Születési Nokia fanatikusságomból kinőve, szépen lassan felfedeztem a többi gyártó készülékeit is, ár-érték arányban bizony-bizony meg lehet verni a finn óriást... sőt, gyakran még innovációban és ötletekben is...erre jó példa az Ericsson és a Sony házassága,s gyermekeik,belőlük is én a W kezdőbetűs csemetékkel játszadozom...
Gondos kutatások, tesztolvasások után megvettem életem értelmét(bár már szakító félben vagyunk) egy SE W950i t...egy messzi-messzi galaxisban:

Először is a mindenki által legnagyobb kritikával illetett gombsort mentegetném! Nem túl hosszú tömzsi ujjaim (lányok: ebből nem levonni messzemenő következtetéseket! ! ! ) igen kényelmesen zongoráztak az osztatlan fedlapon, annyi a trükk (ha érdekel valakit) hogy nem konkrétan a számot kell megnyomni, hanem picit felette, s ekkor minimálisra redukálható a félreütések száma!
Sőt, esős (nyári) napokon kifejezetten előnyös, mert nem tud beázni (legalábbis a gombsornál), s ha már esik, be is borul az ég, s akkor legalább lehet látni valamit a kijelzőből, mert amúgy, tény és való, hogy fél a naptól, egy tavaszi napsugártól is az akku mögé bújik a kijelző, vagy nem tudom hová, én nem láttam... Minden esetre vámpíroknak, underground hívőknek tökéletes választás.
Nem tartva rendet, személyes tapasztalatokról beszélnék!
HALK, igen, halk,(no, nem azért, mert már széthallgattam a fülem minden féle zenelejátszóval! ! ) pedig, ez egy walkman telefon kérem szépen, metrón maximum dizájnelem a fülhallgató a kis narancssárga walkman logóval, a full hangerő (még az equalizert is "hangerő" üzemmódba kapcsoltam) mit sem számít,talán a basszus nyöszörgése felismerhető,de az is csak akkor,ha már ismerjük a számot,vagy megáll a metró...megmondom őszintén,nekem ez nagy csalódás volt...
Talán érdekes, talán nem, de a füles "nehéz"... Ha a csiptetőjét nem tudjuk valahova feltenni (tehát , ha pl. pólóban vagyok), akkor igen kényelmetlen hordani ( teszem hozzá,ez az XY kódszámú vezérlős fülhallgató) , s mivel azért a tulajok többsége férfi (mert ha nő lenne,rajtuk mindig lenne hova csíptetni ),igazán gondolhattak volna a csiptetlenség eshetőségére(bár lehet tudták, hogy pasi tulajok lesznek,és csak az én fülem tartóképessége edzetlen) .
Az érintő kijelző jött, látott, s engem le is győzött, nekem már csak érintős telefonom lesz... Mivel nem ez volt a fő cél, s a kijelző is kicsi hozzá, itt még kézzel vezérelni (a fent említett ujjparaméterek okán) kicsit nehézkes, már bőven félre lehet ütni ( nyomni),de határozottan élvezetes,s gyakran bizony gyorsabb is,mint a 34 dimenziós, 43 helyen benyomható navi gombokkal, joystickokkal, meg amúgy is, trendi manapság az érintő kijelző(haladok a korral).
Megmondom őszintén nem tudom, milyen processzor van benne, (316Mhz rémlik, de lehet,hogy ez az első gépem tempója volt ). Lassú, nincs olyan művelet vagy utasítás amire ne kéne legalább egy másodpercet várni, de van, hogy ez több másodpercig is eltart, ilyenkor a „Foglalt” szöveg villogása tartja bennünk a lelket, nem lefagyásról van szó… Én ezt a hatalmasnak számító(bár a felsőbb kategóriákban kispályásnak ) 4gigás flash memóriának tudom be, ami teljesen dinamikus ( bár a telefon erről leválaszt kb. 64mb-ot, amit elvileg külön kezel)
Amiről én gyorsan leszoktatnám a Sony Ericssont, az a csatlakozási vonalkód erőltetése. A tartozékok kaszása ez a megoldás ( bár tekintve,hogy tombol a fogyasztói társadalom,tán érthető…),hisz az érintkezés (nem viccelek) pár db 1 (!!!) milliméteres kis drótnyúlványon múlik.
A füles csatlakozója fél év kíméletes használat mellett is szinte KO,néha csak úgy „szétkapcsol” s ország világ az én zenémet hallgatja,mert - jegyezzük fel újabb piros pontot- a hangszóróra nem lehet panaszunk. Az USB 2.0 s, villámgyors lenNE, ha ezt nem három kis 1 milliméteres nyúlványkának kéne biztosítania…azt a harcot, amire szükségem van ahhoz,hogy helyesen pozícionáljam az usb bedugását a telefonba…Kovi felvehetne rendezőnek…
A kamerát kiemelném,főleg a helyét,mert tudniillik nincs. Ez eleinte jó mókának tűnt,de ha csak egy VGA kamerához is hozzászokott az ember, bizony-bizony még az alibi fotózás is tud hiányozni…de törődjünk bele ez egy (halk!!) zene telefon,okossági funkciókkal 

Tán úgy tűnhet,kicsit „lehúzós” hangnemben írtam a „drágámról”, de az igazi szerelem sem szerelem konfliktusok nélkül,s konfliktusoknál csak kompromisszumokból van több!S ez, igaz szerelem…

…(volt) 

Kiegészítés:
kaptam savat,hogy csak oltom a nagy szerelmet...pedig (ha figyelmesen olvastatok volna!),osztogattam piros pontot,dicséretet...csak igy most,a szakítás közeledtével a negatív részéről próbálom megfogni,hogy könnyebb legyen az elválás...
érTEd?