2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Félelem és reszketés Pra Loupban

Írta: | Kulcsszavak: . spontán . buli

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

...avagy a blogger visszatér. Egyben!

Tehát: a spontán blogpihenő egy spontán jött síelésnek volt köszönhető. Szerda este szólt húgom, hogy a szűk társaságából az egyik lány lebetegedett, pénteken indulnak síelni és üres a helye. Összejött.

Síelni ugyan alig tudok, de az egész annyira spontán alakult, hogy már csak ezért sem volt semmi negatív előérzetem. Pra Loup (Marseilles-től 250 km-re) csodálatos hely, igazi síparadicsom, körben az - egyre kevésbé - havas Alpok, hosszú, igényes pályák, korongos, beülős, kabinos felvonók, hütték ezerrel. Nagyon hangulatos volt, és bár kvázi senkit sem ismertem, végül jól összeszokott a társaság.

Utolsó este például kirúgtunk a hámból, étteremben vacsoráztunk, ahol újfent merő spontanitásból legurult egy 12 egységes csigatál! Ha valaki egy éve azt mondja, hogy kagylót, csigát és egyéb csúszómászófolyó organizmusokat fogok fogyasztani, kiröhögöm. (kemény vagyok, mint Csoki a babettán... :-))

A második napon Nóri, Lala és Barbi lehoztak egy piros pályán, effektíve összef.st.m magam, helyenként irreálisan meredeknek tűnt. Külön kértem őket, hogy könnyű úton menjünk le (muszáj volt velük mennem, már nem emlékszem, hogy miért), ellenkező esetben lemegyek a kabinos felvonóval. Nem lesz gond, jött a válasz -- ezen a ponton tudtam, hogy megszívtam, de már nem lehetett visszafordulni.

Túléltem. Kevés olyan katarzisélményem volt, mint amikor leértem a pálya aljára, egyben. Fast forward pár napot, ekkor már a társasággal nyomtam, bármerre is mentek. Eszetlen száguldozás (azért ésszel, de...), amely végül egy kapitális esésben kulminálódott (...figyelmeztetve, hogy még több ésszel kéne).

Biztos voltatok már úgy, hogy kocsival, vagy bármivel kisodródtatok, és már tudtátok, hogy csattanás lesz, de előtte még pörögtetek-forogtatok, agyatok a másodperc törtrésze alatt készült rá, hogy vajon hol álltok meg, vajon mi lesz. Izmok megfeszülnek, adrenalin az egekben, totális készültség. Nos, valami ilyesmi történt most is. Túlságosan felgyorsultam, és egy kisebb bucka megdobott, összecsúsztak a léceim. Vészes sebességgel közeledett egy fenyőfa a pálya szélén, konstatáltam, hogy be fogok csapódni, de tovább pördültem és már nem láttam a fát, csak csúsztam. Szóval tudtam, hogy el fogom találni, de a hátam mögé került, nem láttam már semmit. Pokoli érzés volt. Viszont épp csak megfogott, semmi bajom nem lett. Szerencsére.

A hely és a társaság általában is szuper volt, síeltünk (15 fokban) kirándultunk (15 fokban), napoztunk (15 fokban), síoktattam :-O, hüttéztünk, iszogattunk, bealudtunk, bagetteztünk, fromage-oztunk, escargóztunk, fotóztunk, olvastunk. Remélem jövőre is lesz ilyen...

[kép]
[kép]
[kép]
[kép]
(sorrendben: Pra Loup 1600, Parci a pályán, Eszter oktat, mindennapi bevetőnk)

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.