Boldog gyerekkorom volt. Na jó, nem kell a szemeket felvonni, nem ezzel van a baj. Ugye a zene sokat hozzátesz mindenhez, hangulatok, képzettársítások, ilyesmik, valószínű, hogy ezért marad nekem örök kedvenc a 80-as évek, a maga összes nyűgjével, bajával, bánatával, handikepjével, meg ostobaságával. Kedvenc rádióm kampányszerűen rákapott a Germain Jackson - Pia Zadora slágerre. Időnként rájuk jön ilyesmi, megtalálnak valamit, és az naponta 6-szor szól. Amíg nem Michael Jackson, addig nem bánom. De megint eltértünk a témától. Szóval tisztában vagyok az akkori zeneipar gyengéivel (hát még a mostaniéval, hajjaj), így 40 év elteltével különösen látványos, de nekem akkor is mindig a szívem csücske marad. Hanem azért ezen most felhúztam a szemöldököm, amikor realizálódott bennem, hogy mit is hallgatok:
And when the rain begins to fall
You'll ride my rainbow in the sky
And I will catch you if you fall
You'll never have to ask me why
Hirdetés
Ok, nyilván nem adyendrei, vagy ghoetei magasságokat vártam, de azért ezt végiggondolhatták volna kicsit. Úgy előttem van a beszélgetés:
- Ha leesel, elkaplak, jó?
- De miért?
Hm... Jó kérdés.
Jöhetnek a hasonló találatok, úgyis uborkaszezon van - tudom, hogy lesz bőven, ez a kor valóságos aranybánya. A kérésem az, hogy tartsuk magunkat nagyjából az évtizedhez, tudom, hogy az azóta eltelt időben is bőven születtek gyöngyszemek, de azokat tartsuk meg egy későbbi beszélgetésre.
Folytatás a következő évtizeddel itt: [link]
p
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
