Tokió. Tök jó. De tényleg. A világ másik fele. Földrajzilag nem annyira, kultúrájában viszont nagyon is. Egy bejegyzés legalább annyira kevés, hogy ezt átadja az emberfia, mint az ott töltött egy hét arra, hogy megismerje azt a világot. Még akkor is, ha már Tajvanban is ''megvolt'' kétszer egy hét, tehát volt némi ''távol-keleti előképzettsége''. A távol-keleti embert a nyugati világban nevelkedettek talán soha életükben nem érthetik igazán... ezt még azok is így gondolják (pontosabban főleg azok gondolják így), akik 2-3 éveket töltöttek kint.

Ennek megfelelően Tokiót érintő írásaim élménybeszámolók lesznek, semmi több. Arról szólnak, hogy én mit tapasztaltam, n-csillagos szállodában, méregdrága éttermekben, Tokió luxusnegyedében... szóval értitek.


Az élmények számossága miatt nem egy útibeszámolót írok, hanem egy-egy érdekes részletét igyekszem kiragadni utunknak. Egy az utunk, brada'z, hangoztattam magamban párszor (igyekeztem csak mérsékelten fárasztani a társaságot az ''amikor részeg vagy feldobott, akkor angolul beszélő Parcival''...), ugyanis voltunk egy páran. Csupa more or less fejesember, de a hangulat szuper volt nonetheless! :-)