Előre látom, hogy írásom elég vegyes és intenzív reakciókat is kiválthat.
Ennek ellenére nem az a lényege, hogy bárkit is meggyőzzek, megcáfoljak, ne adj' Isten ráerőltessem a szemléletem, csupán saját véleményemet, tapasztalatomat és információimat tartalmazza gondolatokba szedve.

***

Érdekes dolog az előző életekre való visszaemlékezés elmélete, fogalma, de még érdekesebb a gyakorlata.
A tudomány hivatalos álláspontja szerint nincs még bizonyíték a reinkarnációra, az „egy lélek több élet” elméletére, azok emlékképeinek előhívására a tudatlan tudatalatti mélységeiből. Sőt, még maga a lélekre, mint létezési formára sincs.
A legbizarrabb az egészben, hogy nincs bizonyíték, de mégis van. Talán, nem túlzok, amikor azt jelentem ki, hogy tudományos berkekben és agyakban ez az a téma, ami a legnagyobb káoszt okozza, totális a zűrzavar:
„Nem létezik, de mégis. Nem mérhető, mégis tudományos munkákkal alátámasztott. Ellenben mégsem létezik, de megfigyelhető”.

Tudományos gyakorlati háttér

Úttörő munkákat végzett ebben –hogy a nagyobbakat említsem, a teljesség igénye nélkül-, például Raymond A. Moody professzor, a halál közeli élmények vizsgálója, vagy Dr. Michael Newton pszichológus, aki egyszer egy mindennapi hipnózis kezelés során egyik paciensét átcsúsztatta a magzati kora előtti időre, hogy megnézze, miként reagál erre a lépésre az emberi tudatalatti.
Hatalmas megdöbbenésére a beteg teljes részletességekig más életekről kezdett el beszámolni. Sokszor előfordult, hogy maga az előző személyiség bukkant felszínre, aki más nyelven szólalt meg teljesen anyanyelvi szinten.
Születtek beszámolók a két élet közötti állomáson töltött időről (amiknek fő pontjaik teljesen megegyeztek mindenkinek), vagy az előző test halálát követő élményekről.
Ezen véletlen felfedezés hatalmas döbbenete vittá rá a realista Newton doktort, hogy áthatóbban tanulmányozza a jelenséget és más eseteken is kipróbálja. A lelkünk útja c. műve több tucat kezelés leiratát, hivatalos feljegyzését és megfigyelését tartalmazza.
A kezelések legfőbb célja a jelen problémák orvoslására szolgáló terápiás foglalkozások: ismeretlen eredetű fájdalmak, fóbiák stb gyógyítása, amik előző életekre voltak visszavezethetőek. Az ok-okozat felfedezésekor ugyanis a panaszok megszűntek.
Akit érdekel a téma, főleg, ha szeret tudományos vonalon gondolkozni (bizonyíték, cáfolat, pro-kontra elven) mindenképpen szánjon időt az elolvasására, úttörő munka a könyv!

A fenn említett kutatások és azok irányvonala már évtizedekben mérhető folyamat, nem számít új keletűnek. Mára már számtalan módszer került kidolgozásra ezen emlékképek előhívására, bárkinek elérhető.
Ezzel ellentétben én nem javaslom puszta kíváncsiságból az alkalmazását, ha csak nincsen olyan egész életünkben vagy nagyon régóta fennálló mentális/lelki, vagy abból eredő fizikai problémánk, amire sem mi, sem az orvosok nem találtak megfelelő megoldást.
Mi okból nem ajánlom más esetekben? – vetődik fel a kérdés.
Ezek az emlékek, az „információtároló” nem véletlenül rejtett, ill. nehezen elérhető. Meg van az oka, hiszen a felelőtlen emlékképek előhívása jelenlegi életünket negatív irányba is befolyásolhatja.

Erre képzeljünk el egy radikális példát: Miként hatna ránk, ha ezen emlék feltörésekor kiderülne, hogy szeretett anyánk brutális módon megkínzott és megölt minket egyik előző életünkben? A mostani élete, amit most érzékelünk pedig arra lett eltervezve, hogy ezt jóvátegye azzal, hogy életet ad nekünk, gondoskodik rólunk és szeret minket.
Ugyanis itt nem csak emlékképeket kell tudnunk feldolgozni, hanem a hozzá tartozó érzéseket is. Ezután, előfordulhat, hogy a mélyen tisztelt személy irányába undort, megvetést és félelmet kezdünk el érezni, ha nem vagyunk képesek feldolgozni a felelőtlenül, hibásan előhívott információcsomagot.
Az áldásos amnézia ilyen és ehhez hasonló kismillió okok miatt létezik, így képesek vagyunk tanulni, munkálkodni és hibáinkat a másik felé jóvátenni.
Természetesen –a régebben említetett pozitív hatásokon kívül- még több jótékony eredménye lehet az emlékképeknek, ugyanis segíthet jobban megismerni önmagunkat és helyrebillentheti, vagy éppen fenekestől felforgatja pozitív irányba világképünket. Részben választ nyerünk rengeteg önismereti vagy életviteli kérdésre, létezésünk értelmére és félelmeket küzdhetünk le általa (például: haláltól, bűnhődéstől, hibázásoktól vagy egyedülléttől való félelem, értéktelenség érzése).

