Az előadás napján: - Jöttök este?
- Ja, he nem tudok menni mert...(nem emlékszem az indoklásra)
Testvérem:
- Majd rábeszélem a csajokat, mert nekem még mindig nem jó a kocsim.
Az előadás napján: - Látom kerestél. Nem tudok menni, mert mindkettőnek dolga van, a kocsim pedig még most se jó.
Fogadott családom: Tudtak róla, de mondani se mertem, mert úgyse jönnek.
Boltos ismerős:
- Mondják akik hallották a próbát, hogy nagyon szép. Nagy siker lesz, de én nem tudok menni, mert...
Az előadó trombitatanára:
- Nem biztos, hogy megyek, mert valamikor meg kell ünnepelni a születésnapomat.
Csellótanár. (nem tudni miért nem jött)
Középiskolai kedvenc tanárnak nincs téligumi az autóján. A városban még eljárkál, de vidékre nem mer elindulni.
Középiskolai barátnőnek skarlátos lett a gyereke, másik barátnő (politikai aktivista) még most kelt fel, nem tudja jön-e.
Szomszéd falu boltjában a plakát kihelyezésekor az egyik vevő azt mondta, busszal fognak jönni. (biztosan elromlott a busz)
Az önkormányzat – nem túl jelentős összeggel ugyan, de mégiscsak – támogatja a produkciót, de senki nem volt kíváncsi, mire adják a pénzt.
Egyébként nagyon jól sikerült az előadás, de ezt csak kevesen tudjuk.
