Mennyi az esélye annak, hogy spontán szerveződő programok (tehát azok a programok, amik tőle függetlenül alakulnak ki) két egymást követő hétvégén is Badacsonytomajba szólítják az emberfiát? Velem így történt. Múlt hétvégén voltunk ugye Huba bácsinál borozni, most pedig Kicsi Hentes (leánykori nevén BalatonSzepi) implicit jóvoltából egy 300 hektáros tanyán tanyáztunk. Elég jó volt...

...szóval 300 hektár, amihez egy szolgálati Land Rover Defender is jár (mert mással az a terület nembejár), no meg 33 mangalica, egy ''kisebb'' szürkemarha gulya, lovak, kutyák, 200 szalmabála és hasonló elképzelhetetlen mennyiségek.

Hétvégi feladat volt két ló - altató jellegű - kilövése, persze nem nekünk. Végül nem jött össze, pedig a lövedékektől már úgy nézett ki szegény, mint egy sündisznó, vagy 40 ezer forintnyi altatószert injekcióztak így belé. Nem nyert.

Megmásztuk a Csobáncot, súlyos mennyiségű sör, bor, pálinka, unicum fogyott, ettünk szarvaspörköltes vörösbort :-). Megtudtuk, hogy Szeremley Huba könnyen nagylelkű (...), hiszen ezen birtokot leszámítva gyakorlatilag minden az övé, állatok, föld, szőlő, bor, minden. Párszor megpróbálták már eltenni láb alól, de még él. Cool. Ja, és nem tudni pontosan, de 7-8 feleséget fogyasztott már el élete folyamán. Jááájjj!

A mangalicák tündériek :-) voltak, bár talán nem ez a legjobb szó. Hatalmas, nagy medvéhez hasonlítanak, és nem kicsit félelmetesek, amikor épp dühösek valamiért. Azért egyben barátságosak is, figyeljük csak meg a ''this is the beginning of a beautiful friendship'' motívumot a középső képen!

Meglátogattuk Salföldet is, illetve ismét fürödtünk a bányatóban, ahol múlt hétvégén kutyástul tettük ugyanezt. K. még látni is vélte Betli lábnyomát az agyagban, de én szokásomhoz híven siettem maximális vehemciával rombolni a romantikus illúziókat, és közönyösen közöltem, hogy az bizony valami másik, noname kutya nyoma már.

Az élet harc, ne feledjük! Ezzel a képpel búcsúzunk.