oké, hogy Harcsa Veráék voltak a legkevésbé "jazzesek", de olyan koncertet adtak az addigra székről leforduló, halkan horkoló közönségnek, hogy leszakadtak az arcok. quartett, de öten voltak (a gitáros vendég), és mind az öten hihetetlen virtuóz módon művelték a zenét. biztos népszerűek, én soha életemben nem hallottam róluk (ez csak engem minősít), így a meglepetés erejével hatott.

adott egy vékony, cincogó hangon beszélő, nagyon-nagyon-kedves típus lány, aki első benyomásra mégis (vagy épp ezért) elég idegesítő. elkezdik az első számot, marha hülyén tartja a kezeit, teljesen kész vagyok. aztán belelendül... és olyat énekel, hogy száj tátva marad, pillanatok alatt szégyellem magam a korábbi gondolataimért, és csak pislogok.

akinek ilyen hangja van, annak mindent szabad. de egyébként egy kifejezetten kedves, helyes, zeneszerető lányról beszélünk. lett is két dedikált cd-nk, még aznap este.