Épp borsznob vagyok. Van benne ráció.

Sokan persze megpróbálják ilyenkor letörni az ember lelkesedését, mondván, hogy mekkora sznob, a bor az bor, aki olyan hülye kis fétiseket vesz a borok mellé, mint például dekanter, az mekkora gáz arc már, hiszen bort szellőztetni a nyitott palackban is lehet. Borhűtő szintén sznob dolog, ott a rendes hűtő, befér jópár üveg, annál több meg minek.

Tényleg lehet szellőztetni és hűteni is bármivel.

De amíg ezek az emberkék nem másztak haza egy átborozott este után az enyhén csípős hűvösben, úgy, hogy túl voltak egy felvezető szekszárdi Cabernet Franc Barrique 2004, egy argentin Shiraz, egy Tikvet (makedón Merlot) és végül egy valóban isteni Vincze Bélán (Egri Cabernet Sauvignon Barrique, 2000), nem éreztek rá erre az állapotra, addig nem tudják, hogy mit gondolnak értelmetlen sznobságnak. Ja, a borokkal egy igazi B@RoN-féle enyhén csípős, konyakos-szilvás májpástétomos vacsit kísértünk, úgy (nem) mellékesen... (brutál finom volt, totális telítődésig evett mindenki)

Pont annyira hülyeség, mint a belvárosi bérházak ornamentikájában gyönyörködni, vagy hosszan enni kedvenc ételünk, kiélvezve minden pillanatot. Tényleg értelmetlen annak, aki nem érez velünk hasonló módon. Nincs ezzel baj, én sem tuningolom 900 lőerőre az autóm, nem költöm a gatyám is hibátlanul szóló hifire, és nem érzem át a mélységét ezer dolognak. A lényeg, hogy mindenki azt csinálja, amitől ő boldog lesz, és ne nézzen hülyének másokat, amiért őket más dolgok boldogítják, a mi kis szent hülyeségünket meg le sem sz@rják.

Vincze Béla. Nagyon kemény. Nem kettő, hanem tizenkettő üveggel kellett volna kérni belőle (Sauvignon és Franc, 2000, barrique). Kifejezetten nem kedvelem az egri borokat úgy nagy átlagban, de ez, baszkikáim, ez csodálatos volt! Ilyen egy bor, ami közel 7 éves, ütős, erős, mégis komoly, méltóságos. A múltkori ihatatlan Kopár Cuvée után visszatért a hitem.

Béláim az Úrban: Vincze Béla forever! Van ráció a borsznobságban.