Amikor először elkezded megtapasztalni, hogy a szülők nem értenek már, hogy képtelen vagy egyről a kettőre jutni velük, hogy hiába magyaráztok egymásnak, hiába próbálsz valami számodra egyértelmű dolgot átadni, egész egyszerűen nem fogják fel. És amikor rájössz, hogy nem is lesz már erre megoldás, hogy az egyetlen megoldás, ha elszakadsz, és azokra a - folyamatosan csökkenő mennyiségű - dolgokra koncentrálsz velük, ahol még értitek egymást.

Amikor egy - komoly - ex-barátnőddel jutsz ugyanide, legalább annyira elkeserítő. Hiszen ő jobban ismer jó eséllyel, mint bárki, mégis, már képtelen megérteni téged (és nyilván te sem érted őt), akármennyit beszélsz vele pár dologról, egyszerűen nem értelmes számára, amit mondasz.

Igazából kevés dühítőbb dolog van, mint amikor nem értik meg az embert, hiába próbálkozik a legjobb tudása szerint kommunikálni.