Amennyiben úgy érezzük, szükségünk van rá (ismétlem, jól gondolja meg mindenki többször mielőtt ilyen döntés születik benne) legyünk nagyon óvatosak, amikor ehhez értő terepeutát keresünk. Csak leinformálható és megfelelően képzett emberhez forduljunk, aki képes biztonságosan és körültekintően elvégezni a terápiát és tisztában van a veszélyeivel.
Sok a kuruzsló és felelőtlen, magukat „szakembernek” nevezett egyén, így legyünk nagyon körültekintőek, mert károkat okozhatnak nekünk!

Hogyan történik?

Előző életekre való emlékezések nem csak külső hatásra történhetnek. Ez nem feltétlen annyira tiszta és hosszabb - mint a hipnózis esetében-, de spontán történnek meg, viszont sokszor nem vagyunk tudatában. Általában egy-egy kiragadott jelenetnek, érzésnek leszünk részesei, nem pedig lineáris vagy hosszabb távú információáramlásnak.
Persze, az intenzívebb felidézések is előfordulhatnak, de azok spontaneitása ritka és megjelenése nyomós okkal történik. Ha tudatosan idézzük, keressük meditáció során –és szükségünk van rá- sikerrel fogunk járni.
Minden ember felszínre hozott már élete során előző életbeli emlékeket, méghozzá éjjel alvása során. Legtöbben gyerekkorban esnek át rajta öntudatlanul, ami később feledésbe is merül. Olyan is akad, akinél több. Felnőtt korban, ha próbálunk erősen koncentrálni erre a gyerekkori tapasztalatra, lehet, hogy emlékezni fogunk rá. Viszont nem csak gyerekkorban fordulhat elő, felnőttek között is gyakori.

Képesek vagyunk annyira mély tudatállapotba süllyedni alvás során, aminek hatására átlépünk ezen tudatalatti síkunkra. Biztosan fel tudunk idézni olyan éjszakákat, amikor annyira mélyen képesek voltunk aludni, hogy nem lett volna semmi zavaró körülmény, ami felkelthetett volna minket.
A tudatalatti emléktárunk [egy hátrébb lévő tudatalatti tárat említek, nem az általános tudatalattink] elérhető kapuja ezen állapot után van egy kicsivel, amit ilyenkor el tudunk érni.
Ha megtapasztalunk egy előző életbeli visszaemlékezést, nem fogjuk magunkat idegennek érezni abban az adott identitásban, vagy életben, mint ha egy ismeretlen testébe/életébe bújtunk volna bele, hiszen azok is mi voltunk, mint ahogy most is, tehát magunkénak tudjuk. Az egységtudat megmarad.
A visszaemlékezést tisztán meg lehet különböztetni az agyunk feldolgozási tevékenysége által generált többi álomtól, még a hihetetlenül életszerűnek tűnő álmaink közül is kilóg (sok álom pl. zavaros, összefüggéstelen, rendszertelen). Mégis nehéz, sőt nem is igen lehet megfogalmazni miként, mert az embernek éreznie kell a különbséget, hogy felismerje. Legjellemzőbb megfogalmazható vonása a kristálytisztaság és jól felépítettség.
Az átlag –azok, akik nincsenek tudatában, hogy léteznek előző életemlékeik, vagy nem foglalkoznak vele-, besorolják a furcsa, ámbár élethű álmaik halmazába és így csak egy álommá válik a sok közül.

Meditáció segítségével is képesek vagyunk olyan tudatállapotba helyezkedni, ahol éber és tudatos állapotban elérhetővé válik a lehetőség és célzottan hívhatjuk elő ezen emlékeket. Ez már a nehezebbik, ugyanis nagyon sok gyakorlást és tapasztalatot igényel –de a fenti után- a legbiztonságosabb megoldás.
Viszont a meditáció nem használható pusztán erre, hanem csak egyik pozitív lehetősége és előnye a sok közül. Ezzel ellentétben nem garancia, hogy sikerrel is járunk, ugyanis ha az életünkben ezekre a tapasztalatokra nincs szükségünk, akkor elfedve marad, maximum a már amúgy is álom során átélt emlékeket tudjuk újra felidézni, hogy jobban megfigyelhessük.

Személyes tapasztalat

Mielőtt bármilyen spirituális témát körül jártam volna, a realitások és józan ész embere voltam. Ezek az emberek egy idő után eljuthatnak olyan szintig, amikor rádöbbennek, hogy bizonyos információk ezen szűkös és korlátolt területen, hozzáálláson nem elérhetőek, ezen magasabb információ magasabb szinten való gondolkozást és fürkészést igényel. Szerencsémre volt egy -majd több- olyan élményem, amik a spirituális útra vezettek és megtapasztalhattam sok olyan dolgot, amit eddig csak "mesékben" hallottam.
A "hiszem, ha látom"-ból így váltam a "Látom, gyakorlom és megtapasztalom," emberré, ami meghozta a hitem. De, ez elég hosszú és részletes történet.

Jómagamnak négy darab előző életem emlékeit sikerült előhívnom. Kettő darab spontán következett be alvás során és csak rövid jelenetek voltak, kettő pedig meditáció esetén sikerült, tudatos kereséssel.
A legemlékezetesebb és legtöbb információt kinyerő emléket sok meditáció során sikerült rendesen megértenem, illetve összeraknom. Hónapokba telt.
Ahhoz hasonlítanám, mint ha lenne egy három perces jelenet a filmben, első alkalommal 20 másodpercet tudsz belőle megnézni, megállítod, később innen folytatva megint megnézel 10 másodpercet és így tovább.
Megértése és megtapasztalása sokat segített olyan kérdéseimben és problémám felismerésében, amikre nem tudtam a választ.

Pano